Elvarázsolt szív

Viharos beszélgetés

Odakint tombolt a vihar, miközben én rohantam a szőke fiúhoz úgy ahogy csak tudtam. Ötletem nincsen miért ragaszkodok Dracohoz ennyire de húz magához mint egy mágnes. Nem tudom miért hiszem azt, hogy bízhatok benne de mégis hozzá indultam.

Az ég szinte fekete volt és a kilátás valami gyönyörű, az eső pedig szüntelenül esett. Az eső kopogó hangja felvette a versenyt a mennydörgés hangjával. Soha nem láttam még ekkora vihart de talán nem is bántam meg. A villámok csapása bevilágította a lépcsőket amik nyikorogtak minden lépésem alatt

Nyugtalan voltam hiszen ebben a pillanatban annyi mindent el akartam mondani Draconak, de mégis volt bennem egy olyan érzés, hogy nem kéne. Ahogy felértem a toronyba a hevesen verő szívem kihagyott egy ütemet. A szőke fiú a korlátnak támaszkodva figyelte a tomboló időjárást. Haja kissé nyirkosan omlott a homlokába, de ő maga nyugodtan, száraz ruhával pislogott ki a viharra.

-Szia. - mondtam halkan. Nem bírtam megmozdulni. Meg akartam hagyni magamnak a menekülő lehetőséget. Ha a fiú nem hallja meg a köszönésem, megfordulok és visszarohanok Madelyn felé. Draco azonban megfordult.

-Nem gondoltam volna, hogy eljössz. - mondta és hangjában lenyűgözöttség és meglepődés volt. Nagyot sóhajtottam és miután elkönyveltem magamban, hogy nem úszom meg ezt a beszélgetést felé léptem.

-Én sem értem, ne aggódj. - csóváltam a fejem. Miért csinálok olyan dolgokat amik tönkre tehetik a feladatom?! Draco közelében lenni ,,tilos,, hiszen ő Harry ellensége. És azon kívűl, hogy valami kötődést érzek Malfoy iránt nem hiszem, hogy lenne más dolog. Hiszen pontosan tudom miket csinált, hogy Harry életét megkeserítse. Draco Malfoy nem olyan ember akit én valaha is kedvelni tudnék.

-Szeretem ha ilyen idő van. - mondta és visszafordult a külvilág felé, majd hátra nézett, hogy oda megyek e. A lábaim megindultak, felkönyököltem a korlátra és néztem a kilátást. 

-Én jobban szeretem a napos időket. - jelentettem ki 

-A tűzboszorkányok erősebbek a napos, meleg időben. - felelte, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. - A víz kioltja a tüzet, értelemszerűen jobban vonzódsz ahhoz az időhöz ami feltölt. - magyarázta

-Honnan tudod ezeket? Azt is tudtad hogyan kell lenyugtatnod..-gondolkodtam el és visszajátszottam magamban az eseményeket

-Utánanéztem. - vállat vont, kerülve a szemkontaktust.

-Miért? - faggattam tovább és kicsit felé fordultam, hogy jobban lássam a testbeszédét.

-Elárulom ha te is felelsz a kérdéseimre. - húzta ajkait ravasz mosolyra, miközben felém fordult és bele nézett a szemembe. A gyomrom egy pillanatra megremegett de megpróbáltam koncentrálni. 

-Kérdezz. - mondtam és kihúztam magam. 

-Ki bántott téged? - tette fel a kérdését egyből. - Mi történt?

-Louis Reyes, Amerikában. Fiatal, hiszékeny voltam, ő pedig fogadást kötött a barátaival. Az volt a fogadás lényege, hogy négy hónapon belül le kell fektetnie, ami meg is történt. Majd a ,,dolog,, után fél órával az összes haverja berontott. Gondolhatod mi volt utána..- hunytam le szemeimet és éreztem, hogy könnyek lepnek el. Szörnyű...Életem legrosszabb eseménye és egyik szülőmmel se tudtam megbeszélni. Az egyik ugyanis meghalt, a másik pedig utált.

-Sajnálom. - mondta Draco döbbenten mire én is döbbenten néztem rá. Nem ilyen reakcióra számítottam. Azt hittem majd ő is kezdi, hogy az én hibám meg mire számítottam. - Nem is tudom, hogy mit kéne mondanom...Sajnálom, hogy ezt kellett átélned. - mondta őszintén és zavarában beletúrt a hajába. Az arcán olyan érzelmek voltak amiket nem tudtam hova rakni. Sajnálat, együttérzés, bűntudat..

-Miért érdekelnek ennyire a tűzboszorkányok? - kérdeztem a semmiből. Tökéletesen állta a tekintetem.

-De nem nevethetsz ki! - nézett rám mérgesen egy pillanatra visszatérve a bunkó, gonosz önmagához.

-Nem foglak - mondtam a fiúnak, miközben már kíváncsian vártam a választ. 

-Én...aznap este a szobád előtt igazat mondtam. Nem tudlak kiverni a fejemből, de nem tudom miért...Úgy érzem mintha valami húzna feléd és segíteni szeretnék, hogy megértsd a mágiád. - sütötte le a szemét zavarában, az érzéseim pedig megbolondultak. A szívem hevesebben kezdett verni, a tenyerem izzadni kezdett és elkapott az izgalom. A fiút figyeltem és próbáltam kitalálni, hogy hazudik e

-Én..- szólaltam meg, de nem tudtam mit mondani. A torkomon akadt minden szó és egyszerűen csak nézni akartam őt.

-Olyan a szemed mintha égne benne a tűz. - mondta hirtelen

-Mi? - kérdeztem vissza azonnal és zavartan pislogni kezdtem. 

-A zöld szemed.. - mutatott rám - Most olyan színű mint a tűz. - állapította meg én pedig becsuktam a szemem. - Ne! - mondta a fiú és felemelte az arcom. - Nagyon szép. - suttogta és elveszett a szemeimben. És nem tagadhatom én is elvesztem az ő hideg, szürkés szemeiben.

-Alig ismerjük egymást. - jöttek ki a szavak a számból. Hatalmasra tágult szemekkel néztem, ahogy a fiú elmosolyodik és az egyik kezét az arcomra helyezi. Az érintésétől lángra lobbantak az érzékeim és tudtam jól, hogy kezeim most apró lángokba égnek. Csodálatos volt. Ahogy a fiú teste egyre közelebb volt az enyémhez és halkan de magabiztosan megszólalt

-Had mutassam meg milyen ha valaki igazán szeret téged. - suttogta és közelebb húzott magához. A fejemben levő gondolatok helyett most csak a kislányos izgalom volt előnyben. Derekamon ott volt a keze és szánk majdnem összeért.

-Lucy!!- hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Azonnal elugrottam Draco mellől és a pár centis távolság helyett most méterek voltak köztünk. Harry Potter sietve lépkedett fel a lépcsőn, hangja tele volt aggodalommal. - Végr..- kezdte de amint realizálta kivel vagyok, gorombán meredt ránk.

-Potter. - köszöntötte Draco, de a szemüveges csak engem nézett.

-Mit keres ez itt? - tette fel a kérdést

-Csak beszélgettünk Harry...Semmi nem történt. - vontam meg a vállam zavartan. Nem mertem ránézni Dracora csak vártam a bombát ami robbanni fog.

-Téged kereslek órák óta. - sóhajtott a fiú. - Meg akartam kérdezni, hogy eljössz e velem a könyvtárba? Ott beszélhetnénk a hétvégi tervekről is. - mondta majd Dracora nézett. Szorosan lehunytam a szemem, hisz tudtam mennyire szarul jön ki most ez a dolog de nem tudtam mit csinálni. A feladatom fontosabb mindennél.

-Persze máris megyek csak összeszedem a cuccaimat. - mutattam az üres padlóra. Harry gyanakodva de bólintott egyet majd elindult a lépcső felé.

-Szóval..-nézett rám a szőke. - Potter a választott. - mosolygott gúnyosan

-Draco...-léptem közelebb hozzá de ő hátrébb ment.

-Remélem ő is annyira lángra tud lobbantani, mint én. Viszlát, Ximénez. -mondta a fiú és ott hagyott egyedül