Hófedte irándulás

25 0 0
                                    

-Jó reggelt Hercegnő. - csókolt meg lágyan Draco. Halvány mosollyal az arcomon nyitottam ki a szemeimet. 

-Jó reggelt. - nyújtottam felé a nyakam, hogy visszahúzzam még egy csókra. 

-Mit szólnál ha ma kihagynánk a tanítást? - kérdezte a fiú egy cserfes mosollyal az arcán. Az elmúlt heteik rémesen sűrűn, de unalmasan teltek. Mindennap ott ültem Draco mellett a Szükség Szobájában, nézve ahogy a szekrényen dolgozik, egyenlőre reménytelenül. 

-Tetszik az ötlet. - mosolyogtam rá és lassan a fiúra másztam, hogy szorosan megölelhessem.         -De előtte... - nyaltam meg az ajkaimat, amikor megéreztem kemény férfiasságát az ölemnek nyomódva. - Van egy jobb tervem. - néztem le a lábainkra. 

-Igen? - vonta fel a szemöldökét Draco beleharapva alsó ajkába. - Hallgatlak.. - jelent meg egy játékos félmosoly a szája sarkában. 

Beletúrtam a hajamba és lejjebb eresztettem a csípőmet, hogy ingerelni kezdjem a fiút, lassú mozdulatokkal. Draco hátravetette a fejét és lehunyta a szemeit az érzésre én pedig a nyakára tapasztottam az ajkaimat. Óvatosan beleharaptam a bőrébe, majd apró csókokat adtam rá, miközben egyik kezemet végig vezettem a testén. 

-Megőrjítesz. - suttogta a fiú, kezeivel belemarkolva a fenekembe. Hideg gyűrűje belemélyedt a forró bőrömbe, az érzés pedig teljesen megbolondított. 

-Mit szeretnél Draco... - suttogtam a fülébe. 

-Vetkőzz le. - adta ki az utasítást, én pedig teljesítettem a kérését miközben ő is levette a nadrágját. Szemei elsötétülve figyelték az alakomat. 

Négykézlábra ereszkedtem az ágyon és félmosollyal az arcomon belenéztem éhes szemeibe. Alig érintve a bőrét végighúztam az ujjaimat a mellkasán, a hasán, egészen a lába közé. De nem érintettem meg. 

-Lucy... - szólt rám türelmetlenül, de nem figyeltem. El akartam merülni a tökéletes testében. Ingerelni akartam de nem hagyta. Megragadta a nyakamat és felhúzott magához. - Én vagyok a főnök. - súgta a számba és mélyen megcsókolt. Nyelveink hevesen mozogtak a szánkban, míg a fiú rámarkolt a fenekemre megint. 

Forróság rohant végig a testemen, amikor rácsapott a fenekemre, majd elhelyezkedett a lábaim közé. Draco kifejezetten szeret irányítani. És ezt imádtam benne! Egy lassú mozdulattal beleereszkedtem a fiúba, akinek egy hangos nyögés jött ki a szája közül. 

Beletúrtam a hajamba és hátravetettem a fejemet, miközben a szabad kezemmel a mellkasán támaszkodtam. Lassan és ingerlően mozgattam a csípőmet, kiélvezve minden egyes mozdulatot. Megőrültem az érzéstől..

-Lucy.. - nyögte halkan és megmarkolta a combjaimat, hogy gyorsítson a tempón. 

-Azt hiszem át kellene adnod az irányítást. - suttogtam hevesen lihegve. A fiú átkarolta a hátam és egyetlen mozdulattal a hátamra terített. 

-Ne is álmodj róla. - szólt vissza önelégülten és erősen mozogni kezdett bennem. 

--

A kinti levegő fagyos volt és a hó hatalmas pelyhekben hullott ránk úgy mintha sosem akarna megállni. A táj csodálatos volt és mi kézen fogva sétáltunk Roxmorts felé a csúszós utakon. 

-Emma keresett azóta? - kérdezte Draco egy pici csönd után. 

-Nem. - ráztam meg a fejem, magamban küszködve az érzéseimmel. Tudom hogy én küldtem el, mert nem hiszem el ezt a történetet de...zavar. 

-Tudod elég nagy butaság volt elküldeni. - mondta óvatosan, elengedve a kezem, hogy lesöpörje a hajára hullott havat. 

-Nem tudom.. - sóhajtottam. - De már mindegy. Elment és valószínűleg nem jön vissza többé. - vontam meg a vállam. Lesütöttem a szemeimet és a havas utat kezdtem figyelni, amin több cipő és állat lenyomat volt. Ekkor pedig egy hatalmas hógolyó csapódott a fejemnek. 

Elvarázsolt szívWhere stories live. Discover now