Elvarázsolt szív

Színjátszás kezdete

-Ron! - kiáltottam oda a fiúnak aki éppen egy kis körben büszkélkedett a tudásával és ügyességével. Nem szerettem nagyon a felvágós embereket így összenéztem Harryvel, akinek azt hiszem ugyanaz az ötlet pattant ki a fejéből mint nekem.

-Igen? - a vörös felemelte a fejét és kérdőn nézett ránk.

-Ma Mady lesz a párod. - mosolyogtam önelégülten, a fiúnak pedig lehullott a jókedv az arcáról. Azonban észhez kapott és büszkén bár kicsit bizonytalanul ment oda Madyhez. A lány az egyik legjobban és leggyorsabban fejlődő lány volt. Pont ezért gondoltam azt, hogy ő majd móresra tanítja Ron Weasley-t.

-Ez szép volt! - súgta oda nekem Harry, majd megpróbálta érzések nélküli arccal végig nézni ahogy a barátja feltűri az ingének ujjait és a jól begyakorolt támadópózt is felveszi.

-Madelyn kifogja csinálni. - súgtam most én Harry felé, aki próbálja elfojtani a nevetést. - Rendben! Lefegyverzés! - kiáltottam el magam és mindenki a párok felé fordult. Madelyn magabiztosan egy győzelmi mosollyal a száján nézett vissza Ronra akinek láthatóan valami baja volt de mindent megtett, hogy erősnek tűnjön. Azonban észrevettem, hogy a pálcája nem teljesen a lány felé mutatott és a vállai hanyagul lógtak lefele.

-Figyelj a tartásodra Ronald! Ne kelljen odamennem! - kiáltottam a fiúra, Harry pedig eddig bírta tartani. Jóízűen nevetni kezdett és a falnak neki dőlve figyelte ahogy a barátja szerencsétlenkedik.

-Tudod, igazán jó tanár vagy. - mondta nekem a szemüveges fiú de tekintetét nem szakította le Ronról és a többiekről.

-Kérdezhetek valamit? - fordultam felé, amikor eldöntöttem magamban, hogy kicsit kutakodni fogok a fiú terveiben.

-Persze. - fordult ő is felém apró mosollyal a száján. Harry mindig olyan magabiztosnak és jóindulatúnak tűnt, valahogy nem illet bele a minisztérium elképzelésébe.

-Mi lesz ha Tudod ki megkeres téged? - tettem fel a kérdésem remélve, hogy értelmes választ kapok.

-Akkor harcolni fogok vele. - komorodott el egy kicsit. - Lucy, tudod jól, hogy nem engedhetem, hogy még több ártatlan ember életet veszítsen el. - mondta csendesen de közbe jól hallhatóan.

-És mi lesz azokkal akik harc közben sérülnek meg? A te oldaladon? - ez a kérdés már inkább engem érdekelt mint Caramelt de tudni akartam, hogy Potter törődik e a barátaival

-Egyedül harcolok. Nem fogok belerángatni senkit ilyen veszélyes dolgokba. - szögezte le azonnal és már nyitottam volna a számat de ekkor egy hatalmas csattanás ütötte meg a termet. Ron hangosan felsikított miközben átrepült az egyik terem oldaláról a másikra.

-Mondtam, hogy figyelj a tartásra! - kiáltottam utána mire az egész terem hangos nevetésbe tört ki. A lányok Madelyn köré gyűltek és gratulálni kezdtek, míg a fiúk enyhén lecseszték Ronaldot. Az idő már kezdett későre járni, így gyorsan magam köré hívtam mindenkit.

-Rendben, mára szerintem ennyi éppen elég volt. Menjetek, pihenjétek ki magatokat és ne felejtsetek el gyakorolni sem! - mosolyogtam rájuk de Harry megköszörülte a torkát.

-De azt se felejtsétek el, hogy a való életben nem lesz lehetőségetek kétszer próbálkozni és nem számolásra fogunk támadni. Egyetlen egy esélyetek lesz és azon az egész életetek múlhat. - mondta a fiú komoran. A szavainak hatalmas súlya volt. Meglepve pislogtam rá majd megvártuk kettesben, hogy mindenki elhagyja a termet, hogy kicsit összepakoljunk.

-Ginny nagyon erős lány, szépen fejlődik! - mondtam Harrynek, aki összesöpört egy kőszobornyi port a földről.

-Igen. A szülők nagyon büszkék rá. - mosolyodott el.- De te is remek vagy! Hol tanultál meg ilyen jól küzdeni? - kérdezte kíváncsian.

-Amerikában nagy hangsúlyt fektettek ezekre a dolgokra. - vontam vállat. - Tudod ott is vannak ám gonosz emberek. -nevettem fel picit kínosan

-Megtanítanál pár dologra majd? - kérdezte és közelebb jött felém

-Persze- mosolyogtam rá és őszintén örültem, hogy a segítségemre van szüksége. Örülök, hogy nem tudás nélkül akar Voldemorttal harcolni.

Nagyjából 20 perc múlva, ketten indultunk vissza a mardekár klubhelyiségébe. A levegő már nagyon kezdett hűvösödni a tél közeledtével. A fákról már lehullottak a levelek és a legendás állatok is visszamentek az erdő mélyébe, hogy felkészüljenek a télre. A Roxfort környékén ez nagyon durván hideg időszak tud lenni. A fekete folyosókon szokásosan hideg volt, és cipőink kopogása visszhangként telítette be a helyet.

-Lucy. - szólított meg Harry egy pici csönd után.

-Igen? - kérdeztem vissza nyugodtan

-Esetleg..-mondta stresszesen és végig simított a tarkóján. - Izé, esetleg...Nem lenne kedved eljönni velem a Roxmortsi hétvégére? - kérdezte én meg egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni.

-Mármint..mint egy..- nem akartam kimondani a szót. Inkább csak felvont szemöldökkel és értetlenül néztem rá hátha kicsit pontosabban fejezi ki magát

-Mint egy ran..-kezdte én pedig összeszorított fogakkal meredtem rá. Most komolyan randit fog mondani? De nem tudtam meg a végét, hiszen most is mint mindig a jól megszokott szőke herceg megjelent a semmiből.

-Már van kísérője aznapra. - mondta nyugodt de gyűlölettel teli hangon. Ez a srác hozzám van kötve vagy mi a fasz? Komolyan mint egy kis kutya úgy szalad mindig utánam.

-Nem hozzád beszéltem Malfoy. - fintorgott Harry kelletlenül. Én pedig ebből a beszélgetésből inkább kimaradok. Várjunk..Mady azt mondta Harry a legjobb pasi a suliból. Mi van, ha tetszik neki? Nem csinálhatom ezt a legjobb barátnőmmel!

-Ellenben a csajomhoz beszélsz Potter. - fintorgott a fiú és ökölbe szorított kézzel lépett elő a sötétből. A mije? Jól hallottam?

-Lucy sosem jönne össze egy olyan emberrel mint te.- meredt rám Harry én pedig lesütöttem a szemem. Szinte hallani lehetett, hogy Harry összetörik és némán sarkon fordulva otthagyott Dracoval a sötétben.

-Mi a fasz? - néztem rá széttárt karokkal a fiúból pedig előtört a nevetés

-Láttad az arcát? Kurva jó - és ott röhögött miközbe a szemeit törölgette.

-Nem tudtál volna valami mást kitalálni? - szegeztem neki a kérdés idegesen mire elkomorodott és közelebb jött.

-A legjobb barátnőd pici szerelmével randizni? - kérdezte gúnyos, lealacsonyító hangon. Meg sem bírtam szólalni olyan feldúlt voltam így ott hagytam őt. - Gondoltam többet nem akarom, hogy sötétben mászkálj ezzel. Umbridgenak melózom az a dolgom, hogy Pottert figyeljem. - morgott mérgesen a fiú

-Tényleg behódoltál annak a ribancnak? - forgattam a szemem

-Kölcsönös az utálat Potter iránt. - vont vállat majd kezét a derekamra helyezve visszakísért a szobámba. Mégis mi ez? Miért akar ennyire a közelembe lenni? Draco valamit titkol előlem és ki fogom deríteni!