Elvarázsolt szív

Draco érzései

Draco nézőpontja:

-Mit akarsz vörös? - kérdeztem idegesen. Ma különösen rossz napom volt és egyáltalán nem volt idegzetem vele beszélni. Tudom, hogy Lucy legjobb barátja, de idegesített a folytonos pörgése. Mint valami bedrogozott majom...

-Te tényleg ennyire hülye vagy? - kérdezte és belecsapott a karomba.

-Fékezd magad sárvérű! - kaptam el a kezét a levegőbe és mérgesen szorítani kezdtem a csuklóját. Senki nem érhet a karomhoz! Már nem...túlságosan fáj...Napközben gyűlésre hívtak és azóta is megállás nélkül lüktet. Elviselhetetlen!

Csak egy ember tudná velem elfeledtetni ezt az érzést...

-Komolyan hagyod, hogy Louis újra tönkretegye!? - kiabált velem akár egy őrült. Kicsit hátra is hökkentem, amikor belenéztem az őrülten csillogó szemeimbe.

-Kicsit konkrétabban te nő! - szóltam rá mérgesen. Fáj a fejem a hangjától.

-Lucy ma randizni ment Louissal! - kocogtatta meg a homlokomat. Gusztustalan..Nem..ezek nem az én szavaim..tény, hogy idegesítő lány ez a Madelyn..de nem a szárzmazása miatt és...De apám miatt muszáj így gondolkoznom!

-És? Semmi közöm Lucyhoz. - vontam meg a vállam semlegesen. Mit művelsz Draco? Megőrjít, hogy nem tudsz róla semmit napok óta! Az is, hogy alig látod. Ne hazudj már ennyit.

-Jó, akkor most ezt vegyük úgy, hogy nem hallottam.. - fintorgott rám és megforgatta a szemeit. Nem is áll neki rosszul ha kicsit mogorva.

-Mond Madelyn. - húztam el a számat, de titokban alig vártam, hogy kifejtse.

-Louis vissza akarja szerezni! Rá akarja venni Lucyt, hogy megbocsásson neki. - idegeskedett, sőt szinte majdnem felrobbant és az apró termetével olyan volt mint egy gnóm, akit ki akarnak dobni a kertből.

-Még mindig nem látom mi közöm van ehhez. - feleltem unottan, várva, hogy elmehessek a Szükség Szobájába. Ma még dolgom van...

-Merlin szerelmére Draco! Lucy szeret téged! Majd megbolondul érted. De azt hiszi te már nem akarsz tőle semmit és csak ezért is bele fog menni a dologba. - hadarta. Lucy szeret engem? Még mindig?

-És mit kellene tennem? - vontam fel a szemöldököm, nehezen leplezve az izgatottságomat. A gyomrom összerándult a gondolatra, hogy a lány akibe szerelmes vagyok még mindig viszonozza...Bárcsak igaz lenne.

-Mond el neki mit érzel te barom! Állj elé és mond el mit érzel! - rázta a kezeit veszetten, majd mégegyszer végignézett rajtam és egyedül hagyott a folyosón. Én pedig gondolkodás nélkül rohantam Lucy szobája felé. Ott leszek amikor visszajön és elmondok neki mindent! Mindent! Mindent?

Tényleg megmerem ezt csinálni? Mindent mondjak el ami velem történt és ami történni fog? Mi van ha megutál? Ha nem érti meg? Ha elhagy? Végleg! És ha veszélybe sodorom ezzel? Ha apám megtudja...Nem tehetem ezt vele...De hogy hagyhatnám, hogy együtt legyünk ha nem ismeri a mostani életem?

És itt van ő..végignéz rajtam azokkal a csodálatos szemeivel. De nincs jól. Látom rajta, hogy baj van ezért egyből a karomba zárom. A szívem majd megszakad, hogy hallom őt sírni, de ahogy tartom őt úgy érzem otthon vagyok.

Lucy nézőpontja:

-Én nem tudom mit csináljak Draco! - panaszkodtam neki az ágyon ülve.

-Lucy semmi nem biztos... - mondta a fiú, kezét a combomon pihentetve.

-De mi van ha tényleg igaz? Mi van ha én vagyok az elrabolt lány? - temettem a tenyerembe az arcomat. Komolyan nem hagy nyugodni a gondolat, hogy van egy olyan életem amiről nem is tudok.

-De miért nem emlékszel semmire? - kérdezte Draco elgondolkodva, feltéve azt a kérdést amire én se tudok válaszolni.

-Passz. Én...álmodtam egy alkalommal. Egy Emma és Ada nevű lány játszottak az erdőbe, amikor az idősebbet elrabolta valaki. És amikor Hermione elém állt..Mintha az én gyerekkoromról beszélne.- hadartam idegesen. - Tudom butaság de..

-Nem butaság! - vágott a szavamba a fiú. - Egyáltalán nem, de ha válaszokat akarunk kutatnunk kell. És ezt nem tudjuk megtenni a szobádban ülve.- mosolyodott el halványan és felállt az ágyról. Rémesen jól esett, hogy támogat ebben a dologban és készen áll velem együtt keresni és összefüggéseket találni. Mert ha tényleg igazam van...Van egy családom aki engem vár hosszú évek óta.

-Na gyere. - nyújtotta felém a gyűrűs kezét én pedig mosolyogva fogadtam el. Ám az a lendület amivel felhúzott picit túl gyors volt nekem és neki estem a fiú testének. A levegő egy pillanatra megállt köztünk. A kezeimet a mellkasán pihentettem.

-Draco... - néztem fel a fiúra, elveszve csodálatos kék szemeibe.

-Mi az Hercegnő? - kérdezte mosolyogva és a fülem mögé tűrte a kócos hajam. Hüvelykujját végighúzta a cserepes számon, gyomrom pedig megremegett az érintésétől. Bárcsak megcsókolna! Draco kérlek! Kérlek mond, hogy te is szeretsz engem! Mond, hogy legyünk együtt!

De pillanat alatt elmúlt amikor az ajtóm kinyílt és Pansy lépett be rajta.

-Draco, Piton látni akar. - mondta. - Fontos.. - tette hozzá fontoskodva majd besétált az ágyához.

-Menj el a könyvtárba, később utánad megyek. - mondta halkan, Pansy felé pislogva, mintha attól félne, hogy a lány hallgatózik.

-Rendben. - feleltem és néztem ahogy Draco a karját szorongatva kimegy az ajtón. Hirtelen elöntött a rossz előérzet, ahogy a karját néztem de gyorsan leküzdöttem magamban ezt az érzést.

-Sosem lesztek együtt. - szólalt meg Pansy, kifésülve rövid sötét haját.

-Kösz az infót. - mosolyogtam rá bájosan, majd megforgattam a szemeimet.

-Te nem érted az ő világát Lucy. Nem tudod min megy keresztül és sosem fogod megtudni. - mondta a lány. Nem hagytam magam. Némán kisétáltam a szobából, egyenesen a könyvtár felé. Eközben a fejemben megjelent egy gondolat. Mit nem tudhatok a fiú életéről? Mi az amit titkol előttem, ami mindennél fontosabb jelen pillanatban..De nem mertem jobban belegondolni. Féltem az igazságtól.

A könyvtárban pedig hosszasan vártam a szőke fiúba miközben újságokban keresgéltem Lucy Ada Dabney elrablásairól...