Elvarázsolt szív

Tudja..nem tudja

A korai levegő csípte a bőrömet, ahogy izzadtan csináltam a fekvőtámaszokat az udvaron. Az időjárás ma kifejezetten rossz volt. A fű nedves volt a dértől, az eső pedig szemerkélt, átáztatva a kontyba kötött hajamat. A leheletem kezdett látszódni a tél közeledtével de ez nem érdekel. Ki tudja mibe fog keveredni Potter. Muszáj formában lennem.

-Meg fogsz fázni ha így folytatod.- hallottam meg egy figyelmeztető hangot. Kifulladva leültem a földre és morcosan néztem a fiú felé. Tökéletesen belőtt haját kapucni takarta, kezei a pulóvere zsebében hevertek és így közeledett felém.

-Nem gondolod, hogy beteges ahogy folyamatosan utánam járkálsz? - kérdeztem két lélegzetvétel között.

-Ugyan. - forgatta meg a szemeit. - Nem vagy te olyan érdekes. - mondta gúnyosan és közelebb lépkedett majd kezét nyújtotta felém, hogy felálljak. - Minek vagy itt minden reggel? - kérdezte felvont szemöldökkel.

-Mégis érdekes vagyok? - jelent meg az arcomon egy magabiztos mosoly, mire Draco elismerően mosolygott.

-Csak érdekel minek csinálod ezt. - vonta meg a vállát.

-Testmozgás. Biztos te is hallottál már róla.- kacsintottam és akaratlanul is végig néztem a fiún. Draco is hasonlóképpen tett, majd megnyalta az ajkait es egy gyors mozdulattal lehámozta magáról a pulóverét.

-Vedd fel. Még a végén bűntudatom lesz, ha megfázol.- mondta, érezhetően ironikusan. Elfojtottam a nevetést és belenéztem a fiú szemeibe. Volt benne valami ami rettentően felkeltette az érdeklődésemet.

-Köszi. - nyúltam a pulóver után. Ujjaink egy pillanatra összeértek és nem tudtam figyelmen kívűl hagyni a furcsa érzést meleg kezeinek. - Akkor én most megyek fürödni..- mondtam és lesütöttem a szemem. Lucy Ximénez. Te most zavarba jöttél?

-Mellékesen szépen meggyógyult a kezed. - kiáltott utánam a fiú nevetve. A kezem?

-Te küldted? - fordultam hátra felvont szemöldökkel, de Draco nem válaszolt. Mégegyszer végig mért, majd elindult a nagyterem felé. Miért küld nekem ilyen Draco Malfoy?

A reggelinél, mint mindig most is alig lehetett hallani valamit, hiszen akkora volt a hangzavar. Úgy döntöttem a mai nap a barátaimmal eszem és boldogan ültem a griffendél asztalához Mady és Ron közé. Velem szemben ült Harry és Hermione, mellettük az ikrek.

-Még nem láttam ezt a pulóvered. - mondta Mady, szemtelen mosollyal az arcán, miközbe beleharapott egy piritósba.

-Ohh igen..- mondtam és éreztem, hogy elpirulok. Magamba lecsesztem magam hiszen mintha nem is én lettem volna úgy beszéltem. - Reggel nagyon hideg volt a szobában és Draco odaadta az övét. - vontam vállat és a mardekárosok felé pillantottam. A szőke épp Theodore Nott és Pansy Parkinson társaságában beszélgetett.

-Draco? Draco Malfoy? - kerekedett ki Mady szeme és a többiek is kérdőn néztek rám.

-Igen. - mondtam és igyekeztem elfolytani egy mosolyt.

-Lucy! Ő az ellenség! - csattant fel Ronald és bosszúsan nézett a szőke felé.

-Mit akar tőled? - kérdezte Harry. Nem igazán tudtam kivenni mi járhat a fejében, de nem tetszett a nézése. Madelyn suttogóra vette a hangját és úgy beszélt velem tovább.

-Nem a szobában adta igaz? Megint edzeni voltál.. - suttogta a fülembe.

-Igen, de nem tud semmit. -halkítottam le magam és mélyen a szemébe néztem.

-Mit keresett ott egyáltalán? Sejt valamit? - kérdezte összehúzott szemöldökkel és óvatosan Malfoy felé pillant. - Most is ide néz. - állapította meg, én is odanéztem, hogy meggyőződjek róla. A tekintetem belemélyedt a hideg pillantásába és úgy éreztem megszűnik körülöttem a világ.

-Nem tudom...Mindig feltűnik valahol. - ráztan meg a fejem. Madelyn arcán pedig megjelent az öröm és a kétségbe esés.

-Akkor vagy kedvel téged vagy tudja miért vagy itt. - hajolt el tőlem a lány Malfoy felé és fenyegető pillantásokat küldött neki. - Amúgy is ő a második leghelyesebb srác a suliban. - húzta el a száját miközbe újra rám nézett.

-Ki az első? - kérdeztem.

-Harry. Természetesen. - felelte majd nevetni kezdett. Nagyon szeretem Madyt de neki nem kell olyan dolgokkal foglalkoznia mint nekem. Ő maradhat a tini lányok világában, míg nekem egy másik ember életét kell védenem.

-Nagyon nem illik ám sugdolózni. - tette karba a kezét George.

-Mi is tudni akarjuk miért ilyen vörös a fejetek. - csatlakozott Fred.

-Ilyen pofátlanul kíváncsinak sem illik lenni.- nyújtottam rájuk a nyelvem és hagytam, hogy nélkülem vitassák meg ki a kíváncsibb. Ekkor a fülünket megütötte egy hangos veszekedés McGalagony professzor és Umbridge a lépcsőn állva vívták meg a hatalmi harcot. És a griffendél házasszonya alul maradt... Dolores rózsaszínbe öltözött alakja fenyegetően lépkedett a legmagasabb lépcső fokra.

-A helyzet sokkal súlyosabb mint gondoltuk...- mondta fölényes hangon és tájékoztatott minket, hogy beszélni fog a minisztériummal. Hangja fenyegető volt és mind tudtuk, hogy hatalmas bajban vagyunk.

-Lucy..- bökte meg a vállam Harry amikor kifelé sétáltunk.

-Igen? - mosolyogtam rá kedvesen. Lassan mellém állt Ron és Hermione is és mind a hárman gyanakodva pillantottam körbe.

-Figyelj. Umbridge egy kiállahatahtlan boszorkány és sosem fog nekünk megtanítani semmit. - kezdte Ron

-Azt mondtad egyet értesz velem. - mondta Harry

-Tervezünk valamit, de tudnunk kell, hogy bízhatunk-e benned...-fordult felém Hermione. A szívem hevesen kezdett verni és egy pillanatra bizonytalan lettem. A minisztérium miatt vagyok itt...

-Igen. Bízhattok bennem. - mondtam és bólintottam egyet. Egy pillanatra csend lett, majd Harry mosolyogva és büszkén szólalt meg.

-Mi magunk akarunk felkészülni az esetleges támadásra, de erről senki sem tudhat! És szeretnénk tudni, hogy segítenél-e nekünk a tanításban?

-Miért én? - kérdeztem döbbenten

-Láttuk mágia órán, hogy milyen jó vagy. Olyan varázslatokat tudsz amiket még nem is tanultunk. Segítened kell..-felelte Hermione. Így szemmel tudnám tartani Harryt és a barátjait...Védhetem és fel is készíthetem

-Benne vagyok!- mondtam és mosolyogva néztem rájuk.

-Én mondtam, hogy bízhatunk benne. - mondta Harry és megsimogatta a karom.

——

Késő este volt már és kimerülten ültem le a hálókörleti kanapéra ami a kandalló előtt hevert. Rémesen hosszú napom volt és kifejezetten szenvedtem az átváltoztatás órán. Az év végén jönnek a vizsgák és én alig tudok valamit..

-Megint te? - ült le mellém Draco. Szemei karikásak voltak, mintha nem aludt volna már mióta. Pizsamája gyűrődött volt. Ahogy beletúrt a hajába, pólója felcsúszott, bemutatva ezzel a kockás hasát. A szívem kihagyott egy ütemet, míg őt néztem, de ez nem tartott sokáig, mert a tűzben levő fa hatalmasat pattant, mire a fiú leengedte a kezét és a tűz felé fordult. A tűz egy pillanatra lelankadt, majd ugyanúgy elkezdett lángolni.

-Nem tudok aludni. - mondtam kimerülten és belenéztem a szemeibe.

-Én sem. - mondta és hátradőlt a kanapén. - Jól áll a zöld - bökött orrával a rajtam levő pulóverre.

-Neked is. - böktem a zöld pizsamája felé. Kínos volt a csend ami történt ezután. Szerettem volna beszélgetni vele, de nem hagyhattam, hogy bármi elvonja a figyelmemet a feladatomtól.

-Miért vagy nekem ennyire ismerős? Hallottam már rólad valahol? - kérdezte. Igen apád megölte az apámat.

-Nem hiszem. Nekem nem vagy ismerős. - füllentettem. A fiú pedig csak hümmögött egyet és tovább nézte a tüzet. Némán ültünk egymás mellett és azt éreztem, hogy a jelenléte megnyugtat. Szépen lassan pedig elnyomott minket az álom a kanapén.