Elvarázsolt szív

Fárasztó éjszaka

-Lucy!Lucy, figyelsz egyáltalán? - csettintgetett előttem Madelyn, miközben Harry a vállamat bökdöste. Teljesen elmerültem a gondolataimban és bambulva meredtem magam elé. Talán még egy kicsit ringatóztam is, akár a szorongással küzdő emberek, de nem tudtam hova tenni a gondjaimat. Lehetetlen, hogy tűzboszorkány vagyok. Ami történt...kell lennie valamilyen magyarázatnak. Mert nem tudom eltűrni, hogy ennyi éven keresztül apám a semmiért baszogatott és nem törődött velem. Nem fogadom el, hogy azelőtt halt meg, hogy visszavághatnék neki a sok évnyi sérelemért.

És Draco? Istenem ez a fiú belemászott a fejembe és fogalmam sincs hogyan kéne kiterelem őt. Az érintése, a szavai...Bizsergető érzést keltenek bennem, ha csak rágondolok, annak ellenére amiért tette ezeket. Soha életemben nem éreztem még ilyet.

-Lucy! - rúgott a székembe erőszakosan Madelyn, mire hatalmasat ugrottam.

-Mi van már? - háborodtam fel. Nem szeretem ha a semmiből kizökkentenek és most a legjobb barátnőm pont ezt tette, úgyhogy dühös pillantásokkal ajándékoztam meg. A lány összefogta a haját és kihívóan nézett rám. Sosem tudtam megijeszteni..

-Harry éppen azt próbálta elmondani neked, hogy hol lesz a próba. - forgatta a szemát Mady mire Harry irányába fordultam.

-Ne haragudj! Csak..-próbáltam valami kifogást találni, de nem jött elő semmilyen ötlet.

-Túlságosan elfoglalt Malfoy bámulása? - morgott Ron mellettem, mire az ikrek fejen csapták. - Áu! Most mi van? Mindenki látta, hogy őt nézi.- simogatta a fejét fájdalmasan a fiú.

-Nem őt néztem Ronald! - szóltam rá hevesen és elvettem az utolsó falat sütit a tányérjáról. - Csak gondolkoztam. Elméletileg minden ember szokott olyat csinálni!- vontam fel a szemöldököm és okoskodva mutattam neki egy mosolyt.

-Indulhatunk? - kérdezte Hermione idegesen és felállt a helyéről. Némán és döbbenten néztünk egymásra, hogy miért ilyen majd a lány után haladtunk. Bár még nem tudtam hol lesz az edzés inkább úgy döntöttem követem a többieket.

A folyosó amin sétáltunk hűvös volt és a fáklyák amelyek a falakon lógtak sárgára világították meg az egész helyiséget. Sétálás közben a padlót bámulva botlottam bele Madybe.

-Neked aztán tényleg elcsavarták az agyad. - nevetett és átölelve mentünk tovább.

----

A Szükség Szobája elénk tart egy küzdőtermet. Hasonló képen nézett ki, mint az aurorok küzdőarénája, csak kevesebb fenyegető halálfaló bábu volt jelen és nem kiabáltak idős tanárok ránk. Hiányoztak az ottani fekete-fehér falak és a régi festmények amik még a mennyezetet is bedíszítették. Középen egy nagy kör állt és ott lehetett párbajozni, míg kívül a kés és közelharci gyakorlatok zajlottak. Hihetetlen élmény volt oda belépni minden alkalommal. 

Itt pedig... A falak világoskéken néztek vissza ránk, miközben kőszobrok voltak varázspálcával a kezükben. Hatalmas elvarázsolt ablakok engedtek be fényeket, miközben kint már rég sötét volt az égbolt. 

-Akkor hát...Én és Lucy leszünk a tanáraitok. - kezdte Harry lelkesen, de mégis kissé bizonytalanul.

-Miért tanít mardekáros? - kérdezte egy hollóhátas fiú a tömegben. Azonnal felé fordultam és gyilkos pillantásokkal ajándékoztam meg őt.

-Mert több varázsaltot tudok, mint te, példának okáért. -mosolyodtam el és inteni kezdtem a pálcámmal- Na! Gyere. Mutasd meg mit tudsz. - türelmetlenkedtem és meredten bámultam rá.

-Lucy, szerintem ez...- lépett felém Harry, de feltartottam a kezem és ezzel sikeresen elhallgatott. Az említett fú, aki elmulasztotta a bemutatkozást most kevésbé nagyszájúan állt oda elém. Nagyjából 3 méter lehetett köztünk és amíg én felvettem a támadóállást kissé előrehajoltam és a másik kezem felemelve egyensúlyoztam, a fiú...

-Hanyag a testtartásod. Nem feszes a karod. Nem tartod pontosan a pálcát. Fejed nincs egy vonalban a célponttal és a lábaid szörnyen állnak. - soroltam és gúnyos mosollyal pillantottam a fiúra akinek arca pirosba váltott.

-Ne csak a szád legyen nagy...-sziszegte de hangja elvesztette a magabiztosságát.

-Lefegyverzés. Harry kérlek számolj vissza. Háromra támadunk. - mondtam nyugodtan és amint meghallottam, hogy Harry kimondja a hármas elejét, már támadtam is. A fiú fájdalmas puffanással ért földet a terem végében. A többiek meg sem mertek szólalni. A tiszteletet ki kell érdemelni én ezt megértem. De senki ne kételkedjen a tudásomban csak azért, mert mardekáros vagyok! Borzalmas. 

-Ezért lesz belőle is tanár. - mondta Harry büszkén.

-Nagyon sok dolgunk lesz. -mondtam és összecsaptam a tenyerem. Párosával rendeztem őket és Harryvel úgy döntöttünk, hogy az alapokkal kezdünk. Amíg a fogás és a tartás nem helyes addig semmi se lesz jó..

Az edzés végére kicsit bosszankodva léptem be a mardekár klubhelyiségébe. Mit tanítanak ezeknek az iskolába? Felfoghatatlan, hogy azt gondolják a való életben is lesz több próbálkozás és lehetőség vagy elszámolgatni háromig. 

A szobába beérve azonnal egy újabb döbbent dolog várt. A zene szinte maxon tombolt a levegőt pedig betörte a whiskey és a cigaretta füst. Már csak ez kellett...

-Lucy! Azt hittem kihagyod az évszázad buliját!- lépett mellém Theodore majd szorosan átkarolta a vállamat és beljebb húzott a tömegbe. - Merre járt egy ilyen szép lány késő este? - kérdezte.

-Kevesebb kérdés, több alkohol!- mondtam menekülésképpen de őszintén muszáj volt kiengednem a gőzt.

-Ez a beszéd! - mondta és a kezembe adott egy teli poharat amit egy másodperc alatt lehúztam. -Biztos nem akarsz kérdéseket? - nevetett a fiú lágy hangon.

-Nott! - kiáltott egy ismerős hang a terem másik feléről. - Hagyd őt békén. - lépett közelebb Draco.

-Nem tudtam, hogy a tulajdonod. - húzta gúnyos mosolyra a száját a fiú és közelebb húzott magához. De én azonnal kitéptem magam a karjai közül.

-Majd én eldöntöm, hogy kinek a társaságában szeretnék lenni! - tartottam fel a kezem és végignéztem rajtuk. - Fiúk...- forgattam meg a szemem és elindultam a szobám felé. Az ajtóban azonban egy gyors lökés és a hátam újra neki feszült a falnak. 

-Ne fordíts nekem hátat. - suttogta Draco. Nehezen beszélt az alkoholtól és lassabban is pislogott.

-Nem szeretnél leszokni erről? - kérdeztem ingerülten, a fiú azonban nem foglalkozott a kérdésemmel. Közelebb hajolt hozzám és a fülem mögé tűrte a hajamat.

-Nem tudlak kiverni a fejemből..- suttogta