Elvarázsolt szív

A csillagok alatt

Csillogó rózsaszín por hullott rá az emberekre. Nevetve pördültem meg a karjaimat kitárva és hagytam, hogy a tündérpor ráhulljon a bőröm minden szabad területére. Csak nevettem felszabadultan és éreztem, ahogy a tudatom elhomályosul és semmi másra nem vagyok képes csak a boldogságra. Ekkor pedig erős karok szorítását éreztem meg a derekam körül.

-Szia. - fordultam Draco felé, karjaimat a nyaka köré fontam.

-Lenyűgöző vagy. - hajolt felém a fiú mosolyogva, és megharapta az ajkait.

-Szeretlek Draco Malfoy. - néztem bele a csodálatos szemeibe. - De meg kell ígérned, hogy nincs több titok köztünk. - mondtam a szavakat elhomályosult elmével és mind a ketten elmosolyodtunk. Draco hosszan nézett a szemeimbe, némán gondolkodva.

-Ígérem. - felelte és puha ajkait a számra tapasztotta. Ezer pillangó ébredt fel a gyomromban, a szívem pedig zakatolni kezdett a mellkasomban. Az ajkai tökéletesen simultak az enyémre. Kezei belegabalyodtak a hajamba, elmélyítve a csókunkat.

Az egész..egyszerűen tökéletes volt. Tökéletes és magával ragadó. És az életem újra helyre kezdett állni, miközben fogalmam sem volt arról, hogy valaki más élete éppen darabokban hullik...

-Akkor kezdődhet a játék? - emelte fel a poharát Pansy és lerakott egy üveget középre. A jó öreg játék...

-Pansy a felelsz vagy mersz már unalmas! - kiáltotta Mattheo és elővett egy kicsi üveget. - Vigyünk izgalmat a dolgokba. - kacsintott a lányra.

-Az ott veritaserum? - kérdezte egy harmad éves lány aki így is sokat ivott.

-Az bizony drága Eloisa. - bólintott Mattheo. - A mai játék résztvevői pedig.. - húzta el az utolsó szót, hogy izgalmasabb legyen. - Lucy, Draco, Pansy, Theo, Madelyn és Louis.

-Ennél jobbat ki sem találhattál volna mi? - kérdezte Madelyn csípősen, meginogva saját lábain.

-Az unalmas játék unalmas bulit eredményez. - vonta meg a vállát a fiú, majd kiosztotta a szérumot a poharainkba. - Fenékig játékosok. - mondta és lehunytam a szemeimet, hogy gondolkodás nélkül lehúzhassam a poharam tartalmát.

A gyomrom megremegett. A zene felhangosodott és mindannyian ugrálni kezdtünk a ritmusra. Egy utolsó tánc mielőtt elszabadul a játék. Egy utolsó tánc mire kiderülnek a titkok..

-Lucy! - szólalt meg Theo, amikor leültünk a kis körbe. - Ki a jobb az ágyban? Louis vagy Draco? - csípős kérdés kezdésnek és talán más helyzetben nem válaszoltam volna. Nem akartam megbántani senkit, de most megeredt a nyelvem.

-Draco. Egyértelműen Draco. - sütöttem le a szemem és éreztem, hogy elpirulok, amit hangos fütyülés kísért. A poharam megtöltve, a kérdés után pedig inni kell.. - Madelyn kivel feküdnél le a szobában lévők közül? - kérdeztem hirtelen. Madelyn egy pillanatig elgondolkodott, majd a szeme megállapodott..

-Theodore Nott. - villant meg a szeme, miközben belekortyolt az italába.

-Én benne vagyok. - vonta meg a vállát Theo, egy félmosollyal az arcán. Ezek ketten tutira dugni fognak!

-Pansy.. - hívta ki a Madelyn a lányt, akinek az arcán gúnyos mosoly bujkált. - Milyen érzés, hogy Draco nem szeret téged? - nevetett Madelyn kellemetlenül, miközben Pansy felvonta a szemöldökét.

-Nem sokáig fog ez így maradni. - kacsintott a lány, mire mindenki összenézett mindenkivel. Szóval ő tényleg így gondolja! Újabb korty. Létezik ennél jobb buli? Nem hiszem.

-Draco, te jössz. - mosolyodott el Pansy és kissé előredőlt kiemelve ezzel a dekoltázsát. Megforgattam a szemem és ránéztem a szőke fiúra, aki mérges pillantásokat vetett a lány felé. - Nem akarsz valamit elmondani Lucynak? - kérdezte hirtelen, mire kapkodni kezdtem a fejem kettőjük között.

-Nem. - felelte Draco egyszerűen és halványan rám mosolygott.

-Tényleg? Nincsenek titkaid? Nem szeretnél megmutatni semmit? - erősködött a lány, végigsimítva az alkarján.

-Draco, miről beszél? - kérdeztem elbizonytalanodva.

-Semmiről Lucy. Túl sokat ivott és elfelejtette, hogy veritaserumot ittam. Nincsen semmi titkom előtted.- mosolygott rám a fiú, de Pansy nem adta fel.

-Akkor tűrd fel az inged. - villant a lány szeme erőszakosan.

-Pansy állj le. - szólalt meg Blaise.

-Nem! Tűrd fel az inged! - mondta a lány egyre mérgesebben.

-Pansy ne! - ragadta meg a karját Theo és megrántotta a lányt. - Hagyd abba! Túl sokat ittál!- mondta mire mindenki felállt jelezve, hogy vége a játéknak.

-Lucy milyen érzés, hogy a pasid hazudik neked? - ragadta meg a kezemet a lány, mire megfordultam, hogy szembe nézzek vele.

-Engedj el. - mondtam idegesen. - Nem látod, hogy senki nem akar téged hallani? - kérdeztem gúnyosan nevetve.

-Meglátjuk kinek a vállán fogsz te sírni, ha kiderül minden. - szorított tovább a lány. Nem tudtam kordában tartani a mérgemet. Hiába próbáltam..A lány kiáltva kapta el a kezét, ami megégett. - Mi a fasz? - nézett rám döbbenten, szemeiben könnyek ültek.

-Részeg vagy Pansy. Nem történt semmi. - ráztam meg a fejem, majd néztem ahogy kiszalad a szobából.

-Tudod ez baromi dögös volt. - súgta a fülembe Draco, mire újra felszabadultnak éreztem magam. A buli nem állt meg. A zene üvöltött, mi pedig egyszerre ugráltunk és énekeltünk, a poharainkat magasba emelve.

-Bevihetnél már a szobába. - hajoltam oda Draco füléhez és lágyan suttogtam neki a szavakat.

-Inkább a levegőre viszlek Hercegnő. Nem kéne végighánynod ezt az estét is. - nevetett a fiú és megfogta a karomat, hogy kivezessen. Persze halkan és óvatosan kellett csinálni. De mi egymás kezét fogva, nevetve szaladtunk ki a hideg levegőre, a hold fény alá.

-Táncolj velem Lucy. - fogta meg a derekamat és magához húzott.

-De hát nincs is zene. - nevettem el magam és köré fontam a karjaimat.

-Nincs rá szükség. Csak te és én... - mondta és belenézett a szemeimbe. Annyira csodálatos. És mi ketten, csak mi ketten nevetve lépegettünk a Hold fehér fénye alatt, ezer csillagtól megvilágítva.

-Ada? - szólt egy hang hirtelen a hátunk mögül és a levegő megállt egy pillanatra.