Elvarázsolt szív

Égett papír

'' Miss Ximénez
Az elmúlt időszakban elmaradtak a jelentései Mr.Potter megfigyeléséről. Dolores Umbridge állapítása szerint, egy sereg készülődik a Roxfortban, hogy megtámadjanak engem. Mit tud erről az információról? Mire készül Potter?
Nem azért bíztam önre ezt a feladatot, hogy cserben hagyjon! Miss Ximénez remélem tisztában van a küldetés súlyosságával és a következményeivel! Amennyiben ez sikertelen lesz sajnos kénytelen leszek megszakítani a tanulmányait az auror képzőben és a továbbtanuláshoz szükséges anyagi támogatásokat sem tudom finanszírozni önnek!

Tisztelettel: Cornelius Oswald Caramel, párizsi Mágiaügyi Minisztérium elnöke! ''
——
Ez most komoly?! Döbbenten ültem le az ágyamra, hagyva, hogy a posta bagoly türelmetlenül hurrogjon mérgében, mert nem adtam neki oda az ajándékát. Caramel mindig is tudta, hogyan tartsa észben az embereket de ez már több a soknál. A jövőmmel fenyegetőzik, miközben...Miközben mindent elrontok! Jó, oké teljesen jogos a felháborodása, hiszen nem sikerült teljesítenem a jelentéseket. De mit is tudtam volna jelenteni? Kedves Cornelis Caramel, Harry Potter és barátai nem szólnak hozzám? Vagy esetleg, Kedves Caramel, Harrynek megbántottam az érzéseit és a fiú se szól hozzám akit kedvelek? Vagy még egy opció: Kedves miniszter elnök úr! Az életem egy katasztrófa. Elszeretnék tűnni innen. Üdvözlettel egy elbukott tinédzser?!

Csodás..Mégis mi az anyámat kezdjek most? Mit kéne tennem? Egy hét van még a téli szünetig és én várom, hogy Harry megbocsásson? És Draco...Rám se néz! Hozzám se szól. Teljesen ignorál és ez még jobban fáj mint a feladatomon való elbukás. Belenéztem a tükörbe ami a szoba sarok falán volt és megtöröltem a szemem.

-Ez így nem mehet tovább! - határoztam el magamban és azonnal kifutottam az ajtón. - Theo! - kiáltottam az első embernek akit megláttam. - Hol van Malfoy? - kérdeztem

-Szoba. - mutatott a velem szemben levő ajtóra, anélkül, hogy felnézett volna a füzetéből. Hah még azt hiszi most vizsgák előtt meg tudja tanulni. Na mindegy, azonnal a csukott ajtó felé mentem és vettem egy nagy levegőt. A kezembe veszem vissza a sorsomat és visszaszerzem az irányítást, mert ez a helyzet tűrhetetlen. Kopogás nélkül azonnal berontottam és hatalmas erővel csaptam be az ajtót. Draco az ágyában feküdt, póló nélkül, pizsoma nadrágban. A mennyezetet bámulta. Érkezésemre összerezzent és felém fordította a fejét.

-Nem szoktál kopogni? - kérdezte és újra a plafon irányába fordult

-Beszélnünk kell! - mondtam és éreztem, hogy az adrenalin elönti a testemet. Ideges voltam. Mérges. Dühös. Aggódó. Sértett..Azt éreztem, hogy egyre gyűlik bennem a feszültség és az energia. Oldalra pillantottam a tükörbe és láttam, hogy a szemeim narancssárgák, arcomat pedig megcsapta egy meleg levegő.

-És ha éppen nem egyedül vagyok? Pansy elég sűrűn járkál át, ha kielégítésre vágyik. - fintorgott a fiú, hangja pedig gonoszul csengett a fülembe

-Ne hazudj. - mondtam mérgesen és közelebb mentem felé

-Nem hazudok. - vont vállat és a kezébe vette a füzetét. Nem fog tanulni amikor beszélek hozzá. Hihetetlen. Mintha csak valami kurva vicc lenne az egész. Mérges voltam. Nagyon mérges. A tekintetem a füzetére helyeztem. Remegni kezdtem, a világ forogni kezdett körülöttem, de ekkor megtörtént amire vágytam. A füzet felgyulladt és égni kezdett

-Mi a fasz. - kiáltott fel Draco és eldobta. Majd eloltotta a tüzet. - Te kurvára nem vagy normális! - kiabált a fiú

-Én kurvára hozzád beszélek! - kiabáltam vissza. Teljesen elvesztettem az önkontrolom, hiába voltam tisztában a súlyosságával.

-Én viszont kurvára nem akarok veled beszélni! - csattant fel Malfoy és felém dobta a füzet darabjait

-Nekem te ne hazudj arról, hogy lánnyal vagy együtt. Ne merészelj nekem hazudni. Tudom, hogy megbántottalak, de nekem te ne próbálj meg fájdalmat okozni! - üvöltöttem. Forró könnyek kezdtek csorogni az arcomon miközben remegtem az idegtől. Azonban Dracot sem kell félteni. Indulatosan elkezdett lépkedni felém, szemei őrült mérgesen csillogtak

-Mit akarsz hallani? - üvöltötte. - Hogy kedvellek? Hogy veled akarok lenni? - süvített a hangja a néma szobában. - Mondjam azt, hogy megváltoztattad az életem? Minek?! Hogy mindig Potter után rohanj? Hogy elmenj? Hogy úgy kezelj engem mint mindenki más ebben a kurva iskolában?! - Draco hangja remegni kezdett az indulatoktól, nekem pedig megállt a szívem egy pillanatra. Sőt, talán többre is. Hosszan pislogva próbáltam felfogni a szavait de nem tudom.

-Na most mi van? Miért tűntek el a kibaszott lángjaid? Megszántál? Sajnálsz? Nem kell a rohadt sajnálatod! - köpködte felém a kérdéseket.

-Nem gondolom azt rólad mint a többiek. - feleltem nyugodt hangon. - Szerintem jó ember vagy. Kedves és vicces. Nagylelkű. Odaadó, romantikus és figyelmes! Sokkal több van benned mint egy átlagos fiúban! Te csodálatos és különleges vagy. Nem ezt a bánásmódot érdemled és bocsánatot kérek emiatt. És...- nyitottam ki a számat de a világ megállt körülöttem.

Draco egyből odajött hozzám és mélyen a szemembe nézett. Tekintete összetört volt. Beletúrt a hajamba, tekintete az ajkamon volt. Ujjai finoman tartották a tarkómat , miközben másik keze szorosan fogta a derekamat. Egyre közelebb voltam hozzá.

Elvesztem a fiú tökéletes arcában. Forróság töltötte meg a testemet.

-Csókolj meg. - suttogtam. Draco ajkai halvány mosolyra nyúltak. Szája puhán és nedvesen simult az én számra. Ez a csókolózás a gyomromban pillangók ezreit kialakította. A fiú szája tökéletes szinkronban mozgott az enyémekkel, libabőrössé téve a testemet. Nyelvünk is találkozott én pedig megkönnyebbülve nyögtem egy aprót a szájába. Tökéletes volt. Csak rá vágytam. Megharapta az alsó ajkamat és úgy éreztem menten elolvadok vagy felrobbanok az érzéstől. A fiú sziszegve húzódott el.

-Túl forró. - nyálazta be az ajkait, és mosollyal megsimította az arcomat. - Meg kell tanulnod ezt irányítani, mert égeted a számat Hercegnő. - suttogta, de újra visszahúzott magához és összetapasztotta a szánkaz.