Elvarázsolt szív

Összecsapások az edzésen

-Szerintem te ezt túlságosan is élvezed! - Louis izzadt fürtjei a homlokát csapkodták, ahogy megpróbálta kivédeni az ütéseimet.

-Kuss. - szóltam rá, majd újra felé ütöttem. Egy rövid fekete simulós nadrág volt rajtam egy fekete spagetti pántos trikóval. 

-Nem tudnánk egy picit szünetelni? - nyafogta, letörölve egy izzadság cseppet a homlokáról. Leengedtem a kezeimet és mérgesen néztem rá. Kontyba fogott hajam már picit szétjött, arcom vörösen égett a naptól de nem bántam. Jól esett a fény, a meleg...De a társaság szörnyű volt.

-Miért álltatok meg? - kiáltott felénk a parancsnok. Vállig érő haja takarta a szigorú tekintetét. Louis arcára kiült a félelem és a megbánás, de már nem volt mit tenni. Lebukott.

-Reyes nem bírja a kiképzést uram. - mosolyodtam el gúnyosan és a fiúra néztem. 

-Kettő kör az udvaron Ximénez. - nézett rám szigorúan. 

-Mi? Mégis miért?! - döbbentem le értetlenül, leszedve a kezeimről a csuklóvédőt. 

-Összetartás és bizalom. Rémlik? -

-Igen uram. - sóhajtottam fel gyászosan, majd neki indultam a futó pályára. 

-Reyes magának hat kör. - tette hozzá mellékesen a parancsnok, majd a többi ember felé nézett. Louis kimerülten lépkedett hozzám a starthoz és felkészült, hogy elinduljon. 

-Erre nem voltam felkészülve. - lihegte vörös arccal. Végignéztem a fiún és eszembe jutott, hogy én is mennyire szenvedtem az első hónapban. Jól jött volna valaki aki ellát tanácsokkal. 

-Idővel jobb lesz csak tanulj meg nem látványosan szenvedni. - mosolyodtam el halványan.

-Nocsak nocsak. Lucy Ximénez mégis tud mosolyogni? - játszotta a hülyét. Megforgattam a szemeimet és neki kezdtünk a futásnak. 

-Ha elhányod magad akkor te is és én is szarba kerülünk szóval kinyírlak. - nyögtem oda neki mellékesen.

-Hová tűnt a kedves Lucy? - kiáltott utánam.

-Magára talált! - mondtam és mosolyogva beintettem neki. Izomlázam volt és ki voltam merülve. A tüdőm égett a rengeteg megerőltetéstől, torkom ki volt száradva, szívem pedig nagyon gyorsan vert.

De nem adtam fel. Kitartottam és bizonyítottam. Hiába voltam erős és hiába éltünk ebben a korban. Sokakban még mindig kételyek voltak, amikor azt mondtam auror szeretnék lenni. A nők menjenek ápolónak, eladónak vagy a minisztériumba. Ettől a felfogástól hányingerem volt. És én megmutatom, hogy éppen annyit érek mint a férfiak. Louisnál még többet is.

-Hogy az anyámba nem estél össze? - zuhant le mellém a fűbe, miután lefutotta a köreit. Én már fél órája ültem a földön. Imádtam, hogy ilyen idő van.

-Ő a legerősebb lány a világon! - hallottam egy ismerős hangot a közelből. Azonnal felpattantam és boldogság tört elő bennem. 

-Draco! - kiáltottam el magam és a karjaiba vetettem magam. Mélyen beszívtam a borsmenta és fenyőfa illatát.

-Szia hercegnő. - suttogta a fülembe és szorosabban magához húzott. Ez hiányzott már nagyon. 

-Hogy kerültél ide? - lelkesedtem és megcsókoltam. 

-Nekem is hiányoztál. - nevetett és a fülem mögé tűrt egy tincset.

-Louis Reyes. - lépett mellém a fiú és Draconak nyújtotta a kezét. Draco vonásai megkeményedtek és méregetni kezdte a fiút.

-Draco Malfoy. - mutatkozott be kicsit sem kedvesen. Magamban egy jót nevettem. Ez az egyik dolog amiért ennyire szeretem. Draco mellém lépett és átkarolta a csípőmet. - Lucy barátja. 

-Igen ezt észrevettem. - fintorgott Louis kínosan. - Mi járatban? 

-Ajándékot hoztam neked. - fordult felém ignorálva Louist. Mosolyogva néztem rá.

-Draco ez csodálatos. - olvadtam el teljesen amikor kezében megláttam egy csokor tulipánt. 

-Áhh igen ezt a virágot szereti. - jegyezte meg Louis. - Ezt én is tudtam. 

-Te mi a faszért vagy még itt? - fordultam felé. 

-Rád várok. - felelte.

-Rám ugyan miért? - fintorogtam.

-Azt hittem együtt megyünk kajálni. - vonta meg a vállát folyamatosan Draco szemébe nézve.

-Nem vagyunk barátok akkor minek menjek veled? - kérdeztem nem tettszően.

-Nem szeret edzés után egyből enni. - mondta Draco egyre mérgesebben, de én csak döbbenten néztem rá. Nem hittem volna hogy ezt is tudja.

-Biztos nem volt elég jó a társasága. - vonta meg a vállát Louis.

-Vagy csak jobb dolga is volt mint az evés. - mosolyodott el a szőke sokat sejtetően, miközben a kezét feltűnően a fenekemre helyezte. Louis szemei lassan követték a mozdulatsort. 

-Majd talán máskor. - mosolygott és megsimogatta a karomat végül otthagyott. 

-Kinyírom. - jegyezte meg Draco. 

-Inkább mesélj mi a helyzet otthon? - ültem vissza a fűbe.

-Ez a patkány! Úgy néz ki jobban meg kell jelölnöm, hogy az enyém vagy.. - suttogta. Az arcomon egy huncut mosoly jelent meg. Ezt a fajta hangulatingadozást szeretem.

-Külön szobája van mindenkinek.. - céloztam a vágyaimra, mire a fiú felpattant a földről és engem is magával húzott. Draco elkapta a derekamat és egy laza mozdulattal átdobott a vállán. 

-Mond az utat. - vakult el teljesen a vágytól és rácsapott a fenekemre. 

-Draco. - kiáltottam rá és a kezeimbe temettem az arcomat. - Mindenki minket néz! 

-Nézzenek csak! Legalább mindenkinek egyértelmű lesz, hogy az enyém vagy. - mérgelődött mély hangon. Imádtam a fiú jelenlétét. Imádtam a viselkedését, szavait, mosolyát. Hogy csak velem kedves. És hiába voltunk távol még mindig ugyanúgy szeretett. És ez több volt mint szimpla fiatalkori szerelem.