Elvarázsolt szív

Az érzelmek változnak

-Rendben Lucy. Meg tudod csinálni, nem lesz semmi baj. Hisz ez csak egy bál, Merlin szerelmére! - néztem végig magamon a tükörbe. A zöld ruha tökéletes volt, a világosbarna hajam pedig tű egyenesen omlott le a hátamra. Szorongva álldogáltam a szoba közepén, hogy mi lesz ha valamit elrontok.

Ez az egész nem érződik helyesnek, mégis elakarok menni. Én egy dolog miatt jöttem ide, hogy megvédjek egy embert. De ami most történik...Minden amibe eddig belekeveredtem...Úgy érzem most élem igazán az életem. Valamilyen okból kifolyólag Draco belemászott a fejembe és már izgalommal tölt el. És most együtt megyünk egy bálba.

Remegő lábakkal sétáltam le a lépcsőn a hideg folyosókon, hogy eljussak a kőszoborhoz. A világító gyertyák meleget adtak és boldogan köszöntem a festményeknek, akik büszkén pislogtak a diákokon.

Odaléptem hát a szobor elé és mielőtt kinyújtottam volna az ujjamat felé elolvastam ami a táblán szerepelt. ,,Az utolsó párizsi tűzsárkány,, Csodálatos állat volt. Olvastam róluk régebben amikor kicsi voltam. Hatalmas fekete testük félelmet keltett az emberekben de engem mindig is lenyűgöztek. Narancssárga szemei képesek voltak az ember lelke mélyébe is benézni.

-Draconis. - suttogtam a sárkánynak a jelszót ami kinyílt előttem. Amint beléptem a folyosóra szívem majd kiugrott a helyéről. A teremből érkező zene azonnal betöltötte az egész teret és hallani lehetett a diákok hangját. Csodás volt én pedig egyre jobban féltem. Vajon Draco mit szól majd hozzám?

De amint beléptem a terembe megpillantottam Draco hideg kék szemeit egyből minden lenyugodott körülöttem. Draco fekete inget viselt, a ruhámhoz illő zöld csokornyakkendővel és halványan egymásra mosolyogtunk.

-Gyönyörűen nézel ki. - mondta és közelebb lépve hozzám, felém nyújtotta a kezét. Éreztem hogy arcom piros lesz és amint megfogtam neki a kezét a bennem szunnyadó tűz fellobbant. Nagyon nagy hatással van rám, de nem értem, hogy miért. Arcán mosoly terült szét amikor közelebb húzott magához.- Örülök, hogy eljöttél. - suttogta

-Köszönöm a ruhát. Imádom. - mosolyodtam el.

-A viselője miatt lesz csodálatos. - vonta meg a vállát de látszódott rajta, hogy rettentően jól esik neki. Csillogó szemekkel vizsgálni kezdtem a termet. A falakon fáklyák égtek, míg a mennyezeten csillagok ezrei voltak. A terem végén ott volt a zenekar. A diákok szebbnél szebb ruhákban pompáztak és nevettek. Ma egy szál gond sem volt.

-csodálatos.- suttogtam a mennyezetet bámulva.

-eddig fel sem tűnt mennyire. -suttogta a fiú, de amikor felé pillantottam nem a mennyezeten volt...hanem rajtam. A döbbenettől szétnyílt ajkakkal néztem vissza rá, de nem bírtam ki és lesütöttem a szemem. Draco ujjai az államat felemelte, hogy bele nézzek a szemébe. - Felkérhetlek táncolni? - kérdezte a fiú, amikor pont egy lassú szám következett.

-Nagyon szeretnék. - válaszoltam izgatottan. A fiú megfogta a kezeimet és ujjait rákulcsolta majd lassan behúzott a tánc térre. Draco finoman megfogta a derekamat és szorosan magához húzott. Lassan végig húztam a kezem a fiú mellkasán, majd a nyaka köré fontam és felnéztem az arcára.

-Sokkal több van benned, mint azt én gondoltam. - mondta a fiú elgondolkodva és az arcomat kezdte fürkészni.

-Te is más vagy mint ahogy azt elképzeltem. - állapítottam meg döbbenten. Mindig azt hittem, hogy Draco kegyetlen és érzéketlen mint az apja. De ő sokkal több ennél. Érzékes és nagylelkű. Figyelmes..Elbűvölő...

-Jó értelemben? - kérdezte és hangjában pici félelem volt.

-Jó értelemben. - mosolyogtam felé. A fiú az egyik kezét az arcomra tette és megsimogatta. Libabőrös lett a hátam és az agyam teljesen elsötétült. Ő maga jelentette a teljes nyugalmat és rá kellett jönnöm, hogy menthetetlenül odavagyok érte.

-Miért jöttél Roxfortba, Luc? - kérdezte hirtelen.

-Apám meghalt és Mady családja fogadott be. - vontam meg a vállam kényelmetlenül, miközben tovább táncoltunk.

-És jól érzed itt magad? - kérdezte újra

-Azt hiszem..Igen. - mondtam. - Elvonod a figyelmemet a rossz dolgoktól. - suttogtam alig hallhatóan

-Én?! - kérdezte döbbenten.

-Igen. - erősítettem meg és a fiú végig simította az ujját az ajkamon. Forróság söpört végig a testemben, amikor szemei ugrálni kezdtek a tekintetem és az ajkam közt. Gyomromban pillangók voltak.

-Nem tudok tisztán gondolkodni amikor mellettem vagy. - suttogta és tekintete megakadt az ajkamon. Draco megnyalta a száját és elmosolyodott. - Nem hittem volna, hogy ennyire felkelted az érzéseimet de más emberré teszel. -

-Draco, én... - kezdtem de ő megállított. El akartam neki mondani, hogy nem kezdhetek bele ilyen bonyodalmakba mert fél év múlva már nem leszek itt.

-Eljönnél velem egy randira? - tette fel a kérdést hirtelen, mire a szavaim teljesen elakadtak. A szívem hevesen kezdett dobogni. - A szemeidből ítélve ez egy igen. - nevetett halkan, utalva a szemem színe változására

-Nagyon szívesen randizom veled Draco. - mondtam mosolyogva

-Szóval nincs köztetek semmi igaz? - hallottam a számon kérő hangot a hátam mögül. Harry két pohárral a kezében állt és csalódottan de közben mérgesen nézett ránk.