Elvarázsolt szív

Eltitkolt érzések

-Lucnak szüksége volt rám! - mondta Louis ellenkezést nem tűrő hangon.

-Ez azért nem.. - védtem volna meg magam, hogy elkerüljünk minden félreértést de Draco közbevágott.

-Miért érzed azt, hogy engedély nélkül bármikor bejöhetsz a szobájába? - vágott vissza Draco értetlenül.

-De én csak.. - kezdtem neki megint, mire Louis közelebb lépett Dracohoz.

-Te nem voltál itt neki. - mosolygott gúnyosan. - Ki tudja mi történik a hátad mögött.

-Mi a fa.. - kerekedett el a szemem. Testüket pár centi választotta el és kezeik ökölbe voltak szorulva.

-Én vagyok a barátja majd én vigyázok rá. - emelte fel a hangját Draco, fehér arcát kezdte elönteni a vörös idegesség.

-Én is jártam vele. Pontosan tudom mire van szüksége! - vágott vissza Louis váratlanul, mire fuldokolni kezdtem a saját nyálamtól. Most tényleg arra célozgat? Ez teljesen megőrült?

-Érdekes, pedig nekem azt mondta soha nem adta meg neki senki arra amire vágyik. - mosolyodott el Draco elégedetten.

-ELÉG! - üvöltöttem el magam, remegve az idegességtől. - Halljátok ti magatokat? Én is itt vagyok a rohadt életbe! - a hangom megbicsaklott a hirtelen hangerősségtől és egyszerre elkezdett rázni a hideg. De ők mintha meg sem hallottak volna.

-Pedig nekem úgy tűnt kifejezetten élvezte azt amit adtam minden alkalommal. - fintorgott Louis önelégülten. Miért nem veszik észre, hogy ez mennyire megalázó nekem? A szexuális életemről veszekednek mellettem.

-Aztán egy életre tönkretetted őt és a bizalmát a fiúk felé! - kiáltotta Draco.

-Miről beszélsz? - döbbent le Louis és felém fordult.

-A kurva fogadásról! Várj... - állt meg Draco egy pillanatra és ő is felék fordult. - Mi az hogy minden alkalommal? Azt mondtad miután elvette a szüzességed azonnal kidobott. - rázta meg a fejét a fiú.

-Te elmondtad neki a fogadást? - feszült meg Louis minden egyes idegszála. És ott álltam én egyre jobban remegve, egyre jobban fázva, egyre idegesebben. A két fiú pedig mereven bámult rám, hogy válaszoljak.

-Csak egyszer feküdtünk le Louis és ezt te is tudod. Tudod jól, hogy mi történt közöttünk. - néztem rá, figyelmen kívűl hagyva Draco pillantásait.

-Lucy neked is elmondtam, hogy hülye voltam! Már az első hét után megmondtam nekik, hogy lemondom a fogadást. - kiáltott rám.

-Akkor mégis miért rontottak be a szobádba 5 perccel azután, hogy lefeküdtünk? - kiáltottam vissza. - Mond meg ha lemondtad a fogadást, honnan a faszból tudták?!

-Még én se tudtam, hogy ez ott akkor fog megtörténni! Azt akartam hogy tökéletes legyen minden! - a fiú hangja egyre hangosabb volt, szemei idegesen csillogtak. Tudom hogy elmondta már ezeket. Tudom hogy százszor bocsánatot kért és rengeteget keresett. Azt is tudom hogy ezeket nem mondtam el Draconak ami rémes hiba volt.

-De megtörtént! Megtörtént és miattad baszakodott velem az egész iskola! Mindenki lenézett, kinevetett és basztattak! Te pedig csak a hülye haverjaiddal nevettél... - egy könnycsepp gördült le az arcomon amikor eszembe jutottak a fájó emlékek.

-Lucy sajnálom! Százszor elmondtam már, hogy sajnálom. - kiáltotta vissza az arcomba, én pedig csak ekkor vettem észre a változást.

-Miért mondtad vissza a fogadást? - kérdezte a szőke halkan. Nem értettem miért kérdezi és azt sem, hogy mitől ilyen nyugodt. Louis leengedte a vállait és idegesen megtörölte az arcát.

-Mert beleszerettem Lucyba. - nyögte ki halkan. Néma csend jött mindenkire. Louis Reyes belém szeretett?

-Mi? - akadt el a lélegzetem. Hosszú percegik álltunk egymással szemben, csendben. Mindenki értetlenül gondolkozott. Mind össze voltunk zavarodva. Louis volt életem első szerelme. Ő volt az első és a legjobb dolog. De ő kihasznált és átvert.

Draco pedig..Az ő szerelme csodálatos! Megbolondít és boldoggá tesz és egyszerűen...A mi szerelmünk mindent felülmúl. Olyan érzéseket generál bennem, aminek a létezéséről se tudtam. Egész nap csak rá gondolok és hiányzik ha nincs velem. Mind a ketten hazudtunk a másiknak de mégis együtt maradtunk.

-Lucy tudom hogy ez hihetetlen. De beléd szerettem és minden héten leveleket írtam neked, amint meg tudtam hogy a Roxfortba jársz... - vallotta be a fiú de megráztam a fejem.

-Csak egy levelet kaptam tőled. A fiókomban áll bontatlanul. - feleltem mire Louis feltűnően Draco felé pillantott. - Te tudsz ezekről valamit? - kérdeztem tőle.

-Nem akartam hogy többet bántson! - mondta Draco félelemmel a szemében, tudva hogy mennyire elrontotta ezzel a dolgokat.

-Nem volt semmi jogod elvenni a leveleimet.. - suttogtam. - Neked pedig nincs jogod ennyi idő után elém állni, hogy szeretsz! - kiáltottam Louis felé. - Hihetetlenek vagytok! Itt veszekedtek mind két kisgyerek, miközben mellettetek állok. Nem ti döntitek el ki való mellém hanem én! - a hangom újra az egekbe emelkedett, miközben szorosan lehunytam a szemem, hogy elrejtsem a szemszínem változását.

-Lu... - nézett rám Louis.

-Lucy. - fordult felém Draco.

-Louis menj el. - gördült le egy könnycsepp az arcomon. Kérlek menj el, kérlek menj el...Ne mondj semmi csak menj el...Nem akarok hallani semmit, nincs szükségem még több fájdalomra. És mintha Louis hallotta volna a gondolataimat kisétált az ajtón.

Kimerülten, remegő ujjakkal ültem le az ágyra. A tekintetemet a padlónak szegeztem és vártam, hogy a szőke robbanjon.

-Szereted őt? - kérdezte érzelemmentes hangon.

-Hogy kérdezhetsz ilyet?! - néztem rá csalódottan, szemeimből könnyek potyogtak.

-Akkor miért bőgsz? - fintorgott bunkó stílussal.

-Azért ,,bőgök,, mert fájnak a régi emlékek! Fáj az amin keresztül mentem és fáj, hogy így reagálsz! Hogy gondolhatod, hogy szeretem? Hogy feltételezheted ezt rólam? - kérdeztem mérgesen de nem kiabáltam. Ki voltam merülve..

-Tényleg csak egy alkalom volt? Tényleg nem olvastad a levelét? - szegezte nekem a kérdéseket feldúltan.

-Tudod mit? - pattantam fel az ágyról idegesen. - Egy levelet sem olvastam és egyszer feküdtünk le, de azt is megbántam! Minden egyes nap bánom, hogy neki adtam valamimet és nem neked! Mindennap bánom, hogy nem te voltál az első az életemben! De amíg arra sem veszed a fáradtságot, hogy elém állj és megkérdezd, hogy leszek e a barátnőd, addig kurvára semmi jogod itt faggatni. - akadtam ki váratlanul.

Nem is sejtettem, hogy valójában ennyire zavart a tény, hogy nem vagyunk együtt...De megmondtam neki. A fiú semmit sem tudott ehhez fűzni.

-Mi? - kérdezte Draco felvont szemöldökkel.

-Sosem mondtuk ki, hogy hivatalos! Sosem beszéltük meg, hogy egy pár vagyunk.. - vontam meg a vállam és lesütöttem a szemem.

-Azt hittem egyértelmű! Azok után amit mondtam...- lépett hátrébb egyet mintha ő is meg lenne bántódva. Mintha rosszul esne neki, hogy nem tekintettem rá a pasimként.

-De nem mondtuk ki! És ez így... - kezdtem de inkább abba hagytam a mondatot.

-Nem bízol bennem? Azt hitted félned kell mert bármikor otthagyhatlak. - mondta halkan. - Nos, remélem ez valamennyire felnyitja a szemed. Elintéztem... - nyomott a kezembe egy papírt.

Értetlenül néztem rá és lassan kinyitottam a papírt. Elintézte..A papírok között ott volt Dumbledore kacifántos aláírása, melyben kifejti, hogy Draco érvei megfeleltek a Roxforti tanulmányaimnak. És Draco háza lesz az otthonom szünetekben...Hazamehetek... A fiú elintézte, hogy visszamehessek.

-Draco én... - néztem rá újabb könnyekkel a szememben.

-Ne..Holnap találkozunk a Roxfortba. - mondta nyugodtan és kisétált az ajtón.