Elvarázsolt szív

Hajnali nevetések

-Szóval lássuk jól értem e.. - nevetett Draco. Az elmúlt napokban eltűnt az arcáról az érzelemmentesség. A hangja kevésbé volt utálatos miközben egyre jobban befogadott engem és megnyílt felém. - Tényleg képes voltál ellopni egy golymot? - nevetett a fiú önfeledten

-Nem hiszel nekem? - dobtam felé egy minden ízű bonbont. - Rémesen cuki állatok én meg magányos voltam! - nevettem el magam

-De feldugják a nyelvüket az orrodba ameddig alszol!- szörnyülködött Draco és megette a bonbont.- Hmm..epres. - állapította meg

-Valamit nekik is enniük kell. - folytattam a mondókámat miközben a nevetéstől könnyes szememet töröltem

-Tehát mindent el tudsz nézni egy kisállatnak mert aranyos? - dobott meg ő is engem, amit éppenhogy el tudtam kapni

-Pontosan. - a számba dobtam a csokit. Egy másodperc múlva kiköptem mert rettenetes íze volt. Felháborodva néztem a fiúra

-Én epreset adtam neked erre te egy giliszta ízűt adsz?! - tettem karba a kezem. Draco persze nagyon felnőttesen reagálta le és nekem dobott egy párnát. Csodálkozva néztem rá, hogy képen mert dobni

-Ebből háború lesz Draco Malfoy! - markoltam meg a párnát és neki dobtam

Késő éjszaka volt már, lehet hajnali 1 is elmúlt. Odakint hatalmas pelyhekben esett a hó, a hold fénye bevilágította a szobát. Draco és én a nappaliban ültünk a begyújtott kandalló előtt. A házi manók és Narcissa is elment már régen aludni, de a mi röhögésünk beterítette az egész házat. Mindennap ezt csináltuk. Gyerekkori emlékeket osztunk meg a másikkal késő éjszakáig akár reggelig is. Megnyíltunk egymásnak és bizalmat adtunk a másiknak, tudva, hogy közelebb kerülünk egymáshoz.

Dracot mintha kicserélték volna. Megfogott két hatalmas párnát, felpattan a helyéről és erősen csapkodni kezdett vele. Úgy párnacsatáztunk mint kettő gyerek és közben csak nevettünk

Diadalmasan vettem tudomásul, hogy az egyik párnát megszereztem tőle, aki döbbenten meredt rám.

-Na most véged van Ximénez. - nevetett és eldobta az egyetlen párnáját majd felém szaladt. Én túl későn reagáltam rá szóval nem tudtam elmenekülni. Draco pillanatok alatt elkapott, felemelt a levegőbe majd ledobott az óriási kanapéra. Nevetve próbáltam ellenkezni, amikor fölém hajolt és elkezdte az oldalamat csikizni.

-Ne!Ne, kérlek. - kiáltottam torkom szakadtából, megfeledkezve a házban alvó személyekről. - Megadom magam csak hagyd abba! - próbáltam védeni magam de még mindig folytatta

-Ilyen könnyen? - gúnyolódott. - Pedig még el sem kezdtem igazán. - megnyalta az ajkait és folytatta. Megpróbáltam lerúgni magamról óvatosan. Ez azonban úgy sült el, hogy elvesztette az egyensúlyát és leesett a földre közben engem magával rántott.

Puhán puffantam a fiú testén mosolyogva rá. Azonban ez azonnal lehervadt amikor belenéztem a kék szemeibe. Draco karjai erősen fonódtak a derekamra. Ő is szaporán vette a levegőt

-Lucy..- tűrte a fülem mögé a hajamat

-Draco..- mondtam ki én is a nevét. Egy pillanat alatt megszűnt körülöttem a világ és éreztem, hogy a szemem a tűz színeibe pompázik

Néma csendben figyeltük egymást miközben arcaink közeledtek egymáshoz

-Draco, Lucy. - kiáltott egy hang az előtérből. Narcissa volt az.

-Öhm. - köszörültem meg a torkom és lemásztam a fiúról. Gyorsan megigazítottam a ruhám, hajam. Draco nagy nehezen rávette magát, hogy felálljon.

-Itt vagyunk. - kiáltotta Draco aki megkönnyebbülve sietet hozzánk

-Merlinre mondom! Olyan hirtelen lett csönd azt hittem baj van! - szörnyülködött.

-Semmi baj anya. Csak leestünk a kanapéról. - mondta mire az anyja elkezdett mosolyogni

-Csinálhatok nektek teát? - kérdezte fontoskodva

-Nagyon jó lenne! - mondtam kedvesen, Draco pedig neki állt rendet rakni. Felültem a magas bárszékre. Eközben Narcissa varázslat nélkül feltette forrni a vizet és elővett egy tea filtert

-Sajnálom ha nem hagytunk aludni! - mondtam. - Legközelebb csendben leszünk

-Jajj ne kérlek. Öröm hallani, hogy a fiam újra tud így nevetni. - mosolygott. - Évek óta nem hallom ilyen boldognak. Szívesen hallgatlak titeket..Legalább visszajön az élet a házba. - szemében egy könnycsepp terült szét

-Draco csodás fiú. - mondtam komolyan. - Hálás vagyok amiért vele lehetek

-Szerintem ő is ugyanígy érez irántad. - simított végig a pulton levő karomon. Draco kócos hajjal lépett be hozzánk, arcán még mindig ott bújkált a mosoly.

-Nem hittem volna, hogy fel tudsz ülni a székre. - gúnyolódott a magasságomon. Draco mosollyal az arcán ült le mellém. Fel sem tudtam fogni, hogy ő az iskolai Draco. Annyira más. Most...önmaga. Ez az oldala talán jobban megfogott mint az eddig ismert