Elvarázsolt szív

Folyékony nyugalom

A hó már régen elolvadt a Roxforti tájon, de az edzések egyik legizgalmasabb része vészesen közeledett felénk. A holnapi este folyamán ugyanis a patrónus bűbájt akarjuk gyakorolni, vagyis inkább megtanítani a többieknek. De addig még rengetek dolgom van...

Fáradtan keltem ki az ágyamból és karikás szemekkel nyújtóztam egyet, mielőtt végignéztem az éjjeliszekrényemen. A fiókban ott hevert a Dracotól ajándékba kapott karkötő és Louis bontatlan levele is. Ötletem se volt, hogy miért írt nekem a fiú, de abban biztos voltam, hogy nincs szükségem több fájdalomra és bonyodalomra.

Miután visszatértem a Roxfortba, szinte minden visszatért a régi kerékvágásba. Én minden időmet Harry és a többiek mellett töltöttem, egyre jobb kapcsolatot ápolva Madyvel és az ikrekkel. Draco teljes mértékig eleget tett a kérésemnek és még csak rám nézni sem volt hajlandó, aminek felettébb örültem.

A leveleim a minisztériumnak egyre sűrűbbek lettek és Caramel kifejezetten hálás volt, hogy tájékoztattam a Malfoy házban történt kis felfedezésemről. A levelei alapján továbbra is támogatni fogja a tanfolyamot az aurori képzőben és az anyagi megélhetőségem is biztosítva lesz. Az életem hivatalosan is kezdett jó irányba haladni. De mégsem volt boldog...

Hiányzott Draco. Hiányoztak a gúnyos mosolyai, a huncut nézései, a csípős megjegyzései..De rohadtul haragudtam rá. Meg voltam bántva, össze voltam törve de ami a legrosszabb az az, hogy csalódtam. Újra.

-Lucy mit szólnál ma este egy hatalmas bulihoz? - kérdezte Theo, miközben ellopott egy szőlő szemet a tányéromról.

-Bármi jöhet ha lesz alkohol. - bólogattam erőszakosan. Az étkezőasztal tele volt vígan falatozó diákokkal, akik mind hangosan beszéltek az elmúlt hetek történéseiről. Rettentően nagy szükségem volt már egy kiadós bulira, ahol olyan sokat iszom, hogy gondolkozni is elfelejtek.

-Ximénez nem szokott inni. - nyávogta Pansy.

-Ne szólj bele a nagyok beszélgetésébe. - fintorogtam a lányra, aki már napok óta szorosan Draco közelébe volt. Mindig. Mindenhol ott volt ahol a fiú is és mindenben támogatta őt. Ez rettentően bosszantott.

-Azt csinálok amit akarok! - csattant fel a lány.

-Nem akarsz leugrani a toronyból? Akkor biztos mindenki jobban kedvelne. - forgattam a szemem.

-Draco így is szeret engem. - nyávogta és erőszakosan belekapaszkodott a mellette némán evő szőkébe, majd puszilgatni kezdte.

-Pansy, kopj le. Mondtam, hogy evés közbe hagyjál. - torkolta le a lányt idegesen Draco, mire kitört belőlem a nevetés.

-Igazad volt. Tényleg nagyon szeret. - gúnyolódtam és leutánoztuk őket Theoval. - Jajj Theo! Tudom hogy szeretsz! Te vagy a világ legtökéletesebb embere! - nyávogtam.

-Lucy mondtam, hogy evés közben hagyjál! Csak akkor isteníts amikor más nem látja, mert nem akarlak felvállalni. Túl idegesítő vagy. - fintorgott mély hangon Theo.

-Látjátok? - nyávogtam. - Én mondtam, hogy szeret!

-Nem vagytok viccesek. - felelte sértetten a lány. Draco felemelte a fejét és hosszú idő után először fonódott össze a tekintetünk. A fiú döbbenten felvonta a szemöldökét és úgy bámult rám mintha fel se ismerne. Én pedig leutánoztam és próbáltam állni a tekintetét.

Draco megnyalta az ajkait majd felállt az asztaltól. A tekintete végig követte az enyémet és én úgy néztem utána mint egy reménytelen szerelmes. De nem voltam az. Sőt...Pár órával később már cigaretta füsttől homályos szobába táncoltam Theo és Millicent társaságában, kezemmel egy üveg vodkával.