Elvarázsolt szív

Ez az igazság?

A szobában sötét volt. Az ajtó halkan nyikorgott egyet amikor kinyitottam. Egyenlőre nem mertem bemenni. A jobb kezemmel szorosan markoltam a pálcát és körbe néztem a hold által megvilágított területen. A szobában senki nem volt. Üres volt. Az ajtó meg mégis nyitva volt. Amikor benéztem..

Rossz ötlet volt ide bemenni. Becsukni magam előtt az ajtót és visszamenni a nappaliban alvó családhoz! Ez az ő házuk és én ebbe a szobába nem mehetek be. Sőt még ők sem. De ez az ami miatt ennyire kurva érdekes volt. Ez annak az oka amiért nem tudtam visszalépni és leállítani magamat. Az ajtó újabb halk nyikorgással ajándékozott meg. Amikor beléptem az irodába, óvatosan behajtottam és a fülemben dobogó szívvel fordultam körbe.

-Lumos. - suttogtam a pálcámnak, ami egyből kékes fénnyel kezdett el világítani. A szoba mindkét oldalán hosszú könyves polcok voltak. Ott volt a három fivér története, a Roxfort alapítása, a londoni varázslók és boszorkányok szenvedése. Boszorkányok eltűnt képei a festményeken. Kígyó és koponya szobrok. A szoba közepén pedig egy íróasztal rajta pár gyertyával.

Látszólag semmi extra.

De számomra feltűnően üres volt az az asztal. Egy komoly minisztériumi dolgozó és halálfaló otthoni irodája és nincsen rajta semmi? Egy rohadt penna se? Tinta se? Pergamen vagy könyv se? Lámpa? Semmi! Csak egy kettő gyertya.

Remegő léptekkel, lábujjhegyen indultam az asztal felé, és jobban átnéztem. Nincs fiókja. Se polc, se szekrény. Ez az egész egyre furcsább..De talán minden az orrom előtt van.

És a vérem mintha ebben a pillanatban elkezdett volna felforrni. Az ujjaim közt apró lángok égtek és a szemeimben erősen lobogott a tűz ahogyan kezdtem rájönni a dolgokra. Ha látsz egy tárgyat amire első ránézésre semmi nincs, de mégis érzed valahol, hogy ez furcsa akkor az a valami el van varázsolva.

-Demonstrate. - suttogtam az asztalra mutatva. A pálcámból fehér füst kezdett el jönni és egy pillanat alatt körbe vette az asztalt. Az asztal megtelt iratokkal, kifolyt tintával, használt pennákkal. Lucius félig elszívott szivarjai egy hamutálban hevertek az asztal végében.

-Ezt nem hiszem el.. - suttogtam magamnak a sötétben és a pálcámat penna tartóba szúrtam, hogy mindent megvilágítson. Szerződések a minisztériumnak. Levelek az Azkabanba. Fenyegetések és hamis perek embereknek.

Leültem Lucius hatalmas fa székébe és remegő kézzel kezdtem el olvasgatni a dolgokat. A férfi el akarja tüntetni Dumbledoret az igazgatói posztból, le akarja váltani Caramelt, ki akarja szabadítani az Azkabanba zárt halálfaló társait. Szervezkednek a varázsló világról és erről a minisztérium semmit nem tud. Senki nem tudja, hogy Lucius ellenük van és Caramel mégis mindent rábíz. De miért? Miért teszik amikor tudják, hogy a férfi isteníti Voldemortot?

Törökülésbe tettem a lábaim, de ekkor a térdeim beleütköztek valamibe. Gyorsan letettem a papírokat és benyúltam az asztal alá.

-Jézusom! - hitetlenkedtem amikor kitapintottam egy gombot. Egy titkos gomb egy titkos fiókhoz, ami azonnal megjelent mikor megnyomtam a gombot. Azonban zárva volt. Kulcs kellett hozzá.

Összeszorítottam a számat és lehunytam a szemem. Magam elé képzeltem a kulcslyuk bemenetét. A zárat. Lassan elkezdett felforrósodni majd izzani kezdett pirosan.

Kiakadt. Katt

Elöntött a büszkeség és arra gondoltam bárcsak elmesélhetném Draconak, hogy sikerült irányítani az erőmet. Sikerült rájönnöm a pozitív oldalára. De az érzés szinte azonnal elszállt amikor megláttam, hogy mi van a fiókban.

Egy bekeretezett kép. A fekete keret szinte vadi új. Erősen fogta benne a képet amin hat ember állt összesen. Többséget nem ismertem csak Luciust. Már majdnem le is tettem volna csak felismertem még valakit.

-Apa? - kérdeztem. A férfi szemei világoskékek voltak, sötétbarna haja göndören omlott a homlokába. Az arcán ott volt a jellegzetes heg amivel eltemettük. Eltemettem! De ez nem lehet igaz...A saját szememmel láttam ahogy a felöltöztetett holttestét ami a koporsóban volt eltemették. Meghalt Lucius miatt! De mégis ott volt mellette. Gyors mozdulatokkal keresni kezdtem a dátumot. Egy hónappal ezelőtti...

Apám életben van

De nem ez volt az első meglepetés. A fénykép alatt ugyanis volt egy mappa rajta az én nevemmel. Összeráncolt szemöldökkel nyitottam ki.

"Lucius!
A fiad tájékoztatott róla, hogy a lányommal kapcsolatban remekül állnak a dolgok. A feladat igazán jól alakul, de nem hiszem, hogy képes lenne átállni hozzánk. Lucy rémesen makacs és nem bízik senkiben. Nagyobb lépésre van szükség!

Üdvözlettel: Ximénez"

"Apám
Igazad volt! A lány valódi tűzboszorkány és hatalmas ereje van. Félelmetes..Azt hiszem kezd a bizalmába fogadni és már egyre több mindenről tudok. De Potter valamilyen módon részt vesz az életébe és nem engedi, hogy Lucy a közelemben legyen. Nem tudok rájönni, hogy mit titkol a lány..Holnap elhívom a bálba hátha így többet elárul

D.M"

Forog az egész világ körülöttem. Szemeimből könnyek folytak. A sírás határán voltam. Ez nem lehet igaz...Az egész csak egy hazugság volt? Az egész arról szólt, hogy halálfaló legyek? Valamiféle fegyver? Draco pedig csak csali ehhez az egészhez? Semmi de semmi nem volt igaz..Semmi!

-Hogy jutottál be ide? - állt meg az ajtóban a szőke miközben álmos szemeit törölgette. Arcán azonban egyből kijött a félelem és a döbbenet amikor meglátta az arcomat. Belenéztem a szemeibe és a szívem összeszorult a fájdalomtól. Lassan felálltam a székből.

-Ez most komoly? - szegeztem neki a kérdést összetört hangon.