Elvarázsolt szív

A sajnálat nem elég

-Harry értsd meg! A te érdekedben tettem mindent! - kiáltottam kétségbeesetten a fiú után, aki idegesen járkált a minisztériumi irodában. Fájdalmai voltak és nekem is... Mind a ketten összetörtünk ezen a napon, de míg ő lelkileg, én testileg is. Ki voltam merülve, vér szivárgott belőlem és rémesen émelyegtem. De most csak az volt a fontos, hogy választ kapjak a jövőmről. És annak ellenére, hogy mind utálnak engem, nem akarok elmenni. A Roxfort tanulója akarok maradni! Mert már annak a gondolatától is megszakad a szívem, hogy nem láthatom őket többé.

Féltem és ideges voltam. A lábaim remegtek, ahogy egyikről a másikra helyeztem a súlyomat. Feszülten vártam Caramelt, hogy meghozza a döntéseket mindannyiunk jövőjéről, de mint tudjuk, itt én bukhatok a legtöbbet. Egy évvel ezelőtt, ők csak a munkám része voltak. Ma, a legfontosabb emberek az életemben...

-Végig hazudtál egy egész évet, Lucy! - kiáltotta vissza a képembe, hirtelen felém fordulva, miközben kezeivel erősen hadonászott. Draco idegesen topogott a lábával és mérgesen gyűlölködve figyelte Harryt, míg a többiek lesütött szemmel hallgatták az eseményeket.

-Azért, hogy megvédjelek! Hogy.. - keltem saját védelmemre, miközben a szemeim megteltek könnyel. A fiú most vesztette el a keresztapját. Az utolsó családtagját...Tudom, hogy ez a sok méreg nem nekem lett célozva, de annyi feszültség van most benne, hogy valakin le kell adnia. És ez a valaki most én vagyok.

-Hogy a bizalmamba férkőzz és kihasználj! Hogy az egész életemről beszámolj egy olyan embernek aki semmibe vesz. Elárultál... - az utolsó szót olyan csendesen, olyan komolyan mondta...Szinte késként hatolt belém.

-Potter! - csattant fel Draco. - Most ébredt fel egy ájulásból! - mutatott rám idegesen. - Nem fognád vissza magad egyszer az életben?!

-Te ebből maradj ki Malfoy! - szólt bele a vitába Ron, csak hogy letudja hurrogni a barátomat.

-Téged is el fog hagyni... - mondta Harry, gúnyos mosollyal a száján. - Én nem tudom mi van köztetek, mert mint kiderült semmit nem tudok erről a lányról. De el fog hagyni téged. Ebben a rohadt percben.

-Nem tudsz semmit! - kiabált Draco. - Ha csak egyszer végighallgatnád! De miért is tennéd! Szent Potter aki nem tud megbocsátani. Mindenki áldozza fel az életét miattad de hálát senki ne várjon. Ez a lány ezért jött ide, hogy meghaljon érted ha kell!

-Nem kérte rá senki! - kiáltotta Harry idegesen. A fiú hangjától szinte mindenki összerezzent.

-Harry kérlek. Amikor apám kitagadott, aurornak álltam és jelentkeztem a védelmedre. Ha én nem teszem más tette volna! Tudom, hogy hazudtam és elárultalak, de megkedveltelek titeket...Sajnálom! - könyörögtem.

-A sajnálat ide már kevés. - felelte a fiú.

-Lucy... - szólalt meg Ginny óvatosan. - Hogy csináltad? A tüzet...

-Tűzboszorkány. - válaszolta helyettem Draco és unottan megforgatta a szemét.

-Ne haragudj Lucy, de tűzboszorkányok évezredek óta nem élnek Angliában. - mondta Hermione elgondolkodva.

-A családban én vagyok az első.. - legyintettem. Nagyon nem volt kedvem most erről beszélni. Hermione nyilván nem hagyta annyiban.

-De Lucy..Angliában semmilyen.. - kezdte idegesítően tudálékosan.

-Hermione kussoljál már. Majd később megvitatjuk. - mondtam.

Ekkor pedig kinyílt az ajtó és Caramel lépett be rajta. Arca halálosan fehér volt. Mintha húsz évet öregedett volna. Megköszörülte a torkát és végigsétált előttünk. Leült a hatalmas székébe.

-Nos úgy vélem Mr.Potter tartozom egy bocsánatkéréssel. - sütötte le a szemét megalázkodva.

-Na ne mondja! - csattant fel Ron.

-Fiatalúr, nem magához beszélek. Kifejezetten hálás lennék ha most kifáradnának. Miss Ximénez és Mr Potter kivételével nem kell ide senki. - intett az ajtó felé, de a többiek nem mozdultak.

Szilárd tekintettel farkasszemet néztek Caramellel. Caramel megadta magát. Lemondóan dőlt hátra a székébe.

-Mi lesz most? - kérdezte Luna.

-Dumledore visszatér az iskola igazgatói posztjához, maguk pedig továbbra is a tanulásra fognak koncentrálni. - zárta le röviden a témát. - Kivéve persze téged! - mutatott felém.

-Uram... - szólaltam meg erőtlenül. - Nem maradhatnék én is? Szeretnék tanulni és...És barátkozni. - néztem rá a többiekre óvatosan.

-Miss Ximénez...Lucy...Ezt jobb lenne négyszemközt.- jött zavarba és megtörölte fáradt szemeit.

-Nem megyünk sehova. - makacsul felelte Draco és kezeit a kezemre kulcsolta. Nagyon hálás voltam neki, hogy ezek ellenére is a támaszom. Erősen megszorítottam a kezét és egy gyenge mosollyal ajándékoztam.

-Lucy, az a helyzet, hogy le fogok mondani. Valószínűleg egy másik országba költözöm és mivel nem én vagyok a gyámod, nem tudlak támogatni anyagilag. Szigorú szabályok vannak.. - magyarázta.

-De maga szabja a szabályokat! - csattant fel Hermione idegesen. Meglepődtem a lány kitörésén hiszen azt hittem ő is utál. De örültem, hogy kiáll mellettem.

-Lucy elkötelezte magát egy szakmának. Az auror képzést pedig nem lehet csak úgy ott hagyni. - a férfi kezdett ideges lenni, de tudtam miért. Egy csapat tini veszekszik vele és nem tud mit csinálni.

-És ha valaki kifizetné nekem névtelenül? - kérdeztem váratlanul, de tudtam erre úgy se lesz sok esély.

-A minisztérium megvizsgálja a pénzt eredetét és döntést hoz. De ez amíg nem következik be te az auror képzőben maradsz. - zárta le a témát és kiküldött minket. Döbbent csend keletkezett.

-Remélem egy nap majd megérted miért csináltam mindezt. Remélem megértitek, hogy mennyire fontosak lettetek nekem és mennyire megszerettelek titeket. Sajnálom Harry... - néztem rá a szemüveges fiúra, aki kerülte a szemkontaktust.

-Azt hittem ennél jobban már nem tudok undorodni tőled..de tévedtem Potter. - fintorgott Draco és megfogta a kezemet. - Téged akart védeni és megmentette az életed. Hálásnak kellenne lenned, nem ilyen szánalmasnak.. - mérgelődött. Még egyszer utoljára végig néztem a többieken, majd elmosolyodtam és Dracoval elindultam a kijárat felé.

-Lucy. - állított meg egy hang. - Azért írsz majd nekünk? - kérdezte Ron.

-Igen. - mosolyodtam el őszintén.

-Szóval elmész... - mondta Draco remegő hangon. Könnyek szöktek a szemembe.

-Sajnálom... - suttogtam. A fiú halványan elmosolyodott és letörölt egy könnycseppet az arcomról.

-Ne tedd. Élvezzünk ki minden pillanatot amit csak lehet. - mondta és elhopponáltunk vissza a Roxfortba.