Elvarázsolt szív

Szétszórt emlékek

Szóval..-huppant le az ágyamra Madelyn. A lány arca nyúzott volt, szemei vörösek. Gondolom sírt egész este, mert Harry közölte velem, hogy velem megy a Roxmortsi hétvégére. Sötét szőke tincsei egy laza copfba volt összekötve, miközben kardigánjában stresszesen ült az ágyamon. - Te és Harry...- sütötte le a szemét a lány.

-Madelyn. - néztem fel rá. - Nincs olyan, hogy én és Harry. Csak barátok vagyunk. Ez egy baráti találkozó lesz, valószínűleg a Három Seprűben. - nyugtattam a lányt. Tudom, hogy így is fájdalmat okozok neki és tudtam, hogy rémes ember vagyok emiatt, mert bármit el tudok követni a célom érdekében.De Caramel feladatot adott. Megadta felém a bizalmát és ha eljátszom soha többet nem tisztelnek majd az aurorok..

-Engem sosem hívott el kettesben a faluba...- jegyezte meg a lány és karba tette a kezét. Szemeben tisztán látszódott a szomorúság miközben engem mart a bűntudat. Madelyn a legjobb barátnőm..Magamra vettem egy pulcsit és leültem mellé az ágyra. Felnéztem a morcos arcára és kezembe vettem a kezeit.

-Madelyn nézz rám. - mondtam a lánynak aki rám nézett. - Te vagy a legjobb barátnőm. Mindennél jobban ismersz és tudod miért vagyok itt. - mondtam neki a tényeket. - Fél év múlva elmegyek az iskolából, de addig muszáj ott lennem ahol ő. - a hangom egyszerre váltott kérlelődőbe és kétségbeesettbe. Valahogy fájt amikor kimondtam a hátra levő időmet. Elöntött egy rossz érzés. Nem értem mi történik mostanában...

-De nem kell randiznod vele!! - háborodott fel a lány

-Ez nem randi!! - vágtam vissza hirtelen. - Komolyan mondom, Madelyn az agyamra mész. Tényleg olyan barátnak tartasz, aki megtenné ezt veled? Mit gondolsz, odamegyek hozzá és egyből szétteszem a lábam? - kaptam fel a vizet pillanatok alatt

-Volt már rá példa..- suttogta a lány idegesen

-Mit mondtál? - döbbentem meg de a düh nem változott. 

-Lucy, én..én nem..- akadoztak a szavai. - Ne haragudj, én nem akartam! - most ő akarta megfogni a kezem de elrántottam és felálltam az ágyról.

-Menj el. - mondtam idegesen. - Menj innen. - kiáltottam. - Ha tényleg ezt hiszed rólam akkor menj innen és többet ne gyere a közelembe. - mutattam az ajtóra

-Lucy mi van a szemeddel? - kérdezte a lány halkan de nem érdekelt

-MENJ MÁR KI INNEN! - üvöltöttem torkom szakadtából, mire Madelyn összerezzent és kirohant a szobából. A legjobb barátnőm is ezt gondolja? Aki tud rólam mindent és ismer engem? 

Belerúgtam az asztalom lábába és hagytam, hogy ereimet átjárja a tűz és a méreg. Leborítottam az asztalom tartalmát és az egyetlen bekeretezett képemet a falnak dobtam és ettől függetlenül a kezem lángokba borult. Már füst is jött belőle és a kép elégett. Madelyn mosolygós arca már nem volt többé a képen. Miért kell mindig mindenkit bántanom? Miért bánt mindenki engem? Miért hagynak el? Ennyire rossz ember vagyok? Méltatlan a szeretetre? 

-Lucy...- nyílt ki az ajtó lassan

-Menj el, Draco - suttogtam a fiúnak összetörten. Draco lassan körbenézett, odament az előttem levő képhez és rátaposott, hogy álljon el a tűz. Utálom ezt. Utálom, hogy mindig ő ment meg.

-Nem érdemelt meg téged, ha ezt gondolja. - ült le mellém

-Mindent hallottál? - kérdeztem ijedten. Mi van ha a küldetés részt is hallotta?

-Csak a végét. Amikor már kiabálni kezdtetek. - vonta meg a vállát és átkarolt. - A szüleid nem mondták neked soha, hogy egy ilyen szép lánynak nem érdemes sírnia? - mosolygott rám óvatosan.

-Anyukámat nem ismertem. Meghalt amikor születtem. - mondtam és rájöttem, hogy Madyn kívül senkinek nem részleteztem az apámmal való kapcsolatomat.

-Apukád? - tette fel a kérdést a férfiról, akit az ő apja ölt meg.

-Voltaképpen kitagadott amikor nem mutattam jelét a mágia ezen oldalának. - mutattam az elszenesedett képre. Draco arcán együtt érző pillantások jelentek meg majd lesütötte a szemét.

-Sajnálom.- mondta

-Nem kell. Nagy vagyok már a sajnálathoz. - vontam meg a vállam és felálltam az ágyamról. Végignéztem a lerombolt szobámon. - Mennem kell.- néztem a fiúra szomorúan.

-Potter? - kérdezte undorító arckifejezését felvéve.

-Ja.- forgattam meg a szemem. Draco némán bólintott majd elindultam az ajtón kifelé.

-Miért randizol vele ha nem is kedveled? - kérdezte a fiú hirtelen, visszafordultam. 

-Vannak dolgok amiket nem értesz Draco. És vannak dolgok amik csak rám tartoznak. - feleltem megadva magam. Szomorú mosollyal az arcomon magamra vettem egy fekete farmer kabátot és elmentem a fiú mellet. Ő azonban megragadta a kezem és visszahúzott.

-Várj - mondta és elszaladt a szobája felé. Pár másodperc után visszajött, kezében egy zöld ezüst sállal. - Vedd fel, hideg van. - mosolyodott el halványan és meg sem várva a válaszomat a nyakam köré tekerte. 

-Köszönöm. - mosolyodtam el, majd rohanni kezdtem a többi diákkal aki Roxmortsba indult. Harry ott állt a kapu előtt Ron és Hermione társaságában. Mellettünk pár méterrel Madelyn állt egyedül de amint meglátott átment a hugrabugos lányokhoz.

-Szia. - mosolygott rám kedvesen és átkarolta a vállamat.

-Szia. - mosolyogtam rá én is. Igyekeztem gondtalannak tűnni mellette, közben próbáltam róla a lehető legtöbbet megtudni és a terveibe is beavatkoztam. Annyira belemerültem, hogy elfelejtettem a szobámat rendbe rakni aminek a padlóján az asztalomról lehullott levelek a minisztérium titkárától, aurori iskolai tevékenységemről, és persze a Harry Potteres feljegyzések illetve a vele kapcsolatos feladataimról ott hevertek...Remélem Draco nem olvassa el..