Elvarázsolt szív

Tűz és víz

-Lucy! - hallottam Draco kiáltását újra. Már 3 éjszakán át tartanak a rémálmai és én 3 éjszaka folyamatosan járok át hozzá. A fiú egyre kimerültebb és fáradtabb. Sokszor kellemetlenül érzi magát emiatt.

A csupasz talpam sietősen lépkedett a hideg padlón és automatikusan siettem Dracohoz. A fiú szobájában mindig rémesen hideg volt, főleg akkor amikor a rémálmai voltak. A tárva-nyitva levő ablakon erősen fújt be a szél miközben hullottak a hópelyhek az ablak párkányra. A kihűlt szoba padlója nyikorgott amikor átléptem a küszöböt és tekintetem egyből az ágyban mocorgó fiúra szegeztem. Draco arca gondterhelt volt és állkapcsát erősen megfeszítette.

-Draco... - feküdtem be mellé az ágyba és megszorítottam remegő kezét. - Ébredj fel ez csak egy rossz álom. - suttogtam és a másik kezemmel simogatni kezdtem a homlokát. A fiú szinte egyből megérezte a jelenlétemet és riadtan felpattant az ágyból.

-Lucy... - suttogta kimerülten és szemeibe könnyek szöktek. - Bocsánat...

-Nincsen semmi baj. Csak nyugodj meg. - mosolyogtam rá fáradtan. Draco lehunyta karikás szemeit és ujjait összekulcsolta az enyémekkel.

-Aludnál velem esténként? - kérdezte rekedt hangon, miközben közelebb jött hozzám. A fiú haja kócosan lógott a szemébe és illata megcsapta az orrom.

-Persze. - feleltem kedvesen egy lágy mosollyal. Draco nem aludt vissza. Szinte már természetes volt, hogy a rémálmai után sokáig órákon keresztül feküdtünk csendben és hallgattuk egymás szuszogásait. Néha egy egy szót váltva.

-Boldog karácsonyt. - suttogta és nyomott egy apró csókot a homlokomra. Ebben a percben végtelenül hálás voltam azért, hogy ilyen sötét volt, hisz éreztem mennyire elpirulok.

-Boldog karácsonyt. - feleltem vissza mosolyogva, hiszen a hajnali órák miatt már bőven karácsony napjánál tartottunk. Nyugodt voltam a karjai közt. Nyugodt voltam amikor éreztem a szívdobogását, szuszogását és az álmos rekedt hangját. Biztonságban éreztem magam vele. Abban az időben amikor vele voltam a problémáim megszűntek. Mintha minden gondom és nehézségem eltűnne amikor rám néz. - Draco? - szólítottam meg.

-Igen? - kérdezett vissza álmos hangon

-Mi lesz ha visszamegyünk az iskolába? - kérdeztem csalódottan, mire a fiú kimászott az ölelésemből és kicsit feljebb ült az ágyon

-Ezt hogy érted? - kérdezte kicsit összezavarodottan, megtörölve a szemeit.

-Velünk.. - suttogtam. - Harry nem fog örülni, hogy ennyit vagyok veled és..

-Miért? - vágott közbe. - Miért olyan fontos mindig Harry? Miért tőle függ minden döntésed? - láttam a fiún, hogy ideges és tudtam, hogy már nem titkolhatom sokáig. Még nem fedhetem fel magam!

De az igazság az, hogy össze voltam zavarodva. Nem tudom mi a helyes és mi nem..Nem tudom mit akarok és mit nem...A barátaimat mindennap elárulom, de az egész jövőmön múlik ha nem teszem.  Mi lesz velem ha elbukok? Ha az utcára kerülök, barátok és rokonok nélkül. Pénz nélkül, oktatás nélkül, munka nélkül. Ha továbbra is azt csinálom mint most akkor csak a barátaimat vesztem el.. Dracot és a többieket. Ezt túl lehet élni nem?

-Aludnunk kéne. - mondtam határozottan. Draco hosszas ideig némán várt hátha mondok végre valamit de végül elfordult és nem szólt többet a témához. Éreztem, hogy forró könnyek folynak végig az arcomon, eláztatva a párnát amin a fejemet pihentettem. És az éjszaka többi része csendben, mozdulatlanul telt.

-Jó reggelt Lucy. - köszöntött Narcissa kedvesen, amikor kora reggel lesiettem a konyhába. - Kérsz valami reggelit? - kérdezte kedvesen

-Jó reggelt. - mosolyogtam álmosan. - Egy teának nagyon örülnék most. - nevettem kínosan, mire Narcissa mindentudó mosollyal öntött nekem egy csésze meleg teát.

-Újabb rémálom? - kérdezte keservesen. A szemei mindent elárultak.

-Igen. De sosem mondja el mit álmodott. - húztam meg a vállam sértetten. Belenéztem a csészémbe és hagytam magam kicsit elmerülni a forró gőzben ami az arcom felé áramlott. Azt hittem Draco haragudni fog rám. Szomorú vagy esetleg csak némasággal büntet. De reggel úgy ébredt fel, mintha mi sem történt volna az éjszaka. Kedvesen és mosolyogva nézett rám és egyre többször kaptam rajta a tekintetét, hogy elmerülve egy-egy pontban végignéz rajtam.

És ahogy közeledett az este a ház egyre jobban megtelt élettel. A díszek előkerültek a dobozokból és már minden ki volt dekorálva velük. A nappalit betöltötte a fenyő illata, a kandallóban pedig nyugtatóan pattogott a tűz. A manók egy része egész délután főzött. Sütiket, leveseket..sosem volt részem ennél szebb karácsonyban. Sose éreztem még ilyen boldognak magam az ünnepen.

-Lucy ez a tied. - nyújtott felém egy kicsi dobozt Draco, amikor az édesanyja kirohant a konyhába, hogy ellenőrizze a manókat.

-Az enyém? - kérdeztem meglepetten. Csillámos kezemmel a doboz felé nyúltam. Éppen a fát díszíttetük amikor a fiútól elvettem a fekete kis dobozt.

-Hát igen..gondolkodtam, hogy mi lenne a legjobb mód arra, hogy az iskolában is..Szóval tudod barátok maradjunk.. - sütötte le a szemét. Izgatottan csomagoltam ki a dobozon levő masnit. Amikor kinyitottam elállt a lélegzetem. Az ajándékban kettő gyönyörű ezüst karkötő volt, rajtuk egy-egy medállal és egy zöld kővel. Remegve kivettem a láncokat és leültem a földre. A két karkötő pontosan ugyanúgy nézett ki csak a medálokon levő felirat volt más.

"Titkos barátok" állt a felirat mindkettőn. Az egyiken viszont egy tűz a másikon egy víz virított.

-A tűz te vagy, a víz pedig én. Így Potternek sem lesz egyértelmű, hogy kiről van szó. - vonta meg a vállát, mire hangosan felnevettem.

-Draco, ez eszméletlen. Nagyon tetszik! - öleltem meg szorosan és megpusziltam az arcát.

-Feltehetem? - kérdezte elpirulva, hatalmas büszke mosollyal az arcán, én pedig hevesen bólogattam. Draco elvette a karkötőt és felkapcsolta a kezemre majd én is segítettem neki. Ennél titokzatosabb ajándékot még nem is kaptam. - Tényleg tetszik? - kérdezte izgatottan.

-Imádom. - öleltem meg mégegyszer majd mind a ketten a konyha felé vettük az irányt, hogy segítsünk megteríteni.

Az este hátralevő részében vacsoráztunk, kártyáztunk, karácsonyi dalokat hallgattunk. Draco és Narcissa nevetve avattak be a mugli élet titkaiba, hiszen a ház uta, Lucius semmit nem tudott róla. Szívből utált minden dolgot ami a muglikhoz kapcsolódik. Semmit nem használt amit ők is használnak vagy ők találták fel.

De a család többi tagja szórakoztatónak találta a mugli dolgokat. Köztük én is. Egy idő után azt vettem észre, hogy már körülöttem kidőltek ezért útra keltem a folyosón, hogy minden gyertyát elfújjak. Boldogan bámultam a karkötőmet. Hirtelen megtorpantam. Lucius dolgozószobája résnyire nyitva volt...