Elvarázsolt szív

Elrabolt rémálom

-Nem tetszik, hogy körülötted legyeskedik. - mondta Draco mérgesen amikor kinyitottam a szemem.

-Egész éjjel ezen agyaltál? - kérdeztem egy ásítás után. Minden végtagomban izomláz volt és úgy éreztem sose fogom tudni kialudni magam mert nem kaptam egy perc nyugtot sem.

-Láttad hogy néz rád? És amikor felálltál! Végig a fenekedet nézte! - ült fel a fiú az ágyon és beletúrt a kócos hajába. Végignéztem a fiú mérges arcán és nem tudtam visszatartani a mosolyt.

-Féltékeny vagy? - kérdeztem tőle, mire hirtelen felém kapta a tekintetét.

-Én sosem vagyok féltékeny Ximénez. - a fiú felém mászott az ágyon, miközben szemei egyre sötétebbek lettek. Ajkain vággyal teli mosoly bujkált és a lábam elkezdett remegni. 

-Nem úgy néz ki Malfoy. - incselkedtem vele és megnyaltam az ajkaimat. Draco az ujjaival beletúrt a hajamba. 

-Talán nem volt elég az éjszaka? - vonta fel a szemöldökét és végiglökött az ágyon. A lábaimat automatikusan a dereka köré csavartam, a fiú pedig az ölemnek nyomta a férfiasságát. Ajkai megtalálták a nyakamat és finoman harapdálni kezdte a bőrömet. - Eszméletlen dögös vagy a ruháimban. - suttogta, becsúsztatva a kezét a felsőm alá. 

Meleg ujjainak érintése azonnal lángra lobbantotta a testemet és halkan felnyögtem amikor megéreztem a tenyerét a mellemen. 

-Lucy! - hallottam a kopogást az ajtón. 

-Pillanat! - kiáltottam két nyögés közbe, lehunyva a szemeimet. 

-A pillanat kicsit kevés lesz édesem. - csókolta meg a kulcscsontomat. Halkan felkuncogtam és hátravetettem a fejem. 

-Lucy! - csapódott be az ajtó hatalmas lendülettel és Louis lépett be rajta feldúltan. Dracoval azonnal szétrebbentünk az ágyon, elérve az 1 méteres távolságot. Idegesen beletúrtam a kócos hajamba és hitetlenül néztem a fiúra. 

-Te normális vagy?  - kiáltottam rá. - Milyen jogon törsz be a szobámba? - kérdeztem mérgesen. 

-Késésben vagyunk és nélküled nem tudok edzeni. - mondta gúnyos mosollyal és többször is végigmért minket, majd szemei megálltak a nyakamon. 

-Ma nem együtt edzünk és ezt te is tudod. - húztam össze a szemeimet. Rémesen kínos volt és ez nem tetszett. 

-Jah, tényleg. El is felejtettem. - mosolygott beletúrva a hajába. A pólója kicsit felcsúszott az izmos hasán. 

-Mit akarsz még? - kérdezte Draco mérgesen, miután Louis némán nézelődött a szobámban. 

-Lut várom. Elkísérem a terembe. - mondta mint ez teljesen egyértelmű lenne. Én konkrétan pislogni tudtam, a szavaim pedig elakadtak. 

-Kösz de el tudom kísérni én is. Majd megyünk ha befejeztem amit elkezdtem. - állt fel Draco az ágyról. Feszesen kihúzva odaállt a fekete hajú fiú mellé és kiterelte az ajtón. 

-Barom. - morogta a szőke.

-Hol is tartottunk? - kérdeztem kissé zavarban, mire Draco hosszasan kifújta a levegőt. 

-Nem maradhatsz itt. - nyögte ki és leült az ágyra.

-Szóval inkább beszélgetni szeretnél? - ráncoltam össze a szemöldököm és közelebb mentem hozzá. 

-Lucy nem hagyom, hogy ez a valaki a közeledben legyen mindennap. - mérgelődött. - Este visszajövök a pénzzel együtt és elmegyünk innen. - mondta és kiviharzott a szobámból. 

-Neked is szia. - sóhajtottam, majd hátradőltem az ágyban. Még hogy a lányokat nehéz megérteni. Ez a két fiú mindenkin túl tesz. 

--

Hosszasan álltam a forró víz alatt. A testem minden izma remegett. Ahogy ott álltam a csobogó víz alatt minden gondolatom azon volt, hogy Draco mit csinál. Vajon tényleg értem jön? Hazavisz az otthonomba? A Roxfort visszavár még?

Kimerülten jöttem ki a zuhany alól, szárazva törölve a testemet és megrázva a nedves hajamat. Egy fáradt sóhaj kíséretében álltam meg a tükör előtt, letörölve róla a párát és végignéztem a képmásomon. 

-Csak egy munka volt...Nem hagyhatod, hogy ennyire fájjon! - mérgesen töröltem le egy könnycseppet az arcomról, felkaptam a koszos ruháimat és visszamentem a szobámba. Bőven itt az ideje, hogy aludjak.

"El kell bújnom! Eddig mindig én nyertem a játékban és ez most sem lesz máshogy. Az erdőbe biztos nem jön utánam. " Halkan kuncogva vártam őt, hogy meghalljam a kiáltásait. Amint feladja a játékot már meg lesz a tíz pontom és végre nem én takarítok. 

-Ada, Emma! Kész a vacsora! - hallottam messziről egy férfi erős hangját, ahogy hív minket.

-Ada gyere már! Feladom csak menjünk. Éhes vagyok! - kiáltotta Emma félénken. Sosem szeretett az erőben járni. Mindig én voltam a bátrabb.

-Ma te takarítasz! - nevetettem, de a nevetésem hamar sikollyá váltott. - Emma! - kiáltottam félelemmel. Valaki elkapta a karomat és ráncigálni kezdett. - Emma segíts! - kiáltottam még egyszer, mielőtt az alak befogta a számat és az orromat. A világ halványulni kezdett, de még hallottam egy utolsó kiáltást. 

-Ada! Mama, papa segítsetek! - a kétségbeesett kislány a szülei után sírt. 

-Ne! - kiáltottam rémülten és felültem az ágyamra. Lihegve kapkodtam a levegőt és a szívem nagyon gyorsan dobogott.

-Lucy! Lucy, mi történt? - viharzott be Louis a szobámba hirtelen, fénnyel elárasztva a helyiséget. Kétségbeesetten néztem fel rá mintha azt se tudnám hol vagyok. Úgy éreztem mintha valaki befogná a számat és nem tudnék levegőhöz jutni. - Hé, hé! Nincsen semmi. - lépkedett felém. Hangja mély és nyugtató volt. 

-Nincs baj. Jól vagyok. - tartottam elé a kezemet, hogy megállítsam. Csak egy álom volt. Semmi valóság csak egy buta álom, egy buta gömb miatt. Nem is az én nevem volt rajta.. Csak a sok stressz mostanában..

Az ajtóm ekkor újra kinyílt. Halkan nyikorgott és ekkor a szívem újra hevesen kezdett el verni. 

-Lucy. - hallottam egy ismerős hangot. - Lucy meg van a.. - mosolyodott el a fiú amkor meglátta, hogy ébren vagyok. De a tekintete hamar komor lett, amikor észrevette Louist az ágyam mellett. 

-Draco.. - nyitottam a számat, hogy megnyugtassam. 

-Ez meg mit keres itt? - nézett rám halálos pillantásokkal.