Elvarázsolt szív

Fájó szív

Harry, Hermione, Ron és Madelyn boldogan cseverésztek a vonat kabinban, miközben a vonat szélsebesen haladt át a dombokon, völgyeken. Mady részletesen beszámolt a téli vakációról, míg Harry, Ron és Hermione vidáman hallgatták.

Elfordítottam az arcomat és némán gondolkodva bámultam ki az ablakon, folyamatosan a csuklómon levő karkötőt piszkálva. A tűz es a víz. Ja persze..inkább a hazugság és az átverő. Kihasználó! Gerinctelen féreg!

A fejemben újra és újra lejátszódott a veszekedés, amit aznap éjjel folytattam Dracoval, miközben szemeim előtt gyorsan suhant el a havas táj. A nap már lemenőben volt. Amíg a többiek önfeledten nevettek és tervezték a következő edzéseket én összetörten küszködtem a könnyeimmel. Azt hittem tisztel annyira, hogy nem csinál velem ilyet. Azok után, hogy beavattam a Louis által tapasztalt szenvedésembe...

A veszekedés..

-Lucy...én... - engedte le a kezét döbbenten a fiú. Kék szemeiben kétségbeesés és bűntudat lapult, de abban a pillanatban ez egyáltalán nem tudott meghatni.

-IGAZ VAGY NEM?! - üvöltöttem a képébe lángra lobbanva.

-Lucy, hallgass meg! - lépett hozzám közelebb a fiú és felém emelte a kezét, mintha csak meg akarná fogni az én kezemet. Elhúzódtam tőle.

-Válaszolj már a kurva életbe! - mondtam. A düh olyan mértékben tombolt bennem, hogy attól féltem, ha tovább kiabálok, egyszerűen felrobbanok. Vagy a ház robban fel miattam.

-De muszáj tudnod a teljes történetet. - suttogta kétségbeesetten. Az arcomon megjelent a tudás, felismerés, csalódottság és az undor.

-Miért csináltad ezt velem? - kérdeztem érzelemmentes hangon. - Miért játszottál ki engem? Igaz volt bármi is amit mondtál? - kérdeztem és egyre jobban kiakadtam. A hangom akaratlanul is hangosabb lett, karjaimon végigfutott a láng.

-Lucy meg kell értened, az apám.. - kezdett magyarázkodni, de nem kellett több nekem.

-Ja igen! Mindig a kibaszott apád! Mindenről csak ő tehet mi? Te nem mondhattál nemet, nem viselkedhettél velem őszintén! A kibaszott apád aki eltitkolta előlem, hogy az apám még él! A kurva életbe Draco hogy a faszomba gondoltad ezt? Nem érzed mennyire undorító ez az egész? - üvöltöttem vele torkom szakadtából.

-De ez csak az elején volt Lucy! Utána..Minden igaz volt amit mondtam. - sütötte le a szemét, mintha most meg kéne sajnálnom.

-Utána? Utána? - közelebb léptem felé és erősen meglöktem a vállát. -Mi után? Hogy megcsókoltál? Hogy randira hívtál? Hogy azt mondtad velem akarsz lenni? Hogy minden este veled alszom? Azután, hogy elérted, hogy kibaszottul beléd szeressek? - olyan erősen kiabáltam vele, hogy köhögni kezdtem és a hangom berekedt.

-Lucy tudom, hogy ez rémesen hangzik..De amikor megláttalak a bálon..én..én rájöttem, hogy te különleges és csodálatos vagy. Mindent megtettem volna, hogy előröl kezdhessük...Lucy nálad tökéletesebb embert nem ismerek! - már csak akkor lett volna groteszkebb az egész ha le is térdel és úgy könyörög.

Nem tehettem róla de röhögni kezdtem. Hisztérikusan. Odamentem az apja íróasztalához és neki vágtam a leveleket.

-Ezeket a bál után írtad te idióta dög! - odaléptem hozzá és egy hatalmas pofont adtam neki. A tenyerem csattanása visszhangzott a szobában.

-Lucy az istenit! - kiáltott rám hirtelen. - Sajnálom! Sajnálom de nem tudom visszacsinálni. Bármit megtennék hogy változtassak. Te vagy a legfontosabb ember számomra.

-Undorodom tőled.. - fintorodtam el majd végignéztem rajta. De ez nem volt igaz. A szívem ezer darabra összetört, ahogy felfogtam, hogy mennyi hazugság volt. - Holnap reggel visszamegyek Madelyn lakásába. - léptem az ajtó felé anélkül, hogy bármit is reagáltam volna. - Soha többet ne szólj hozzám. Érthető voltam? - kérdeztem azonban a fiú nem válaszolt. Eszembe jutott amit a levélben írt, hogy félelmetes erőm van. Koncentráltam és elkezdtem felforrósítani az ékszereit.

-Mi a fasz.. - rántotta meg a kezét és gyorsan levette a gyűrűjét.

-Érthető voltam? - kiáltottam rá.

-Igen.. - suttogta és nézte ahogy kimegyek az ajtón.

—

-Lucy figyelsz rám? Lucy! - rázott ki a gondolataimból egy bökés. Megráztam a fejem és letöröltem egy könnycseppet az arcomról, mielőtt mosolyogva Harry felé fordultam.

-Persze na haragudj! Csak elbambultam. - mosolyogtam.

-Éppen azt kérdeztem, hogy ráérsz e holnap edzeni? Kicsit kijöttünk a gyakorlatból. - mosolygott a fiú.

-Harry egész nap csak arról beszélt, hogy vajon Lucy gyakorol e? Vajon Lucy mitcsinál? Jól van? - forgatta meg a szemeit Hermione.

-Jajj Luc. - fordult felém Mady hirtelen. - Ez neked jött ma reggel, csak elfelejtettem odaadni. - nyújtott felém egy levelet.

-Köszi. - vettem el tőle. - Örülök, hogy jó volt az utazásotok. - mosolyogtam rá.

-Sajnálom, hogy nem tudták velünk jönni. - húzta el a száját mire csak megvontam a vállam. Nem tudták, hogy Dracoval voltam szünetbe. Nem tudtak semmit arról ami történt, de nem is akartam elmondani nekik.

-Sziasztok. - lépett be Theo a kabinba sietősen. - Luc beszélhetnék veled egy pillanatra? - kérdezte a fiú. Gyorsan felálltam a helyemről és kimentünk a folyosóra.

-Te akarsz beszélni vagy valaki más? - kérdeztem unottan, felvont szemöldökkel.

-Csak egy percet adj neki. - sóhajtott. - Azt mondta mindent meg tud magyarázni!

-Mond meg neki, hogy baszódjon meg. - mosolyogtam Theora, majd visszamentem Harryékhez.

-Minden oké? - kérdezte mire gyorsan bólintottam. Végignéztem a fehér borítékon és a szemem azonnal megakadt a feladón: Louis Reyes