Elvarázsolt szív

Összezavarodva

Rémesen erős fejfájásra ébredtem. Hol a fenében vagyok? Lassan kinyitottam a szemem, amit egyből megbántam, ugyanis amint a fénybe belenéztem, a fejfájás még rosszabb lett és hányinger tört rám.

Lábak. Kéz a hátamon. Felemelkedtem a helyemről és akkor tudatosult bennem, hogy a mosdó padlóján fekszem, alattam Draco Malfoy aki mélyen szunyókál. Mégis mennyit ittam az éjszaka?

Egy halk nyögés kísértében végigsimítottam az arcomon és megpróbáltam felállni a földről, de a szédülés a hatalmába kerített. Hányni fogok...Vagy mégsem. Te jó ég, hogy én mennyire utálom a másnaposságot.

-Tessék ide meg ezt. - nyitotta ki fáradt szemeit Draco és a kezembe nyomott egy poharat.

-Inkább nem köszi. - fintorogtam amint az agyam elkezdte feldolgozni az alkohol mennyiséget.

-Ez nem pia, butus. - mosolyodott el kimerülten és felém nyújtotta a zöld löttyöt. - A másnapra. - vonta meg a vállát.

-Ohh, köszönöm. - motyogtam kissé bátortalanul és kortyolgatni kezdtem az italt. A kinézete sokkal rosszabb volt mint az íze és azonnal elmúlt a hányinger, fejfájás.

-Hogy vagy? - kérdezte halkan.

-Kicsit jobban. - feleltem kissé kellemetlenül érezve magam, miközben rémes bűntudat uralkodott el rajtam. Végignéztem a fiún aki álmosan törölte meg a szemeit. Ekkor vettem észre, hogy kezén vörös és lilás zöld foltok virítottak. Azonnal elkaptam a kezét és vizsgálgatni kezdtem.

-Mi történt veled? - kérdeztem az emlékeim között kutatva, de sajnos sikertelenül. A whiskey túlságosan homályossá tette az emlékeimet.

-Nem emlékszel? - döbbent meg a fiú és visszahúzta tőlem az ujjait.

-Nem igazán. - vallottam be. - Az utolsó dolog amire emlékszem..Hogy azt mondtad senkibe nem vagy szerelmes.. - sütöttem le a szemeimet fájdalmasan. Rémesen rosszul voltam. De nem a bulizás miatt hanem amit a fiú éjszaka mondott.

-Utána pedig Reyes megcsókolt téged. - nézett a szemeimbe pislogás nélkül. Louis megcsókolt..Amint kimondta a mondatot azonnal éreztem a fiú csókját a számon. Kirázott a hideg..

-Megütötted.. - raktam össze a képet gyorsan, Draco pedig némán bólintott. Megütötte.. - Draco, nézd én..én nem tudom mi ütött belé. A mi dolgunk már réges rég le lett zárva, nem értem miért csinálta. - idegesen beletúrtam a hajamba és vártam a reakcióját.

-Nem tartozol nekem magyarázattal. Nem vagyunk együtt. - vonta meg a vállát érzelemmentesen, szemeit nem vette le rólam azonban. Fogalmam sincs mit kellene erre válaszolnom, csak ültem ott némán, könnyeimmel küszködve, várva, hogy csináljon valamit. De ő csendben maradt és én is...

Mondanom kellene valamit? Tegyek valamit? Bizonyítsak? Vagy csak menjek ki innen? Mi a helyes lépés ilyenkor? Össze voltam zavarodva..És ezért megtettem az egyetlen dolgot ami az eszembe jutott.

-Akkor azt hiszem erre már nincs szükségem. - csatoltam le a karkötőmet és odanyújtottam neki.

Draco nézőpontja:

Most komolyan visszaadja? Mit akar tőlem ez a lány? Azt hittem...Tegnap este azt mondta, hogy velem akar lenni és szeret engem...

Draco ne legyél hülye! Tudod, hogy nem emlékszik rá! Tudod jól mennyire részeg volt. Biztos azt hitte Louis van vele. Mégis miért velem akarna lenni? Mit akar tőlem egy ilyen tökéletes lány? Pont tőlem?? Egy roncs vagyok! Egy kész rémálom! És a legrosszabbat nem is tudja..

Lucy auror akar lenni. Már félig az. Én csak tönkreteszem őt. Még engem is tönkretett ez a dolog, ami a nyár utolsó napjaiban történt..De most először tudtam aludni azóta. Most, hogy ő itt van velem. Nem akarom elveszíteni, de talán jobb lenne. Bántani fogom, és szenvedni fog miattam ha együtt maradunk...

Tudom elrontottam..Vártam rá, hogy megkérjem legyen a barátnőm. De akkor jött Potter este, majd el kellett menni és most Reyes..minden az ő hibája!

Ugyan Malfoy. A te hibád. Mindig minden a te hibád! Ahogy apám mondja mindig: "Az egész életem tönkrement miattad. Hagyd azt a lányt! Őt is tönkrefogod tenni! A halálba hurcolod.." Nem hagyhatom, hogy miattam szenvedjen.

De mégis..Hiszen csak rá kell nézni. Tökéletes..A puha haja, telt ajkai, kedves mosolya és a szemei, amik mindent elárulnak. Imádom, hogy titokzatos és imádom, hogy neki is vannak gondjai. Megbocsátotta amikor hazudtam és kimondta a legerősebb szót amit még sosem hallottam csak anyám szájából. Szeretlek...

De most visszaadja a karkötőt és nem tudom mit mondjak neki..

Lucy nézőpontja:

-Draco nézd én sajnálom. - mondtam ki végül a nehéz szavakat. Bárcsak azt mondaná, hogy szeret! Bárcsak én is ki tudnám mondani, hogy szeretem! De félek..Hiszen nem mond semmit, nem tesz semmit csak bámulja a karkötőt. Tényleg ennyi lett volna neki ez az egész? Ennyi volt a kettőnk története?

-Mit? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

-Hogy megbántottalak. - mondtam. - Nem volt jogos, ahogy akkor beszéltem veled és nem kellett volna így letámadnom téged. - gyerünk Lucy. Bátor vagy, nem félsz, hogy összetörik a szíved. Legrosszabb esetben azt mondja, hogy nem szerelmes mint tegnap éjjel. De ki kell mondanom. Tudnia kell, hogy szeretem. Hogy vele akarok lenni!

-Semmi baj. - vonta meg a vállát lemondóan és mielőtt még kimondhattam volna amit szeretnék felállt és kinyújtotta a kezét nekem. - Menjünk reggelizni. Enned kell valamit. - mondta halkan.

-Menjünk. - sütöttem le a szememet szomorúan, majd elfogadtam a kezét. És ahogy a bőrünk összeért, melegség áradt végig a testemben, a szívembe pedig fájdalom hasított. Maradj velem...

Draco a reggeli közben sem akart nagyon beszélni. Sőt mindenki néma csendben nézte az üres tányérját és senki se akart beszélni a rosszulléttől. A máskor nyüzsgő mardekár most csendben volt és mindenki arcára rá volt írva a másnaposság.

-Nem hiszem el, hogy megint lehánytam! - nyögte Blaise és beleverte a fejét az asztalba. Haja belelógott a müzlijébe.

-Egy életre büntető munkán leszel haver. - csapta hátba Mattheo majd visszatemette arcát a karjai közé és aludni kezdett.

-Piton meg fog ölni. - suttogta felém a fiú. Együttérzően pislogtam felé, majd éreztem magamon egy puha kéz érintését.

-Lucy beszélnünk kell. - mondta Hermione komoly hangon, kezében a napok óta olvasott vastag könyvvel.