Elvarázsolt szív

Látogató érkezik

Elérkezett a szünet előtti utolsó Roxmortsi hétvége. A diákok izgatottan rohangáltak meleg ruhákban és várták, hogy bevásárolhassanak a szüleiknek és a barátainak karácsonyra. 

-Szóval.. - huppantam le Draco mellé a padra, aki gondterhelt arccal bámulta a földet. - Én elrohanok megvenni az ajándékokat, addig te is intézheted amit szeretnél és utána találkozunk a kávézóban. - hadartam. 

-Aha. - felelte a fiú, de nem figyelt rám. 

-Mi a baj? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel, miközben a kezeim közé húztam Draco remegő ujjait. 

-Én csak...Keresnem kell valakit aki odaadja ezt Dumbledorenak... - bökdöste meg a kabátja alatt lapuló tárgyat. 

-Ez az? Az átkozott könyv? - kerekedett el a szemem és rácsaptam a karjára. 

-Hé nyugi! Be van csomagolva. - csapott a kezemre finoman. A fiú rengeteget gyötrődött a közeledő feladata miatt. Éjszakákon át gondolkodott, órákról maradt le és ingerülten tervezgetett. De hamar rájött, hogy nem tudja szemtől szembe megtenni. Így kitalált egy tervet.

Draco némán ült a padon és  gondolataim az én hangomat is elvették. Szerettem volna azt mondani neki, hogy nem lesz semmi baj, de nem tehettem. Vagy így vagy úgy de valaki meg fog halni. Vagy ő vagy Dumbledore.

-Gyere... - szólalt meg a fiú, mosolyt erőltetve az arcára. - Ajándékot kell vennem neked. - lökött meg a vállaival. 

-Remélem lesz közötte valami édesség is. - incselkedtem vele, hogy eltereljem a gondolatait. 

-Te nő! Az egész vagyonom rá megy az etetésedre. - temette arcát a kezei közé, de hallottam a hangján, hogy egy kicsit feloldódott. 

--

Izgatottan jártam a boltokat hogy mindenkinek a lehető legszebb ajándékot szerezzem be, miközben folyamatosan Dracora gondoltam. Bárcsak történne valami hirtelen változás..Valami ami segítene neki megoldani a gondjait. De ez lehetetlen nem?

-Sziasztok. - köszöntem a többieknek, amikor beléptem a kávézóba. Mivel Draco még nem volt ott, úgy döntöttem köszönök a többieknek. Hermione, Mady, Ron és Harry egymás mellett üldögéltek, vajsört kortyolgatva a meleg helyiségben. 

-Lucy! Gyere ülj le mellénk. - örült meg Madelyn amikor meglátott. 

-Mi a helyzet? - kérdeztem és elvettem Ron italát, hogy megkóstoljam. 

-Ezt nem hiszem el! Mindig ezt csinálod. Hermione szólj rá, mert megissza a sörömet! - kiáltott Ron kétségbeesetten, mire Harry jóízűen kinevette. 

-Felnőtt ember vagy Ronald! Old meg a saját problémáidat. - csapta meg a fiú karját Hermione, majd kedvesen felém fordult. 

-Éppen végeztünk a bevásárlással. - tájékoztatott a lány. - Te mi járatban? - kérdezte. 

-Dracot várom. Mind a ketten elmentünk bevásárolni. - mosolyodtam el halványan és az ajtó felé fordítottam a pillantásaimat. 

-Még mindig azzal a barommal vagy? - fintorgott Ron én pedig kedvesen megrúgtam. 

-Még egy ilyen és rádöntöm az italt. - fenyegettem meg játékosan, de Ron őszintén rettegett. 

-Lucy... - bökött oldalba Mady. - Theo esetleg..Nem beszéltél vele mostanában? - kérdezte halkan miközben arca vérvörössé vált. Önelégülten elmosolyodtam és a mellettünk levő asztal felé pillantottam, ahol éppe Theo ivott az egyik haverjával. 

-Hé, Theo! - kiáltottam oda neki. 

-Mi? Mit művelsz Lucy?? - csapkodott Mady agresszíven, de hamar visszafogta magát, amikor Theodore lassan odalépkedett hozzánk. 

-Mi a helyzet Szépség? - karolta át a vállamat a fiú és intett a többieknek is. 

-Nem szeretnéd meghívni Madelyn barátnőmet egy italra? - kérdeztem visszafojtva a nevetésemet. Theo egy félmosollyal nézett a lány után aki szemeit erőszakosan szegezte a földre. 

-Nagyon szívesen. - felelte felém kacsintva. 

-Szívesen. - suttogtam a lány felé, aki azonnal felállt a helyéről. 

-Nekem nem tudnál ilyen könnyen barátnőt szerezni? Egy másikat... - fintorodott el Ron, amikor újdonsült barátnőjére gondolt, Laurissa-ra.

-Ugyan kérlek..Mi bajod az idegesítő, tapadós lányokkal? Nem értem. - nevettem gúnyosan és most rajta volt a sor, hogy belém rúgjon. 

-Lucy... - szólított meg Harry mosolyogva. - Esetleg holnap reggelizhetnél velünk. Régen lógtunk már együtt. - dobta fel az ötletet én pedig boldogan fogadtam el az ajánlatot. 

Ekkor azonban megláttam Draco rémült arcát. Azonnal elköszöntem a többiektől és utána rohantam. A fiú hevesen vette a levegőt és ijedtem járt a szeme fel alá. 

-Draco állj már meg! -kiáltottam utána. Nem értettem mi baja van, nem tudtam mi történt, hiszen csak lerakott egy könyvet. De aztán meghallottam a sikítást...

--

Katie Bell majdnem meghalt. Kicsomagolta a könyvet amit Draco adott neki és az majdnem megölte. Mindenki rémesen aggódott a lányért és találgattak ki tehette ezt. De én csak Draco miatt aggódtam.. 

-Enned kell valamit. - suttogtam idegesen a fülébe vacsoránál. 

-Nem tudok. - válaszolta elmerülve a gondolataiba. Sápadt volt, szemei pedig vörösek és puffadtak...rémesen aggódtam érte. 

-Draco nem a te hibád! Nem akartad, hogy baja essen! - mondtam, de tudtam, hogy ez nem változtat semmin. 

-Majdnem megöltem... - mondta pislogás nélkül. Támogatásképpen a combjára csúsztattam a kezem. 

-Én itt vagyok neked. - hajtottam a fejem a vállára és ott is tartottam, amikor az öreg gondnok berohant a terembe és Dumbledore felé vette az irányt. Hosszasan magyarázott valamit az igazgatónak, aki egy bólintással jelezte, hogy távozhat a férfi. 

-Diákok! - állt fel a porondjára. - Ma este nagyon különleges vendégeink lesznek... - mondta izgatottan mire mindenki forgolódni kezdett. 

Ekkor a hatalmas ajtó recsegve tárult fel és belépett rajta három személy. Azonnal felemeltem a fejem Draco válláról és mintha a fiút is felrázták volna. Mind a ketten döbbentve, pánikolva pislogtunk az ajtó felé. 

-Lucy ezek.. - kérdezni akarta Draco döbbenten. 

-Igen.. - suttogtam és belekapaszkodtam a fiú erős kezeibe.