𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×2.➳

- Faith kicsim! - simogatta anya a karom - Louis, ébredjetek megérkeztünk!

Kinyitottam a szemeim, és Lou is felkelt nagy nehezen. Kikászálódtunk a kocsiból. Egy nagy ház előtt álltunk meg óriási kerttel. A kert elejében volt egy kisebb játszótér.

- Anya mi a szar ez a hely? - futott ki Louis száján.

- Talán visszamennél apádhoz, fiam?

- Még szép! Ugye ezt nem gondoltad komolyan?

- Louis, elég legyen! - parancsolt rá anya, majd kijött egy nő az óriási házból.

Beengedett minket a kerítésen, de előtte gyors búcsút vettünk a bácsikánktól, aki idehozott. Elmagyarázta mi, hogy megy, hogy este már ki se jöhetnek a kisebbek. Aki 18 év alatt volt, az nyolc óra után nem hagyhatta el a szobáját sem. Körbe vezetett minket az egész helyen. Volt egy óriási nappali, ahol volt egy TV és mindenki oda ment, ha szeretett volna nézni egy filmet. Ez is közös volt persze, ahogy a konyha és a fürdő is. Louis végig csodálkozva bámult. Én pedig.. Nos én ehhez semmit sem tudtam szólni, úgy levoltam sokkolva. Anya ezt komolyan gondolta? Ennyire? Végül leghátra értünk, volt ott egy szoba, amihez lépcsőn kellett felmásznunk. Egy tetőtéri szoba volt, három ággyal, szekrénnyel és egy író asztallal. Akkora volt talán, mint az én régi szobám. A nőt, aki végig kísért Serenának hívták. Miután elmagyarázott mindent, magunkra hagyott. Louis nem tudott megszólalni a döbbenettől, az ágyán ült a padlót bámulva. Végül kinyitotta a száját

- És? Meddig akarod, hogy itt legyünk? Ez borzalmas! Mindenen osztozni kell, és mi az hogy nem jöhetek ki nyolc után? Egyáltalán hol a fenébe vagyunk, anya? Új suliba is akarsz majd járatni? Vagy mi a terved? És ha apa megtalál?

- Ameddig kell, én sem örülök ennek. Mondtam, hogy összeszedek annyi pénzt, hogy el tudjunk innen utazni. Csak viseld el.. lehet, hogy megszereted. Itt nem fog ránk találni, nagyon remélem.. Igen, az viszont biztos, hogy új iskolába kerültök. - magyarázta anya.

- Hova akarsz minket vinni?

- Nem tudom, de messzire.

- Nem akarom elhagyni Angliát, anya.

- Louis fejezd be! Nem segítesz, ha folyamatosan ellenkezel velem!

- Meg sem kérdeztél minket erről, hogy akarjuk-e! Ez nem fair! - majd Louis rám nézett - Faith, te örülsz ennek?

Rájuk néztem, akartam volna mondani valamit, de a szavak nem hagyták el a számat.

- Jellemző, hogy most sem vagy képes megmukkanni! - kiáltott rám Louis és kiviharzott a szobából. Lefeküdtem az ágyamra a párnába nyomtam az arcom s zokogni kezdtem. Anya simogatta a hátam.

- Faith, minden rendben lesz kicsim. Kérlek, ne sírj. Gyere, pakoljunk ki, aztán menjünk le. Biztos lesz itt valaki, akivel összebarátkozhatsz. Ne nézd annyira ezt rossz szemmel. - rá néztem, bólintottam, nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból és pakolni kezdtem a ruháimat a szekrénybe. Egy idő után megvoltunk mindennel és elindultam megkeresni Louis-t. Nem találtam sehol, majd kimentem a kertbe ahol volt egy hinta, ott ült egy lánnyal az ölében. Jellemző, hisz neki mindig könnyű volt barátkozni a csajok is imádták. Nagyon szép volt a lány, hosszú barna haja volt és persze rohadt vékony. Jó, én sem vagyok elhízva vagy ilyesmi, de rossz volt rá nézni. Amellett a lány mellett engem észre se vennének. Ami inkább feltűnt, hogy ő is itt él. Vajon neki is olyan az apja, mint az enyém? Az ajtóba állva bámultam őket, viszont egy idő után kínos volt, ezért hirtelen megfordultam, hogy visszamenjek, helyette lefejeltem egy srácot. Ouch!

- Ömm, ne ne haragudj.. - motyogtam, de szerintem nem hallotta meg.

- Semmi baj. - mondta s rám nézett.

Te jó ég! Szőke haj, kék szemek.. Faith! Faith ne bámuld, még a végén fogyatékosnak néz! Elfordult tőlem és kifelé kezdett kiabálni.

- Lily gyere be! - kiáltotta.

Szóval Lily-nek hívják a lányt. Louis is bejött aztán megfogta a kezem és kihúzott a hátsó kertbe.

- Mi történt a fejeddel?

- Le.. Lefejeltem azt a srácot.

- Luke-ot.

- Honnan tudod, hogy hívják? - néztem rá kérdőn.

- A húgától. Lily-nek hívják. Vele voltam a hintában. Szép lány. Nagyon, nagyon szép..

Hm, itt baj van Louis nem szokott egy lányról így beszélni. Maximum azt mondja, hogy „azta, milyen jó segge volt".

- Tetszik neked?

- Persze! Viszont, én nem akarok itt maradni Faith. Nem fogjuk ezt bírni. Tudod milyen vagyok, nem bírok egy helyen lenni, és azt is tudod hogy nagyon későn szoktam hazajárni.

- Mit akarsz csinálni? Hazamennél, hogy apa még a szuszt is kiverje belőled amiért eljöttél?

- Nem tudom. De ki kell találnunk valamit.

Közben arra lettünk figyelmesek, hogy anya kiáltozza a nevünket. Igaza van, nem maradhatunk itt. Én sem szeretnék..