Blue ;
- Ed?! - néztem ki az ablakomon.
- Blue! Engedj be!
- Lemegyek!
Lesiettem hozzá a kertbe és az ölébe ugrottam. Sírva fakadtam. Annyira hiányzott nekem.
- Itt vagyok Blue. - mondta s belenéztem a kék szemeibe.
- Ez annyira.. Hihetetlen..
- Hiányoztál! Borzalmasan hiányoztál! - fakadt sírva ő is.
- Gyere, menjünk fel a faházba!
Apa épített kiskorunkban a kertben lévő fára egy faházat. Felsiettünk és bevilágítottam a telefonommal.
- Hogy hogy itt vagy?
- Megszöktem.
- Mi? És azt hiszed, anyáék nem tudják meg?
- Remélem nem.
Paplanokból csináltam neki egy kis ágyszerűséget hogy tudjon aludni. Lefeküdt én mellé és hozzábújtam.
- Nem akarom, hogy elmenj innen.
- Én sem. Nem bírom nélküled Blue.
- Szeretlek.
- Én is.
Reggel boldogan ébredtem fel Ed mellett. Még mélyen aludt, annyira aranyos volt. Kizökkentett az ábrándozásból anya hangja. Anya?! Anya! Úristen!
- Blue minek vagy te odafent? - kérdezte anya.
Kinéztem a kis ablakon.
- Csak.. Csak feljöttem ide, remélem nem baj.
- Az nem lenne baj, de délután két óra van! Mi a fenét csináltál te odafent eddig?
- Nem tudtam aludni az este.
- Oké. Gyere ebédelni!
Közben felkelt Ed is.
- Szia! - mosolygott rám vidáman, felkelt s megölelt.
- Szia! - viszonoztam a mosolyt és adtam a szájára egy puszit.
- Hogy aludtál?
- Jól. De le kell mennem. Csak maradj itt. Majd hozok neked is valamit.
- Rendben - búcsúzóul megcsókolt.
Leültem ebédelni, eközben Jack végig vigyorgott rám.
Jack szemszöge;
Ohh igen, tudom én, hogy itt van az a béna Ed. Alig várom, hogy elmondjam anyáéknak. Legalább kicsit terelődik rólam a téma. Hirtelen anya felállt, mert csöngettek. Azta... Az.. Az ott Mia? Majdnem félrenyeltem mikor megláttam. Anya beinvitálta az ebédhez.
- Nos. Mia egy hétig nálunk fog lakni. Calum és Candy kiruccannak egy hétre. Remélem normálisan fogtok vele viselkedni. Sőt. Ajánlom is! - célozgatott rám anya mire Blue felnevetett.
Ebéd után kirángattam a kertbe Blue-t.
- Mit akarsz Jackie Chan?
- Ezt ne erőltesd Blue.
- Oké. Mit akarsz?
- Tudom, hogy itt van Ed.
Rémült arcot vágott és nyelt egy nagyot.
- Ne mondd el légyszives! - hangja könyörgőbe esett át.
- Nem. Egy feltétellel.
- Igen?
- Tudom, hogy nem fogsz Mia-val aludni..
- És?
- Én fogok vele.
- Mi? Kisebb nálad!
- Nem rég lett tizenöt. Egy év van köztünk. De nagydolog!
- Igaz.
- Én fedezlek téged, te engem. Így oké?
- Rendben. Most pedig húzz innét!
Arrébb lökött és visszament a lakásba.
Este miután apáék levezették a mai nap történéseit, jobban mondva szexeltek azután Blue kiment Ed-hez én meg bementem Miához. Nem aludt. Csak felém fordult.
- Miért vagy itt Jack? - kérdezte szomorúan miközben felült az ágyon.
- Tudod jól. Szeretlek Mia.
- Én is. Apáék nem engedik, hogy..
- De nincsenek itt - mondtam s mellé ültem.
Tekintetünk találkozott, majd megcsókoltam. Hátradöntöttem finoman, fölé kerekedtem és a nyakát is behintettem apró csókokkal. Majd újra ránéztem. Bólogatott. Nem értettem.
- A.. Akarlak! - szólt félénken.
- Biztos?
- Igen, Jack.
Lefekszem azzal a lánnyal végre, akit szeretek. Na ha ezt apáék megtudják...
ESTÁS LEYENDO
𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔
Romance'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |