×2. ➳ 14

3.8K 332 4
                                    

Blue ;

- Ed?! - néztem ki az ablakomon.

- Blue! Engedj be!

- Lemegyek!

Lesiettem hozzá a kertbe és az ölébe ugrottam. Sírva fakadtam. Annyira hiányzott nekem.

- Itt vagyok Blue. - mondta s belenéztem a kék szemeibe.

- Ez annyira.. Hihetetlen..

- Hiányoztál! Borzalmasan hiányoztál! - fakadt sírva ő is.

- Gyere, menjünk fel a faházba!

Apa épített kiskorunkban a kertben lévő fára egy faházat. Felsiettünk és bevilágítottam a telefonommal.

- Hogy hogy itt vagy?

- Megszöktem.

- Mi? És azt hiszed, anyáék nem tudják meg?

- Remélem nem.

Paplanokból csináltam neki egy kis ágyszerűséget hogy tudjon aludni. Lefeküdt én mellé és hozzábújtam.

- Nem akarom, hogy elmenj innen.

- Én sem. Nem bírom nélküled Blue.

- Szeretlek.

- Én is.

Reggel boldogan ébredtem fel Ed mellett. Még mélyen aludt, annyira aranyos volt. Kizökkentett az ábrándozásból anya hangja. Anya?! Anya! Úristen!

- Blue minek vagy te odafent? - kérdezte anya.

Kinéztem a kis ablakon.

- Csak.. Csak feljöttem ide, remélem nem baj.

- Az nem lenne baj, de délután két óra van! Mi a fenét csináltál te odafent eddig?

- Nem tudtam aludni az este.

- Oké. Gyere ebédelni!

Közben felkelt Ed is.

- Szia! - mosolygott rám vidáman, felkelt s megölelt.

- Szia! - viszonoztam a mosolyt és adtam a szájára egy puszit.

- Hogy aludtál?

- Jól. De le kell mennem. Csak maradj itt. Majd hozok neked is valamit.

- Rendben - búcsúzóul megcsókolt.

Leültem ebédelni, eközben Jack végig vigyorgott rám.

Jack szemszöge;

Ohh igen, tudom én, hogy itt van az a béna Ed. Alig várom, hogy elmondjam anyáéknak. Legalább kicsit terelődik rólam a téma. Hirtelen anya felállt, mert csöngettek. Azta... Az.. Az ott Mia? Majdnem félrenyeltem mikor megláttam. Anya beinvitálta az ebédhez.

- Nos. Mia egy hétig nálunk fog lakni. Calum és Candy kiruccannak egy hétre. Remélem normálisan fogtok vele viselkedni. Sőt. Ajánlom is! - célozgatott rám anya mire Blue felnevetett.

Ebéd után kirángattam a kertbe Blue-t.

- Mit akarsz Jackie Chan?

- Ezt ne erőltesd Blue.

- Oké. Mit akarsz?

- Tudom, hogy itt van Ed.

Rémült arcot vágott és nyelt egy nagyot.

- Ne mondd el légyszives! - hangja könyörgőbe esett át.

- Nem. Egy feltétellel.

- Igen?

- Tudom, hogy nem fogsz Mia-val aludni..

- És?

- Én fogok vele.

- Mi? Kisebb nálad!

- Nem rég lett tizenöt. Egy év van köztünk. De nagydolog!

- Igaz.

- Én fedezlek téged, te engem. Így oké?

- Rendben. Most pedig húzz innét!

Arrébb lökött és visszament a lakásba.

Este miután apáék levezették a mai nap történéseit, jobban mondva szexeltek azután Blue kiment Ed-hez én meg bementem Miához. Nem aludt. Csak felém fordult.

- Miért vagy itt Jack? - kérdezte szomorúan miközben felült az ágyon.

- Tudod jól. Szeretlek Mia.

- Én is. Apáék nem engedik, hogy..

- De nincsenek itt - mondtam s mellé ültem.

Tekintetünk találkozott, majd megcsókoltam. Hátradöntöttem finoman, fölé kerekedtem és a nyakát is behintettem apró csókokkal. Majd újra ránéztem. Bólogatott. Nem értettem.

- A.. Akarlak! - szólt félénken.

- Biztos?

- Igen, Jack.

Lefekszem azzal a lánnyal végre, akit szeretek. Na ha ezt apáék megtudják...

𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora