𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×4. ➳

- Le, le.. - dadogtam.

- Hm? - nézett rám értetlenül.

- Levennéd a kez.. Kezed? - néztem a combomra, hogy vegye az adást.

- Van barátod? - kérdezte miközben elhúzta a kezét. Nekem barátom? Vicces, vicces.

- Nem, nincs.

- Nem szeretnél? - remény csillant a szemeibe egyből.

- Nem is tudom.. - suttogtam, próbáltam az órára koncentrálni, de nem hagyta.

- Miért nem?

- Sze..szerintem.. Legyünk csak.. Ba.. Barátok - dadogtam.

- Valami azt súgja, te leszel a legjobb barátom. - mosolygott rám.

Haladás! Lett egy barátom, de ezen a fiún úgy érzem, hogy inkább mást szeretne. Vagy nem tudom. Mondjuk, nem vagyok olyan szép, nem is tudom hova gondolok. Nem volt sok órám, mire végeztem a könyvtár felé indultam, hogy kapjak egy pár könyvet. Bementem, megkaptam a tankönyveket s gondosan a táskámba pakoltam, de így sem fért bele az összes. A többit a kezembe cipeltem. A suli előtt nem volt se Lily, se Luke se Louis. Kicsit kétségbeestem, mert nem tudtam pontosan hogyan kell hazamenni. Haza?! Pffh..

- Segítsek? - hirtelen magam előtt találtam Harry-t.

- Öhm.. El.. Elbírom - motyogtam.

- Hazakísérjelek? - idegesít, ahogy próbálkozik.

Amúgy sem hagynám, mivel megtudná hol lakom..

- Nem. Köszönöm. - mondtam s közben a földet pásztáztam - Most, mennem.. Mennem kell. Szia.

Elindultam, szerencsére jó irányba. Úgy húsz percbe telt, mire az anyaotthonhoz értem. Becsöngettem a kapun és beengedtek. A hinta felé vettem az irányt. Ledobtam a földre a könyveket a táskámmal együtt. Háttal a háznak ültem be a hintába, így a szomszéd kertet láttam. Csöndben ültem, s azon gondolkoztam, hogy mi lesz velem.. Meddig maradunk itt? Hiányzik anya.. Gondolataimat megszakította egy kedves hang.

- Szia. Faith, ugye? - kérdezte Lily majd felé fordultam.

Biccentettem egyet.

- Nos, a lányok már most utálnak a suliban, amiért Harry mellett ülhettél. - kuncogta.

Nem értettem, mi volt ebben olyan vicces. Rám nézett s látta, hogy nem osztozom ebben a „viccben".

- Bocsi csak Harry a leghelyesebb srác a suliban, na meg Niall de most a bátyád is felkerült a listára. - magyarázta.

Faith, nyögj már ki valamit.. Nem tudtam megszólalni.

- Látom zavarlak..

- Nem, cs..csak nekem nehéz beszélgetnem, vagyis hát nem tudom - ráztam meg a fejem.

- Mint Luke. Nem baj. Milyen napod volt?

- Öm, elment. A tiéd?

- Mint mindig. Miért vagytok itt? - kérdezte. Na ez az amiről egyáltalán nem tudok beszélni. Ezért felvettem a táskám, a könyveim és ott hagytam. Utánam rohant.

- Ne haragudj, nem akartalak letámadni. Túl sokat beszélek, és túl kíváncsi vagyok.. Tudod, nincsenek barátaim épp emiatt. Mármint igaziak, akikkel bármiről beszélhetek. - láttam az arckifejezésén hogy elszomorodott, viszont ez nekem sok.

Nem mondtam semmit hanem inkább felsiettem a szobánkba. Faith! Egy idióta vagy, végre elérhetnéd, hogy legyen egy barátod de nem hagyod! Idióta, idióta! Szidtam magam gondolatba, de tényleg hogy lehetek ennyire nyomorult? Inkább az ágyamba feküdtem, és úgy döntöttem, hogy alszok egyet.

~

Este keltem fel olyan fél hét körül. Louis sehol. Anya sehol. Pompás. Kimentem a hátsó kertbe ahol volt egy kis faház gyerekeknek. Felmásztam a tetejére. Majdnem lelógott a lábam, de nem zavart. Kijött Luke is. Ó te szentséges isten! Felmászott mellém. Tisztes távolságban ült mellettem. Annyira zavarba jöttem, hogy nem bírtam magam lenyugtatni. És akkor megszólított..