𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×2. ➳ 17

Egy hete költözött el Luke. Borzalmasan hiányzik. Apa is elköltözött Liz-hez. Összejöttek. Kicsit morbid az egész, mert konkrétan Luke-al mostoha testvérek lennénk vagy mi. Jack elmondta Calum-nak mit tett a kis hercegnőjével. Kis híján leütötte. De nem tette mivel Luke a legjobb barátja. Így a vége az lett, hogy eltiltották Miától.

Blue nagyon haragszik az apjára, azért amit tett így mindenben próbál támogatni, de őszintén, nem örülök annak, hogy ennyire az apja ellen van. Viszont tudom, hogy ez csak átmeneti állapot. Jack jól viseli, mert azt gondolja úgy is kibékülünk. De Hannah.. Hannah azóta minden este álomba sírja magát és nem akar velem beszélni. Rám haragszik, és engem hibáztat. Így Blue próbálja nyugtatgatni legtöbbször. Annyira nehezen viselem. Louis és Lily is elmentek a történtek után. Borzalmasan egyedül érzem magam. És most itt fekszek a nappali kanapéján nutellát zabálva, mint valami tini. Nevetséges az egész. Nevetséges vagyok.

Gondolataim félbeszakította a csöngő. Mackóruhában nyitottam ajtót. Egy öreg férfivel találtam szemben magam.

- Jó napot! Itt lakik Luke Hemmings?

- Elméletileg igen, gyakorlatilag nem. Miért?

- Maga a felesége? - kérdezte.

Ölbe tett kézzel végigmértem.

- Az. Maga kicsoda?

- Az apja volnék hölgyem.

- Akkor viszlát! - csaptam rá az ajtót, mire újra csöngetett.

Felhívtam Luke-ot.

- Faith!

- Fogd be! Itt a hülye apád. Vidd el innét. Folyamatosan csöngetget.

- Megyek.

Alig vártam, hogy ideérjen és elpenderítse innét. Mire ideért persze, addigra elment.

- Mi történt? - kérdezte s közelebb jött hozzám.

- Téged keresett.

Jack is lerohant, úgy láttam valamit tartogat a háta mögött, csak nem akarja megmutatni.

- Csukjátok be a szemeteket és rakjátok előre a kezeteket! - utasított Jack.

- Mit akarsz fiam? - kérdeztem kicsit aggódva.

- Semmi rosszat. Légyszíves!

- Na jó - sóhajtottam egyet.

Becsuktam a szemem és vártam a hatást.

- Jack gyorsabban! - mondta Luke.

Valami hideget éreztem a kezemen és hallottam egy kattanást. Egyből kipattantak a szemeim. Ez összebilincselte a kezem az apjáéval.

- Jack Lucas Hemmings. Ne várd meg, míg bepipulok. Azonnal add ide a kulcsot.

- Lesheted anyucikám! Most majd szépen kibékültök!

- Jack! - ordítottam rá, mire a kertbe futott.

Utána akartam futni de Luke-tól nem tudtam.

- Gyere már! Vegyük el tőle a kulcsot.

- Én nem akarom. - mondta Luke.

- Én akarom. Gyerünk!

Nem tudtam mozdulni. Nevetségesen kapálóztam mire magához húzott szorosan.

- Szeretlek baby. Tudom, hogy hiányoztam. Látom. Hisz nutellát ettél és mackóban nyomod - mondta egy pimasz mosoly keretében.

- Nem is ettem nutellát – vágtam rá sértődötten.

- Akkor mi az ott az asztalon, hmm? - kérdezte s az arcomhoz dörgölődzött.

- Semmi közöd ahhoz, mit csinálok!

- Dehogynem. A feleségem vagy - kacsintott rám mikor felvette velem újra a szemkontaktust.

- Nem sokáig - nyújtogattam a nyelvem, mire még jobban magához húzott.

- Ha nem sokáig akkor.. - kezdett bele és belemarkolt a fenekembe mire megugrottam - miért reagálsz így az érintésemre, hmm? - duruzsolta a fülembe.

Az arcom vérbe futott. Szemét!

- Ne.. Nem igaz.

- Ohh dehogynem.

Pólóm alá csúsztatta a kezét és keze egyre lejjebb vándorolt. A bugyim alá nyúlt és úgy markolta meg a fenekem. A hideg is kirázott. Nyeltem egy nagyot.

- Hagyd abba. Itt vannak a gyerekek is.

-A szobájukba. És?

- Luke. Légyszives.

Blue is lejött és Luke hirtelen elvette a kezét.

- Mi a.. Az egy bilincs?

Bólogattunk egyszerre.

- Jack - mondtam.

- Hm. - Blue nekidőlt a lépcső kapaszkodójának és mosolyogni kezdett.

- Mi van? - értetlenül bámultam rá.

- Nem is rossz Jack-től. Amúgy anya. Mitől pirultál így el?

- Ehhhw menj innen te szemtelen kis majom! - parancsoltam rá ő pedig kuncogva hagyott ott minket.

Megint csöngetni kezdtek így Luke-al nyitottunk ajtót. Az apja volt, ismételten.

- Fiam! De megnőttél! - mondta őszintének tűnő meghatódással.

- Menj el - parancsolt rá Luke erélyesen.

- Csak hallgass meg, és elmegyek. Ígérem.

- Nem! - ordított rá.

- Luke.. Csak hallgasd meg - súgtam a fülébe.

Luke megadta magát.

- Kapsz tíz percet! - mondta Luke.

- Az egy bilincs a kezeteken? - értetlenkedett.

- Ilyen család vagyunk mi - vágtam a képébe vigyorogva.

Na, ez érdekes lesz.