𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×9. ➳

Az anyaotthonba érve anya ahogy meglátott, karomnál fogva ráncigált fel a szobánkba.

-Te felfogtad, hogy mennyire aggódtam?! Este 7 óra van Faith! - üvöltött rám, annyira megijedtem, megmukkanni sem bírtam. Louis is bejött.

-Anya hagyd már, hisz semmi baja nem lett. Végre egyszer csinált valami spontán dolgot. Ezért nem kéne hisztizned. - védett meg Louis.

-Hisztiznem? Mi vagyok én, a barátnőd? - harsogta.

-Anya hagyd abba a kiabálást. - szólt rá Louis, aztán felém fordult és látta mennyire felhorzsoltam a karom. - Inkább hozz valami fertőtlenítőt!

Anya hozott is, Louis pedig gondosan lefertőtlenítette a kezem.

-Faith, ezt nem csinálhatod. Azthittem hogy.. Apátok megtalált, nem kellene a frászt hoznod rám, meg aztán - járkált fel alá, mi pedig Louis-al azt néztük - mióta mászol te fára? Nem foglak elengedni Luke-al sehová, igy is bajod esett. Vagy eshetett volna.

-De..de any..anya!

-Faith egy szót sem!

-Anya ez most mire jó? - kérdezte Louis.

-Fejezzétek be, az van amit én mondok! - kiabált megint, aztán kiment. Zokogásban törtem ki, Louis próbált vígasztalni.

Másnap anya szépen beégetett minket, mert veszekedni kezdett Luke anyukájával mindenki előtt. Nem szólhattam se Lily-hez, se Luke-hoz. De nem csak én, Louis sem. Nem tudom miért de annyira hiányzott Luke. Valahányszor találkozott a tekintetünk, úgy éreztem hogy én is neki.

Este Louis-al a hátsókerbe mentünk a kis faház tetejére.

-Ne szomorkodj, holnap úgy is dolgozni megy, alig lesz itt. - vígasztalt Louis.

-Nem értem ő hozott ide minket, és ordibál velem, mert végre egyszer boldog voltam. Egyetlen egyszer. - csuklott el a hangom.

-Faith, csak aggódott. Hagyd rá, hadd hisztizzen. Ha azt hiszi, hogy eltilthat engem Lily-től akkor bolond.

-Louis..

-Hm?

-Milyen szerelmesnek lenni?

-Miért kérdezed? - mosolygott rám, a karját rátette a vállamra és magához húzott.

-Nem tudom.

-Talán az, amikor mindíg sokat gondolsz az illetőre, meg aztán amikor meglátod hevesebben ver a szived. Tudom, buzisan hangzik de így van. Vagy amikor megcsókolod akkor megszűnik a világ körülötted és az olyan.. Olyan mintha másik világba repítene. Egy olyan helyre, ahol nem számít a sok szar ami körülötted zajlik. Csak te vagy és ő.

-Te így érzel Lily iránt?

-Így. Nem tudom miért. Amikor először beszéltem vele, megértett. A legtöbb csaj csak magával van elfoglalva. Na meg hamar szét teszik a lábukat. Amit én persze ki is használtam. De nem tudom Faith, szerelmesnek talán még nem mondanám magam. Vagy nem tudom. Tudom hogy tudod miért kérdezted. Vallj színt!

-Ajj csak..

-Csak?

-Mindíg ideges vagyok ha meglátom Luke-ot. Úgy érzem mintha pillangók repkednének a gyomromban. Tegnap is mikor lehunytam este a szemem rá gondoltam.

-Ennyire tetszik neked?

-Igen.

-Hidd el, biztos neki is tetszel. Kinek ne tetszenél? Na meg hát, csak az én hugom vagy! - nevetett fel.

-És ha nem?

-Faith, te lehet kicsit másabb vagy mint a többi lány, de a más nem mindíg jelent rosszat. Nem is más vagy, hanem különleges.

-Igen? - néztem fel rá.

-Igen.

-Szeretlek.

-Én is.