Neki nyomott az ajtónak a két kezem a fejem fölé emelte és lefogta. Közel hajolt az arcomhoz, száját az enyémre tapasztotta és apró puszikat lehelt rá, amit őszintén nem értettem.
- Hagyd abba! - nyöszörögtem.
- Hm, hagyjam abba Faith? - búgta a fülembe.
Ez most mi? Játssza nekem itt a fejét?
- Azonnal! - parancsoltam rá erőteljesen, mire elengedett.
- Hiányzol, baby.
- Képzelem, azért smárolsz mással.
- Ő nem olyan.. Vele csak néha.. - magyarázta, először nem esett le, de amint rájöttem rohantam is ki onnét a lifthez. Persze utánam jött. Egyszerre szálltunk be, bár ki akartam túrni, de nem ment. Izmosabb, erősebb, magasabb.
- Faith kérlek! - mondta, de nem figyeltem rá. Alig várom, hogy menekülhessek.
Egyszer csak megállt a lift.
- Lu.. Luke csinálj valamit! - szóltam rá kétségbeesett hangon.
Luke megnyomta a vészcsengőt, de nem vette fel senki.
- Ohh hát itt kell véget érjen a szánalmas életem, egy csöves dobozban Luke Hemmingsel! - nyavalyogtam.
Luke elnevette magát.
- Édes vagy amikor hisztizel.
Ugrálni kezdtem, mint egy ötéves, mire hirtelen megmozdult egy kicsit a lift.
- Nos ez az amit nem kéne kicsim.
- Fejezd már be! - ordítottam rá - Ne becézgess! Szakítottál velem! Elhagytál!
- Faith tudod miért! De megbántam. Amikor eljöttem tőled, már akkor.
- Ohh hogyne! Szegény Lukey! Bezzeg mással össze tudsz feküdni. Micsoda megbánás ez kérem szépen! Menj, gyónd meg bűneid! Még a pap is kinevetne!
- Sajnálom.
- Leszarom - vágtam rá kurtán.
- Veled akarok lenni - jött közelebb.
- A-a! Maradj a térfeleden Hemmings! Ne közelíts!
- Mert mi lesz? - kérdezte egy magabiztos vigyor keretében.
- Én... Én.. - habogtam mire észbe kaptam megint hozzám simult és a derekamra kulcsolta a nagy és izmos karjait.
- Te?
A szája a nyakamra tapadt, csókolgatni kezdte, én pedig felnyögtem a jóleső érzéstől.
- Még mindig szeretsz, tudom - súgta a fülembe.
Nagyot nyeltem.
- Igen ez így van - mondtam halkan, mire rám nézett. Felemelt az ölébe, és leült velem a lift padlójára. Elsírtam magam.
- De nem kerestél! Pedig minden egyes nap azt vártam, Luke - mondtam keservesen.
Gyönyörű szemeiben megbánást láttam, kezét az arcomra illesztette és letörölte a könnyeim.
- Te sem engem. Azt gondoltam túl vagy ezen - mondta halkan.
- Kértelek, hogy ne hagyj el. És még nekem kellett volna, keresselek?
- Nem tudom Faith. Sajnálom. Meg tudsz bocsájtani nekem?
- Nem tudom.
Kiszálltam az öléből és mellé ültem. A férfias illatától már-már szédelegtem és csak arra késztetne, hogy lecsapjak az ajkaira és megbocsássak.
- Kérlek! Könyörgök! - fordult felém.
- Ha nem jövök ide, akkor könyörögnél?
- Hazamentem volna két nap múlva. Gondoltam rá.
- Nem tudom Luke. Hogy bízhatnék benned ezek után?
A tetkójára mutatott.
- Látod ezt? Már csak ezért is!
- Luke..
- Nem, Faith! Nekem te kellesz. Hagynom kellett egy kis időt, hogy rájöjjek!
- Egy barom vagy basszameg, nem más! Hogy mondhatsz ilyet? Arra volt szükséged, hogy mással kúrogass, meg arra hogy távol légy?
- Sajnálom, sajnálom! Nem akartam ezt! Nem! Igazad van! Egy barom vagyok, de kérlek! Kérlek Faith!
Hirtelen megindult a lift majd megállt a földszinten és kiszálltam belőle megkönnyebbülve. Luke utánam rohant és elkapta a karom.
- Kérlek!
- Luke, erre aludnom kell egyet. Nem tudom, hogyan bízhatnék meg benned újra. Találd ki erre a válaszod. Vagy bizonyíts. Ennyi most nem lesz elég.
Mondtam, s elindultam a hotel felé. Őszintén nem tudom mi lesz velünk.
Este elmeséltem Louis-nak a történteket, ő nagyon ellene van annak, hogy megbocsássak. Ahogy Candy is mivel felhívtam. De ők nem értik.. Ők nem tudhatják, mennyire szeretem. Másnap Eleanorral és Louis-al voltam fél napig. Majd kikísértek a reptérre, vagyis kihoztak kocsival és ott búcsúzkodtunk, mivel nem akartam, hogy a sok rajongó kellemetlenséget okozzon.
2 nap múlva..
Luke nem keresett a történtek óta. Viszont alig várom, hogy hazaérjek. Hulla fáradt vagyok.
Mikor beléptem a lakásba köszöntem anyának, majd felsiettem a szobámba. Az ágyamon ült. Mikor meglátott odajött hozzám, és letérdelt elém..
YOU ARE READING
𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔
Romance'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |