𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×2. ➳ 10

- Mrs. Hemmings! Itt az új páciense! - szólt be hozzám a titkárnőm Lucy.

- Küldd csak be! De előtte kérem a dokumentumait!

- Már is hozom!

Behozta és neki álltam az olvasásnak.

Egy tizenhét éves lányról kaptam adatokat. Rachel-nek hívják a diagnózisa pedig a mániákus depresszió. Nem értettem ki intézte el hogy hozzám kerüljön. Hisz én csak tizenhat éves korig fogadok gyerekeket. Felsóhajtottam. Kiléptem és beszólítottam az irodámba. Egy fekete hajú lány volt kék szemekkel és lázadós stílussal talpig feketében. Jól kezdődik. Leült velem szemben.

- Szia! A nevem Faith. És gondolom, tudod, hogy megy ez! - mosolyogtam rá.

Bólintott egyet.

- Nem szeretnél esetleg mesélni arról, miért vagy itt, Rachel?

- Nem - válaszolt s közben kerülte a tekintetem.

- Tudod, én úgy gondolom jobb, ha kiadod magadból, ami benned van. Látom rajtad, hogy szorongsz. Én segíteni szeretnék. Engem tényleg érdekel, mi van veled. Nem véletlenül vagy itt - próbáltam meggyőzni.

Nyelt egy nagyot.

- Maga nem mondja el senkinek?

- Biztosítalak erről. Nem tenném és nem is tehetem meg.

Szavaim megnyugtatták. Lesütötte a szemeit és belekezdett.

- Egy éve.. Egy éve én meg akartam ölni magam, mert a szüleim egyáltalán nem foglalkoztak velem. A mai napig egy barátom sincsen, mert olyanokat terjesztenek rólam a gimiben hogy pszichopata vagyok vagy azt, hogy leszbikus. Nincs senkim.

- Miért gondolják ezt?

- Mert összeverekedtem egy lánnyal, aki a bátyám halálát felemlegette.

- Várjunk! Neked meghalt a testvéred?

- Igen. Balesetben. És ezt úgy hozták ki, hogy nem verekedés volt, hanem élveztem, hogy egy lányon lehetek.

Büdös kölykök! Megfojtanám, az összeeset. Furcsa volt, hogy ez a lány ilyen könnyedén elmeséli ezt..

- A szüleid nem lépnek semmit ezzel kapcsolatosan? Mondjuk egy új iskola, tiszta lappal?

- Nem akarnak máshová áthelyezni.

- Erről majd beszélek velük. Szeded a gyógyszereidet?

- Nem szeretem őket. Olyanok vagyok tőlük, mint egy zombi. Rosszabb a hangulatingadozásaimnál is.

- Ha nem veszed be, milyen hatással van rád?

- Azt érzem, hogy élek. Hogy érzek.

- Figyelj. Muszáj szedned a gyógyszereidet. Sajnos lejárt az időnk, de mindenképpen beszélek a szüleiddel erről a problémáról.

- Viszlát! - köszönt el, majd kirohant.

Ez érdekes. De én mégis úgy vélem, hogy ennek a kislánynak nem itt a helye nálam. Nem azért mert ez a baja, láttam már rosszabbat is. Csak az ilyen különleges esetek inkább a pszichiátriára kellene, kerüljenek. Legalábbis én szerintem. Nem mindegyik olyan rossz, mint mondják.

//

Hazafelé eléggé ingerült voltam. Reggel akartam fülön csípni Jack-et az este miatt. De majd most kiderül, mennyire bízhatok a fiamban. Kiszálltam a kocsiból és becipeltem a bevásárló szatyrokat. Mindenki otthon volt így lehívtam őket „kupaktanácsra" a nappaliba. Luke mellettem ült a gyerekek meg a velünk szemben lévő kanapén.