- Igen. Szeretnéd? Gyorsan döntsd el. Elfogadom azt is, ha..
- Rendben – szakítottam félbe – próbáljuk meg.
Luke elmosolyodott.
- Remélem, egy óra alatt valamilyen csoda folytán elkészülsz.
- Meglátjuk – feleltem kihívóan.
Mosolyogva kiment a szobából. Elővettem az óriási bőröndömet és mindent belepakoltam. Bikinit, estélyit, rendes ruhát, magas sarkút, tornacipőt, fehérneműket.. Elpakoltam a sminkjeimet is. Egyszerűen mindent, amire szükségem lehet. Kicsit furcsa, de valahol izgatott vagyok emiatt az utazás miatt. És őszintén remélem Luke lesz rám olyan hatással, hogy kibéküljek vele. Csak rajta múlik. Meg aztán, ennyi idősen új családot alapítani? Lehetetlennek tűnik. Ebben az egy évben is csak hitegettem magam és a sérelmeim miatt nem tudtam Luke-nak tényleg odaadóan megbocsájtani.. Viszont, mindig elfelejtem honnan jöttünk. Ezeket a gondolatokat mindig próbáltam elterelni. Amit tett borzasztó. Az, hogy megütött még rosszabb talán..
Most pedig majd kiderül, mennyire bánta meg.
Semmit nem veszíthetek ezzel már.
Azzal, ha megpróbálom.
Értünk.
- Készen vagy már Faith? – kiáltotta lentről Luke.
- Igyekszem! – kiáltottam vissza.
Felöltöztem, felvettem egy fekete nadrágot egy fehér inggel, arra pedig bőrdzsekit vettem. Na meg a telitalpúmat. Hajam felgumiztam, majd a tükör előtt sóhajtottam egy óriásit.
Elléptem onnan és kimentem a szobából.
- Luke! – szóltam neki.
- Igen? – kérdezte miközben jött fel a lépcsőn.
- Kicsit nehéz lett a bőröndöm, szóval..
- Lehozom – mosolygott rám.
Addig én letipegtem és elbúcsúztam a gyerekektől. Blue-t öleltem meg utoljára, aki szorosan magához ölelt.
- Oldjátok meg, mama – súgta a fülembe.
Kibontakoztam az ölelésből és láttam, ahogyan könnyei lefolynak szépséges arcán.
- Úgy lesz, megpróbálom kicsim – suttogtam magam előtt, felnéztem rá s adtam homlokára egy puszit.
- Jézusom Faith, te túl akarod élni a harmadik világháborút? – kérdezte Luke miközben lehozta a bőröndöm.
- Olyasmi – feleltem egyszerűen.
Miután ő is elbúcsúzott a gyerekektől és bepakoltunk a kocsiba, elindultunk a reptérre.
Amint odaértünk, Luke felé fordultam.
- Akkor Bali?
- Nem, szivi.
- Mi?
Kezdtem bepánikolni.
- Jobb helyre viszlek.
- Hová? – nevettem el magam idegességemben.
- Shhh! Csak gyere – nyújtotta ki felém a kezét.
Nehéz szívvel ugyan, de megfogtam kezét.
/////////
Luke nem hagyta, hogy megnézzem a repülő jegyeket, de mivel több mint tíz órát utaztunk, valahogy ráéreztem, hogy valami rohadt messzire hozott. Épp landoltunk, mikor bekötötte a szememet.
- Jó ég, Hemmings. Mi a frászt csinálsz?
- Majd meglátod - mondta.
Ahogy megvoltunk minden herce hurcával és felvettük a bőröndünket, jobban mondva csak ő, elindultunk kifelé.
- Levehetem már?
- Shhh! Még nem!
Éreztem a tenger illatát, mikor megcsapott a meleg levegő és hallottam a hajók kürtjének hangját.
- Maradj itt egy percre! És ne vedd le!
- Na de.. - habogtam összevissza.
Eltelt pár perc, mire visszatért.
- Itt vagyok baby - mondta s felemelt az ölébe.
- Luke Hemmings, vedd le rólam ezt az...
Luke letett és hátulról megölelt. Kezeimet egy kapaszkodóra tette, majd levette a kendőt. Amivel szembesültem, az több, mint amiről álmodhattam volna. Hajón állva, egy csodás hely felé tartva.
Éjszaka volt, a tenger csak úgy csillogott a holdfényben és a kráter oldalára épített város be volt világítva. Szinte ragyogva pompáztak a fehér épületek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Teljesen meghatódtam.
- Görögország Luke? - fordultam felé.
- Tudtam, hogy ide is el akarsz majd jutni. Gondoltam Santorini alkalmas lesz erre.
- Ez.. - szívtam be mélyen a friss levegőt - több, mint amire vágytam.
