𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×3. 16 ➳

A reggeli után Luke elvitte Hannah-t és Jake-t iskolába, óvodába. Én lent maradtam Madison-nal, Jack-el és Blue-val.

- Szóval.. Apátokkal nagyjából megbeszéltük a dolgokat. Persze Madison itt maradhat, de a szüleiddel még szeretnénk beszélni..

- Úristen anya! – kelt ki magából Jack – Ne játszd már mindenhol a pszichológust! Elegem van ebből!

- Nem érdekel miből van eleged, tisztázni akarok velük pár dolgot!

- A szülei felelőtlen szarok!

- Ha így van, biztosra veheted, hogy kiverem a balhét. Ismersz.

Jack felsóhajtott egyet.

- Legyen.

Legyintettem egyet ezzel jelezve, hogy elmehetnek. Blue felé fordultam.

- Komolyan abba akarod hagyni az orvosit?

- Igen. Főleg ezek után.. Viszont...

- Igen?

- Szeretnék gyógyszerész lenni.

Nem értettem ezt miért akarja..

- Miért az?

- Gyógyszert akarok találni a rákra – nézett mélyen a szemeimbe – így jobban tudnék segíteni másokon.

- Komolyan ezt akarod? – simítottam meg arcát.

- Igen. Biztos vagyok ebben – mondta teljes elszántsággal.

- Tudod, hogy nem hagyhatod abba..

- Nem fogom. Nem okozok csalódást, anya – ölelt meg.

- Sosem okoztál. Csak szeretném, ha végre sínen lennél.

- Úgy lesz, anya.

Kintről hangos dudálás zaja ütötte meg fülem. Luke ezzel jelezte, hogy menjek ki.

- Egy kalappal, anya – mondta búcsúzóul Blue.

Kimentem a házunkból és beszálltam mellé.

- Készen állsz? – kérdezte Luke frusztráltan.

- Igen. Akármi történjék – néztem mélyen szemeibe.

Adott ajkaimra egy gyors csókot s a kórház felé indultunk. Leparkolt, kiszálltunk, majd az orvosa irodájához indultunk. Az orvosa fogadott minket. Leültünk vele szemben és elővette Luke kór lapját.

- Nos az eredmények szerint – kezdett bele s lapozgatni kezdett.

- Igen?

- Az a stádium amiben ön van, az, nos..

Még egyszer azt mondja, hogy „nos" kiütöm a bugyijából. Komolyan.

- Mondaná, kérem? – néztem rá

- Nos..

Na jó, ebből elég..

Felálltam dühös arckifejezéssel, mire felfigyelt rám.

- Gyógyítható – mondta ki végül.

Könnyeim megindultak. Nem akartam elhinni. Luke felállt és megölelt.

- Mondtam én – súgta a fülembe.

Ránéztem, ő pedig őszinte boldogsággal mosolygott rám. Arcát kezeimbe vettem és hitetlenül megráztam a fejem.

- Hogy lehetsz te ennyire mázlista? – nevettem el magam.

- Miattad vagyok szerencsés! – mondta szeretet teljesen.

- Ohh! Mily megható! – vágott közbe az öreg őszhajú ősz szakállú orvos.

Könnyeit törölgette le zsebkendőjével.
Boldogan ültünk vissza helyünkre. Az orvos elmondta a kezelések folyamatát, és rizikóit. Mindenre odafigyeltünk, fel is írtam, hogy betarthassa a szabályokat. Ezek után távoztunk. Luke mosolyogva vezetett, viszont rossz irányba.

- Hová megyünk?

- Szerinted ezt nem fogom megünnepelni veled? – kérdezte.

- És a gyerekek?

- Velük majd később. Viszont írd meg Blue-nak a jó hírt!

- Rendben.

Írtam Blue-nak egy sms-t. Luke megállt a kocsival egy szálloda előtt.

- Most komolyan?

Lázasan bólogatott.

Kiszálltunk a kocsiból, bementünk, bejelentkeztünk, Luke pedig egy lakosztályt foglalt le. Felmentünk a szálloda legtetejére lifftel, és már ott nem bírt magával. A lakosztályba érve, Luke bezárta maga mögött az ajtót és egyből nekem esett. Vadul megcsókolt, a falhoz nyomott és ahol ért durván tapogatott. Ajkaimról letért a nyakamra, ahol erősen megszívta a vékony bőrt, miközben bugyimba tévedt a keze. Ahogyan az enyém a bokszerébe.
Felsóhajtottam kéjesen, ő pedig felmordult időnként.
Ez után mélyen szemembe nézett, kivette kezét és lehúzta rólam fehér pólómat. Megfogta kezem és a fürdőszobáig vezetett. Megengedett egy kis vizet a kádba, majd vetkőzni kezdtünk mindketten. Utána Luke befeküdt a kádba, én pedig követtem. Ráültem hosszára. Hangosan felnyögtem, mikor végleg bennem volt. Vággyal teli tekintettel nézett rám, beharapta ajka sarkát, majd kezeivel bevizezte hátamat s simogatta azt.
Lassan kezdtem el mozogni, mire Luke megemelte csípőjét ezzel jelezve – még többet akar.
Felült és átölelt így testünk összeolvadt. Egyre intenzívebben mozgattam csípőmet előre-hátra, hajába kapaszkodva mindeközben. Fenekemre tévedtek kezei és erősen rámarkolt, ezzel még inkább megőrjítve engem. Mindkettőnk mozgása gyorsba ment át, egymás fülébe ziháltunk, és végül egyszerre értük el a csúcsot.

- Szeretlek – zihálta fülembe vállamra hajtva fejét.

- Én is szeretlek.

Felkapta a fejét, mire én is.

- Még egy menet? – kérdezte vigyorogva.

- Hmm, talán – kacsintottam rá, mire hátra döntött s fölém kerekedett.

[hey! új HEMMINGS FANFICTION A LÁTHATÁRON, THE REASON CÍMMEL JA ÉS DREAD CÍMŰ KÖNYVEM AMI INKÁBB HORROROS! IRÁNY OLVASNI. Maximum két rész és vége a Faith-nek!:( ]