𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×14. ➳

Reggel vidáman indultunk suliba kettesben, ahogy szoktuk. Igaz nem szóltunk egy szót sem, de fogtuk egymás kezét. Mindig megfogja a kezem, olyankor a gyomromban lévő feszültség százszorosára nő, és a pimasz pillangók csak úgy száguldoznak bennem.

Matekkal kezdtünk Luke-nak köszönhetően ment a dolgozat, amit megírtunk. Aztán bejött a terembe az igazgatónő, és egy új lány. Aki persze csodaszép volt. Szőke hosszú haja.. Szép alakja. Megint elbújhatok..

- Faith! - szólt az ofő.

- Igen?

- Átülnél Harry-hez, hogy Britt ülhessen Luke mellé?

A kurva anyádat! Faith Hope Tomlinson, ügyes vagy. Sohasem káromkodtam még.

- Persze! Hogyne!

Morcosan ugyan, de leültem Harry mellé. Csodás. Egész végig azt néztem, hogy mit csinálnak. Már-már nevetséges volt. A nap végén odamentem Luke-hoz. Megbeszéltük, hogy délután deszkázni megyünk.

- Mehetünk? - kérdeztem tőle, majd odajött a szőke hajú lány.

- Umm, ha nem haragszol elrabolom Luke-ot. Segít nekem matekozni. A nevem egyébként Britt Robertson. - nyújtotta ki a kezét felém.

- Faith Tomlinson - ejtettem egy művigyort, és kezet ráztam vele.

- Szép a karkötőd.

- Köszi.

- Na akkor mi.. Mennénk. Szia! - köszönt el tőlem Luke-ot pedig kézen fogva elhúzta.

Büdös kurva! Elindultam hazafelé. Ők a másik irányba mentek, sokszor megfordultam, hogy lássam őket, amíg persze tudtam. Arra lettem figyelmes, hogy Luke ölelgeti.. Luke ölelgeti! Ennyi. Ennyi. Faith, nyugi. Hisz ti csak.. Ti csak barátok vagytok. Nem, basszus! Nem csak a barátja akarok lenni! Sírva értem a szobába.. Zokogtam, mint egy öt éves.

- Faith, mi a szar! - kiáltott Louis, majd felé fordultam.

Láttam hogy félmeztelen, és Lily is. Nem szóltam egy szót sem, csak kimentem persze Rico-val a pingvinemmel. Kerestem egy zugot ahol egyedül lehetek és sírhatok. Annyira kiborultam, észre se vettem, hogy Lily és Louis mire készültek.. Vagy mire akartak. De ez sem érdekel. Nem érdekel semmi. Az otthon mögé bújtam hátra, ahova senki se megy. Felhúztam a térdem és az arcom a pingvinembe temettem. Egyszer csak lépteket hallottam, de nem figyeltem fel rá. Éreztem egy pici kezet a karomon. Ahogy ért úgy ölelt. Ashley volt az. Ránéztem és adott a fejem búbjára egy puszit.

- Szép a pingvined! - mosolygott rám, mire én is elmosolyodtam.

- Köszöni.

- Mi a neve?

- Rico.

- És mit vétett, hogy rajta kell sírnod Faith?

- Semmit, semmit - felálltam s megfogta a kezem.

- Gyere játszani!

- Most nem szeretnék.

- Gyere már! - kérlelt Ashley.

Beadtam a derekam, felvettem és úgy mentünk előre. Luke persze ott volt, a libikókán ült.

- Te jó ég, Faith! Mi a baj?

- Rico miatt sír - mondta Ashley.

- Tessék Ashley! Itt van Rico menj, játssz vele a szobádban!

Ashley szemei tágra nyíltak a boldogságtól, amikor oda adtam neki a pingvinem. Egyből be is rohant az udvarról. Én pedig leültem Luke-al szembe a libikóka másik oldalára.

- Szóval mi a bajod?

- Szerintem teljesen mindegy.

- Nem az!

- Csak lett egy új barátod.

- És ez miért baj?

- Semmiért .

Arra készültem, hogy leszálljak a libikókáról, de ugrott egyet, így ő volt lent, én meg fent. Így nem tudtam szabadulni. Hízhatnék, komolyan.

- Addig nem teszlek le, míg el nem mondod!

- Akkor sokáig leszünk itt, ugyanis én nem fogok hozzád szólni! - makacskodtam.

- Tudom mi a bajod. Azt várom, hogy kimondd!

Nyújtogatni kezdtem a nyelvem felé, és tartottam magam. Én nem fogok hozzászólni. Szóljon hozzá Britt. Miss. Tökéletes bőr, szőke haj, tökéletes alak, csinos agyon sminkelt pofi..

Luke szemszöge;

Faith aztán nem tágít. Ölbe tett kézzel ül a magasban. Mi a fenét csináljak? Nekem nem tetszik Britt, nekem ő tetszik, de nem merem bevallani neki. Főleg most nem.

- Faith, légyszíves! Szólj hozzám! –kérleltem.

Még mindig durcás képpel meredt rám.

- Sajnálom, hogy nem mentünk el deszkázni! Kérlek! Bepótoljuk holnap! Naaaa!

Folytatta. Csöndben nézett le rám. Feladtam és szép lassan leengedtem a libikókáról. Kb. 20 percet ült. Mikor leért rohanni kezdett én pedig utána. Megfogtam a karját és magam felé fordítottam. Felemeltem az ölembe, ő pedig a derekam köré kulcsolta a lábait és hátra vittem..