×2. ➳ 1

5.6K 356 8
                                    

1 év múlva..

Miután mindkettőnk felépült, hazamentünk. Nem maradt más ebből csak a hegek. Luke-nak a mellkasán, és a hátán nekem pedig a combomon. A hátam nekem talán nem olyan vészes, legalábbis már nem az. Anyával ugyan abban a házban maradtunk a történtek ellenére is, mivel nem akartam távol lenni Luke-tól. Dylan elhatározta, hogy megkeresi az igazi szüleit, így elköltözött. Egy hónapig vacilláltam azon, hogy bemenjek meglátogatni apát. Végül rávettem magam, s elmentem. Luke végig velem volt. Emlékszem arra a napra tisztán. Kirázott a hideg, amikor megláttam, mert túl sok rossz emlékem volt róla. Végül jól elbeszélgettem vele, minden kérdésemre választ adott, így tisztábban láttam. Persze elsőre nem tudtam megbocsájtani neki, de talán most egy év után, igen. Itt várok újra a börtönben, hogy beszélhessek vele. Mikor a nevem szólítják, elindulok a szokásos helyre s beülök az üveges asztal elé, ami elválaszt minket egymástól. Végül őt is beinvitálják, s egyszerre vesszük fel a fekete kagylót. Sajnos csak így beszélhetek vele. Még csak hozzá sem érhetek.

- Szia kicsim - mosolygott rám.

- Szia apa - viszonoztam a mosolyt, s közben a könnyeim is kicsordultak.

- Jaj, mindig ezt csinálod. Ne sírj nekem - mondta lágy hangján.

- Próbálok apa.

- Mi újság van? Hogy van Luke? És anyukád?

- Félek, apa.

- Mitől?

- A jövőtől - válaszoltam remegő hangon.

- Nem értem. Segítenél? - nevette el magát.

- Anya jól van, nagyon jól megvagyok vele a történtek óta. De Luke..

- Luke?

- Luke befutott a bandájával apa. Miután leérettségiztünk, nyáron felkarolták őket. Elindult Louisékkal turnéra.

Mikor kimondtam Louis nevét, apa elkomorodott mivel ő még mindig nem bocsájtott meg neki.

- És?

- Nem láttam három hónapja apa! Elkezdődött az egyetem is és én nem is tudom.. Nem szakítottunk szoktunk FaceTime-ozni meg felhív, amikor csak tud, de nem tudom, meddig bírom még ezt - kezdtem el zokogni, mint egy öt éves.

- Milyen szakra mentél?

- Gyermek pszichológia.

- Hm.. Figyelj kicsim, ha szereted, akkor elfogadod.

- Apa.. És ez fog menni egész életemben? Én ne csináljak semmit, és turnézgassak vele? Ráadásul és ha kiábrándul belőlem? Szebbnél szebb lányok veszik körül.

- Nos, az eleje talán igaz. De hogy szebb lányok. Te vagy a legszebb kislány a földön!

- Apa! Most komolyan. Mit tegyek?

- Amit jónak látsz, Hope.

Igen apa Hope-nak hív, mert kiskoromban is így hívott.

- Te ismered Luke-ot. Ha úgy érzed vagy annyira erős, hogy ezzel megbirkózz, akkor fogadd el. Ha nem, akkor hagyd el.

- Nem tudnám elhagyni.

- Akkor ne. Arra törekedj, hogy minél többet tudj vele találkozni.

- Igazad van.

- Még szép! És milyen az egyetem?

- Nehéz. Sokat kell tanulnom. Candy-vel együtt. Emily New York-ban tanult tovább.

𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔Where stories live. Discover now