𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×31. ➳

- Faith nyugodj meg kérlek!

Dylan velem együtt rogyott a földre. Az ölében sírtam, ő közben ringatott nyugtatásképp.

- Dylan.. - néztem rá.

- Hm?

- Téged is megütött?

Dylan egy szót sem szólt, kerülte a tekintetem és előre nézett.

- Mondd már! - parancsoltam rá. Bólogatott.

- Faith, ő nem az apám..

- Mi? - döbbenten meredtem rá.

- A nevelő apám. Nekem nem voltak szüleim.

- Miért nem mondtad el?! Anya tudja? - fakadtam ki s kiszálltam az öléből.

- Nem hiszem, hogy tudná.

- Dy.. Dylan.. És.. Mit csinált veled? - harapdostam a szám belülről. Rettegtem a választól.

- Erről nem beszélhetek..

- Pedig jobb lesz.

- Ha nem úgy viselkedek, ahogy ő akarja, akkor megver.

Levette a pólóját, a hátán ott díszelgett egykét vágásnak a nyoma. Szinte fájt ránéznem is. Kirázott a hideg.

- Ezt két éve kaptam.

Sírva fakadtam. Édes istenem, amikor az ember azt hinné, hogy megjárta a poklot és ennél rosszabb már nem lehet, na akkor még borzalmasabb lesz a helyzet. Újra rettegésben kell éljek?

- Nem.. Nem akartál.. Nem akartál megszökni?

- Kihez? Nekem nincs senkim.

Ennyi, kiborultam. Nem mehetek el innen egyedül. Nem hagyhatom itt Dylan-t. Ki tudja mennyit szenvedhetett még ezen kívül. Hirtelen a nyakába borultam.

- Megoldjuk Dylan! Ígérem! - súgtam a fülébe s bólintott egyet.

Utána kiment a szobámból. Még nem akarok szólni Louis-nak. Majd a szülinapom után. De mit akar? Vesz nekem egy házat vagy mi? Nem is értem.. Ami a legrosszabb, hogy ha eljövök innét, akkor hová? Nem hagyom itt Luke-ot. Nem. Őt nem fogom feladni semmiért.

Gyorsan letusoltam s ágyba bújtam. Próbáltam elfelejteni ezt az egészet.

Másnap délig aludtam. Anya bejött hozzám. Magához húzott s megölelt.

- Annyira sajnálom. Találkozhatsz Luke-al csak kiborultam. Féltelek.

- Rendben. Nem gáz.

Minek ellenkezzek már? Tudom úgy is, hogy nem maradok vele. Az biztos.

- Szeretlek! - mondta, én undorodva húzódtam el tőle.

A fürdőszobámba indultam, hogy elvégezzem a szokásos rutinom. Mire végeztem, már nem volt a szobámban. Felöltöztem, és elindultam Luke-hoz de az ajtónál megállított anya.

- A szülinapodon elmehetnénk a nagyihoz. Talán Louis is ráér - mosolygott rám anya.

- A szülinapomat Luke-al szeretném tölteni. De szombaton mehetünk, felőlem.

- Rendben. Ne maradj sokáig! - szólt anya majd nyomott egy puszit az arcomra.

Luke-hoz értem s megkönnyebbültem. Náluk minden olyan.. Nyugtató. Mintha egy igazi családba csöppennék. Ashley odafutott hozzám, és megölelte a lábam.

- Faith! Menjünk játszani! - nézett rám nagy boci szemekkel, s közben Luke is lejött. Ő hátulról ölelgetett.

- Menjünk. De beugorhatnánk hozzánk. Hogy hozhassam Molly-t is. Szegénnyel alig foglalkoztam mostanában - magyaráztam.