16 év múlva...
A börtön előtt állok idegesen, mivel apát ma kiengedik. Alig várom, hogy láthassam már. Egy ideje nem tudtam hozzá jönni maximum egy évben egyszer, és akkor sem tudtam elmondani neki mindent, amit szerettem volna.
- Hope! - kiáltott mikor kijött.
Odarohantam hozzá, s megöleltem.
- Apa! Szeretlek! - mondtam könnyeimmel küszködve.
- Soha nem hittem volna, hogy így fogom megélni ezt a pillanatot.
- Ajj elég legyen! Menjünk haza!
- Hova haza?
- Sydneybe apa. Ott élünk.
- És anyád?
- Ő is, de ez miért fontos perpillanat?
- Nem akarok elmenni Hope!
- Miért apa?
- Mert a gyerekek..
- Tudják. Nem az egészet, meg nem teljesen, úgy ahogy elmeséltem. Figyelj, csak gyere át hozzánk egy hétre aztán majd meglátjuk. Vehetek neked egy házat itt is, de elég messze lennél.
Apa biccentett egyet és elindultunk a reptér felé. Mikor felszálltunk szorongatta a kezem.
- Nyugi apa!
- Minden olyan más.
- Tudom.
- Na mesélj akkor a gyerekekről meg úgy mindenről.
- Nos, ugye kétpetéjű ikreim lettek, ők most tizenhat évesek. Luke bár ő kiskorában szerette ha Luke-nak hívtuk ma már azt szereti ha Jack-nek hívjuk mivel az lett a második neve. Közép suliba járnak, Jack benne van a suli focicsapatában és zenélni is szokott leginkább Ashton fiával, Tommal. Luke tanította meg gitározni őket. Szoktak is, elég jó a kapcsolata az apjával meg velem is. Csak mostanában egyre többet bulizik, ami nagyon nem tetszik nekem. Na meg nem hagyja Calum lányát, Miát. Reménytelenül belezúgott pedig a lány csak elsős a gimiben.
- Ki az a Calum meg Ashton?
- Calum, Ashton és Michael voltak Luke bandatársai még régen. Ők is Sydney-ben élnek. És nagyon jóban vagyunk velük, főleg mert Candy a legjobb barátnőm összeházasodott Calum-al. Egyetlenszem lányukat, Miát nagyon féltik ezért nem is szeretnék, ha Jack-el összejönne, amit megértek. Michael-nek is nem rég született egy lánya, ő is megtalálta a szerelmet. Szóval ez így elég jó. Ashton-nak egy fia van, ő egy osztályba jár ugye Jack-el mint már említettem. Jack kiköpött apja, szőke hajjal, kék szemekkel. És akkor ott van Blue az én kicsikém. Ő öt perccel később bújt ki. Ő nagyon rám ütött. Barna haj barna szem. Anyára is nagyon hasonlít. Ő teljesen az ellentéte Jack-nek. Néha már aggódom is érte..
- Miért? - szólt közbe apa.
- Nagyon félénk. Nem szokott barátkozni mostanság, kerül mindent és mindenkit. Az osztályfőnöke szerint, nap közben meg sem szólal. Nagyon magába fordult amióta..
- Mióta?
- Mióta elköltözött a fiú, akivel együtt járt egy évet. Szeretnék vele beszélni, de ahogy hazajön, bezárkózik a szobája. Tehetetlennek érzem magam. Pedig tényleg odafigyelek rájuk. Próbálok.
- Kicsim, de hát gyermek pszichológus vagy. Nem értem.
- Persze apa, de az teljesen más. Azok nem az én gyerekeim. Blue semmit nem csinál, már amit szeret. Már nem jár táncolni sem, nem foglalkozik a barátnőjével sem. A húgával sem. Lily lett a keresztanyja és Louis a keresztapja. Azt tudtam, hogy Louis-al mindent szeretett megbeszélni, de már tőle is elfordult! - magyaráztam zaklatottan. - Viszont egyetlen dolgot vár már..
YOU ARE READING
𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔
Romance'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |