- Szóval Luke. Milyen a turné? - kérdezte Lily az asztalnál.
Náluk vacsoráztunk karácsony utolsó napján.
- Jó, elbaromkodunk a srácokkal.
- Sokszor jössz majd haza? - kérdezte tőle Ashley.
- Amikor tudok, királylány. - mosolygott rá.
- Faith-nek nagyon hiányzol! - tette hozzá Ashley.
Elkomorodtam.
- Tudom - mondta Luke halkan.
- Ohh, na elég legyen ebből - szólt Rose. - Nem kell ide ez a búskomor hangulat! Élvezzük ki a helyzetet! Meddig is Luke?
- Nos, holnap utánig - válaszolt Luke keserűen.
Fasza.
- És mikor jössz majd kicsim? - kérdezte Liz.
Luke az ételével játszott idegességében.
- Legalább áprilisig nem. Ha haza is tudok jönni maximum egy napot.
Elállt a lélegzetem. Hogy mi? Kétségbe esett képpel elnézést kértem s otthagytam az asztalt. Hazaindultam. Luke persze utánam. Belépett a utánam a házba, megfordított, magához húzott s lecsapott az ajkaimra. Fájt a csókja, annyira hogy megkönnyeztem. Hirtelen levált az ajkaimról, amikor anya hangját hallotta. Felmentünk inkább a szobámba. Csöndben leültem az ágyamra s kerültem a tekintetét. Ő fel alá járkált.
- Fejezd ezt be, Luke. Idegesítesz.
- Szeretsz?
- Szeretlek.
- Támogatni fogsz még így is?
- Még szép. Mit tehetnék?
- Menni fog ez neked Faith?
- Miért kérdezel ennyit?
- Mert kilépek, ha akarod.
- Nem kell megtenned Luke. Jól leszek - hazudtam.
Jól.. A poklot fogom megjárni.
- Szóval megvársz?
- Megvárlak. Ez természetes.
- Szeretlek. - mondta majd adott egy puszit az arcomra.
- Én is. De most.. Kicsit egyedül szeretnék lenni, ha nem bánod.
- Faith, így is eleget leszünk külön..
- Akkor később gyere vissza. Most picit hagyj.
- Jól leszel?
- Ne aggódj miattam.
A szám sarkába haraptam, hogy ne buggyanjanak ki a könnyeim. Mikor kiment utat engedtem nekik. Hogy fogom ezt bírni? De nem akarom elhagyni, nem akarom befejezni ő az enyém. Nem fogom feladni őt. Megígértem neki. De akkor is nehéz lesz.
- Kicsim!
- Anya menj ki - mondtam s gyorsan letöröltem a könnyeim. Leült mellém.
- Mi a baj?
- Luke áprilisig turnézgat majd, az a baj.
- Ohh, szívem! - magához húzott s megölelt.
- Ki fogjuk bírni?
- Ha szeretitek egymást, igen. De Faith, nem tudom, miért visel meg ez ennyire, hisz nem baj ha kicsit távol vagytok. Az egyetemen így is sokat kell tanulnod. Telefonon amúgyis tudtok beszélni.
YOU ARE READING
𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔
Romance'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |