𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×6. ➳

Két nap telt el mióta Luke-al együtt mentünk suliba. Annyira szomorú vagyok, hogy nem szól hozzám az óta. Kerül. Harry meg egyre inkább rám tapad. Tegnap elmentem vele fagyizni. Nem tudtam miért, hogy mitől lesz jó ha elmegyek a sráccal aki túlságosan nyomul rám.. De muszáj voltam kimozdulni. Louis is csak Liam-el és Zayn-el lóg délutánonként. Esténként nem is szól hozzám. Pedig két napja még olyan volt velem, mint egy igazi testvér. Anyát nem láttam napok óta.. Magányosnak éreztem magam. Így úgy döntöttem, hogy megvárom, anyát akármikor is jön haza. Akármennyire leszek fáradt holnap a suliban, akkor is kell valakivel beszélnem.. Hajnali egy.. Sehol senki. Anya hazudott volna? Azt mondta, késő este jön haza és kora reggel megy dolgozni. De ha hajnali egyre sem ér haza, akkor nem is alszik vagy micsoda? Ezektől a gondolatoktól kiment az álom a szememből. Ügyes volt, Faith. Aludni se fogok már.. Annyira szomjas vagyok.. Hm, lementem a konyhába. Annyira féltem, mert olyan ijesztő volt sötétben ez az otthon. Visszamentem a ház végébe, hogy visszamehessek a szobánkba, de a hátsó kertből hangos zokogásra lettem figyelmes. Kinyitottam az ajtót. Az ajtó előtti lépcsőn ült valaki, de nem láttam ki, mivel sötét volt. Hirtelen felkapcsolódott egy lámpa, gondolom, mert kiléptem az ajtón. Lily volt az. Leültem mellé.

- Mi a baj?

- Rosszat álmodtam és én nem is tudom.. - magyarázta zaklatottan.

Átöleltem s a hátát simogattam nyugtatásképp.

- Nyugi.

- Úgy félek, Faith. - mondta zaklatottan, tekintetünk találkozott s láttam a barna szemeiben mennyire rémült.

- Mitől?

- Apától..

- Akarsz.. - nyeltem egy nagyot - akarsz róla beszélni?

- Lehet, az jól esne. - sóhajtott fel.

- Meghallgatlak. Ha tudok, segítek.

Meglepődtem, hogy mennyire határozottan mondtam ezt neki.

- Apa utált minket. Mindig azt szajkózta, hogy mi nem vagyunk az ő gyerekei. Hogy anya biztos megcsalta őt. Mindennap undorodva nézett rám, és Luke-ra. Anyát megverte mindennap, persze velünk együtt. Beteg volt. Egy pszichopata. Legalábbis, szerintem. Luke viszont egyszer fellázadt ellene. Nagyon megverte, annyira hogy egy hétig kórházba feküdt. Ezért anyának volt végre mersze feljelenteni. Akkor kerültünk ide. Meg is talált. Egy ideig nem is mehettünk sehová. Rettegtem, hogy megint bántani fog minket. - magyarázta zaklatottan.

Darabokra tört a szívem, annyira sajnáltam őt. Megkönnyeztem a beszámolóját.

- Szerencsére elítélték, egy jó pár évig nem fog szabadulni. De ha kijön, akkor mi lesz velem? Mi lesz Luke-al? Mi lesz anyával? Annyira félek!

- Csssh, Lily. Az is lehet, hogy megváltozik. Egyelőre ezzel nem kell foglalkoznod. Börtönben van. Nyugodj meg! Onnan nem bánthat téged!

- Azt mondod?

- Igen, azt.

- A te apukád?

- Én.. Ez még nem.. Nem.. Nem megy nekem..

- Ki kéne adnod magadból, nem gondolod?

- Az én apukám olyan volt, mint a tiéd. Csak hogy nem ítélték el. És anya nem jelentette fel, mert retteg tőle.

- És nem félsz, hogy megtalál?

- Bízom anyában.. Azt mondta, itt nem talál meg. - ebben azért annyira nem voltam biztos..

- Reméljük. Menjünk, aludjunk vissza. - mondta s felállt majd én is.

Visszamentünk, elindultunk a lépcső felé.