𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×34. ➳

Lépteket hallottam, amik egyre közeledtek felém. Végül lehajolt hozzám Sam, és letépte a számról a szalagot. Hirtelen felszisszentem, és sikítozni kezdtem. Ő csak nevetett rajtam.

- Jaj kicsikém, most kezdtük még csak!

- Mi? - szóltam remegő hangon.

- Jól hallasz. Amúgy sikítozz, amíg akarsz. Anyád nincs itt. Hétfőn jön meg csak.

- Azt hiszed nem fogom.. Nem fogom..

Alig találtam a szavakat, annyira kikészültem a fájdalomtól, amit a hátamon és a lábamon éreztem.

- Ha elmondod, elvágom a torkod, nem habozok. Tudod apáddal anno együtt dolgoztunk.

Apa.. Jóisten..

- Tudod mivel foglalkozott, kicsi Faith? - guggolt le elém.

Megráztam a fejem.

- Bérgyilkos volt - suttogta a fülembe.

- Mi? - ennyit bírtam kinyögni.

- Az utolsó balhé szarul alakult, azt hittük nem fogják újra elővenni az ügyet. De megtörtént ezért tartóztatták le apukádat. Kár. Tudod, megígértem neki, hogy gondoskodom rólad. Sajnos Louis-ról lecsúsztam. De megmaradtál nekem te. - simította meg az arcom.

- Mi.. Miért .. - dadogtam.

- Hogy ezt most miért? Hm.. - körbe járt, és méregetni kezdett - azért mert rossz kislány vagy. Tudok mindent. Ha elmennél, Louis nem küldene pénzt. Nekem pedig szükségem van rá. Nem hagyhattam. Ha rossz vagy, megbüntetlek. Hallottam azt is, hogy el akarsz innen menni.

Ez kihallgatott engem és Louis-t?!

- Ne.. Nem.. - nyögtem ki.

Megfogott egy kést, amin a vérem díszelgett. Végig húzta a combomon. Felkiáltottam kínomban.

- Hazudnod sem szabad, kicsi Faith.

Bólogattam. Csak azt néztem, hogy arról a késről folyik a vérem.

- Ha jó leszel, jóban leszünk. Tudod, apukád a mai napig neheztel rátok, amiért elszöktetek tőle. Ezért, azt mondta bármit csinálhatok veled. Kivéve anyukádat. Őt majd ő lerendezi, így egyeztem meg vele.

A szívem a torkomban dobogott.

- Ugye, nem? - néztem rá könyörgő arckifejezéssel.

- Pffh, kérlek. Bottal sem piszkálnálak. A kislányok nem a gyengéim. Elég nekem anyád. Na, most. - elővett egy széket, és felültetett rá. A kezemen a kötelet eloldozta. Nem bírtam tartani magam. Folyton előre dőltem.

- Nézz rám! - kiabált.

Nem voltam képes megemelni a fejem. Tenyere az arcomon csattant. Megerőltettem magam, és a szemébe néztem, könnyeimmel küszködve. Erősnek akartam mutatni magam.

- Mondom mik a lehetőségeid. Első; csöndben maradsz, ezt nem mondod el senkinek, és jól viselkedsz. Talán barátok is lehetünk, idővel. Második; megpróbálsz megszökni, én elkaplak, és ezzel a késsel habozás nélkül elvágom a csinos kis torkocskádat. Melyik legyen kicsikém?

Első dolgom megölni magam, azt kihagytad, te faszfej.

- Első - motyogtam.

- Ügyes vagy! - mondta s adott egy puszit a homlokomra.

Eloldozta a lábamon is a kötelet, majd elengedett. Akármennyire szerettem volna, nem bírtam megmozdulni.

- Állj fel! - utasított, s belerúgott a székbe ami oldalra dőlt, beleértve engem is.