Ebédszünetben egyedül ültem, zenét hallgatva, és könyvet olvasva. Néha-néha rápillantottam Ashtonék asztalára. Luke boldognak tűnt, ahogy falta Camila-t. Az esti sértése annyira belevésődött az agyamba, hogy állandóan azt hallom. Viszont, Michael-t sehol sem találtam. Megkönnyebbültem. A hisztije után, amit reggel leművelt, nem akartam látni.
Mire véget ért az utolsó órám, rohantam a kocsim felé. Haza szerettem volna menni, és egyedül lenni. Nem vágytam másra. Beültem a kocsimba és végül teljesült a vágyam. Senki nem volt otthon. A szobámba siettem, csak hogy Mikey ott feküdt az ágyamban. Csodás!
- Szia babygirl!
- Hello. Megtennéd, hogy elmész? Nem akarlak látni! - jelentettem ki, miközben ledobtam magamról a pulcsimat s lerúgtam a cipőmet.
- Nem tehetem - sóhajtott egy nagyot.
Nem érdekelt. Lefeküdtem, betakaróztam és aludni próbáltam. Hozzám bújt.
- Sajnálom, hogy kiabáltam veled! - súgta a fülembe s adott a nyakamra egy puszit.
- Leszarom.
- Faith, ne már.. Naa.. - felé fordultam belenéztem a szemeibe, és láttam rajta hogy megbánta. Megsimítottam az arcát.
- Felejtsük el.
- Szeretnék valamit mondani Faith. Komolyan. Az az kérdezni.
Előre féltem attól, ami most következik.
- Uhh, mondd.
- Szeretném, ha a barátnőm lennél!
- Én..
- Te? - elővette a szexi vagyok nézést, amitől lángolt az arcom.
- Nem.. Nem tudom.. Alig ismerjük egymást..
- Épp ez a jó benne!
- Muszáj egyből választ adnom?
- Nem, de meddig váratnál vele? Tudom, hogy bejövök neked látom, hogyan nézel rám. Az érintéseimtől szinte összerezzensz. Faith, ezt nem tudnod kéne, hanem érezned.
Látta, hogy megszeppenek a váratlan kérésétől s felsóhajtott.
- Figyelj, annyi időt kapsz, amennyit szeretnél, jó?
- Köszönöm - motyogtam.
- Ha nem haragszol.. Apukád miért került börtönbe?
Egyből görcsbe rándult a gyomrom.
- Ez még korai..
- Rendben, kicsim.
Miért hív így? Hisz.. Nem vagyunk együtt..
- A te szüleidről picit mesélhetnél nekem, ha szeretnél.
- Gazdagok. És soha nem foglalkoznak velem. Ezért csinálhatok azt, amit csak akarok. Ezért nem vagyok egésznap otthon. Fel sem tűnik nekik.
A hangjában éreztem a szomorúságot, amitől a szívem összeszorult. Azért ilyen.. Azért mondják róla, hogy váltogatja azt akibe „szerelmes". Csak azt szeretné, ha viszontszeretnék.
- Én itt vagyok - mosolyogtam rá, viszonozta ezt.
- Holnap ugye velem jössz Ashton bulijába?
- Természetesen.
- Rendben.
- Most vagy aludj velem, vagy menj el. De én hulla vagyok. Szóval..
- Még jó, hogy veled alszom - mormolta, nyomott egy puszit az arcomra s magához húzott. A nyakamba fúrta a fejét.
YOU ARE READING
𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔
Romance'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |