𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×3. 2 ➳

Másnap át fuvaroztam a dolgainkat Luke-hoz. Jake újra a régi szobájába került, én pedig a régi szekrényembe kezdtem bepakolni a közös hálószobánkban. Luke persze bejött hozzám.

- Szia – mosolygott rám kedvesen.

- Szia.

- Akkor velem alszol?

Egy pillanatra abbahagytam a tevékenységem és ránéztem.

- Luke, te kint alszol. A nappaliban.

- Így szerinted elfogják hinni, hogy minden oké?

Felsóhajtottam.

- Oké. Jó – feleltem dühösen.

Önelégült vigyorral hagyott magamra. Mikor befejeztem a pakolgatást, bementem Hannah-hoz. A szobája ugyan olyan maradt. Fül hallgató volt rajta, így nem hallotta, hogy beléptem. Háttal állt nekem és a vásznára festegetett. Mosolyogva néztem, ahogyan alkot. Vettem magamon egy kis bátorságot és odasétáltam hozzá. Megsimítottam a vállát, mire felém fordult.

- Szia, kicsim – simítottam meg arcát.

Kék szemei szomorúságot sugalltak.

Eltolta a kezemet.

- Mit akarsz mama?

- Csak beszélgetni szerettem volna.

- Miről? – nevetett fel.

- Ne már! Meddig akarsz rám haragudni?

- Azért haragszom, mert apa megakarta menteni a házasságotok. Te pedig nem akartad. Nem akarod, hogy együtt legyünk?

- Ezt nem értheted.. – mondtam lesütött szemekkel.

- Apa szeret és szenved nélküled. Te pedig boldogan költöztél el innen!

Borzalmasan fájt, amiket hozzám vágott.

- Hannah...

- Menj ki, anya. Nyugi, nem fogom Jack-nek sem Blue-nak elmondani, hogy átveritek őket! – mondta, majd visszafordult és folytatta amibe belekezdett.

Kimentem a szobájából, egyenesen a konyhába. A konyha pulton támaszkodtam, miközben könnyeim a padlóra hulltak.

Össze kell szednem magam.

Hannah okos lány.

Egyszer megfogja érteni mit és miért.

- Hé, mi a baj Faith? – jött oda Luke.

Felkaptam a fejem.

- Szerinted mi a bajom?

- Kértem Hannah-nak, hogy ne legyen hozzád ilyen. Nem egyszer.

- Tökmindegy – feleltem, majd megszólalt a telefonom.

Zayn volt az, akivel már randizgattam párszor. Fogadtam a hívást.

- Szia – szóltam bele.

- Minden rendben van Faith? – kérdezte aggódva.

- Hogyne. Most visszaköltöztem Luke-hoz a gyerekek miatt az ünnepekre.

- És ezt.. Miért most mondod el?

- Szerintem nincs jelentőssége.

- Szerintem pedig van. Hirtelen visszaköltözöl az ex férjedhez se szó, se beszéd?

- Igen, jól mondod. Ex férjem.

- Ez így nem fog menni Faith. Tudod hogy vagyok ezzel.

- Te most..

- Viszlát, Faith – mondta ki végül és lerakta azzal.

- Ki volt az? Csak nem a faszfej szeretőd? – förmedt rám Luke.

- Nekem nincsen szeretőm, veled ellentétben. Vele akkor kezdtem bármit, mikor már lezártam veled ezt – vágtam a képébe.

Megfogta a karomat és magához rántott.

- Biztos ez? – nézett a szemeimbe.

Ajkaim megremegtek, könnyeim újra megindultak. Szorosan magához ölelt.

- Ugye nem? – suttogta.

- Mit nem?

- Soha nem mondtad neki, hogy szereted?

Ellöktem magamtól.

- Nem. De ez nem helyes. Mi elváltunk, Luke – mondtam majd az emeletre siettem.

Lenyugtattam magam valahogyan, átöltöztem és újra sminkeltem.

- Faith! – kiáltott lentről Luke.

Lesiettem hozzá.

- Mindjárt itt lesznek! – mondta izgatottan Luke.

Kimentünk a ház elé és úgy vártuk Jack-et és Blue-t.

A taxi befordult az utcánkba és egyre közeledett. Nagyon ideges voltam. Luke átkarolta a vállamat és szépen mosolygott, mikor a kocsi megállt. Blue a nyakamba ugrott egyből ahogy kiszállt.

- Hát itt vannak a legjobb szülők ezen a világon! Esküszöm hiányoztatok! – mondta boldogan, adott egy puszit nekem, majd Luke-nak is.

Nos, úgy látszik hosszú este lesz ez..

Na hey!
Belekezdtem egy új Calum ff-be, remélem benéztek. A címe Abandoned remélem benéztek oda is:)