×17. ➳

5.8K 443 19
                                    

Kinyitottam a szemeim s Luke gyönyörű szempárjával találkoztam. Nyeltem egy nagyot.

- Te nézted, ahogy aludtam? - kérdeztem kábán.

- Persze. Aranyosan szuszogsz. Mint egy kiscica - mosolygott rám.

- Mennyi az idő?

- Dél van.

- Basszus, suliba se mentünk. Anyáék megölnek!

- Az enyém lehet, de a tiéd nem, mivel nem aludt bent.. Lily azt mondta. Louis-tól tudja.

Anya megint nem aludt bent.. Miért nem? Titkolna valamit?..

- Ömm, hol a mosdó hogy összeszedjem magam?

- Folyosó végén jobbra. Lesz ott törölköző, a felső polcon pedig tartalék fogkefe!

- Köszi - kiszálltam az ágyból, magamra kaptam a pulcsim, ami legalább a fenekem takarta, amíg a fürdőbe értem.

Gyorsan letusoltam. Annyira nem volt kényelmetlen visszabújnom az esti ruhámba, mivel átöltöztem este. Találtam egy fésűt, gyorsan megfésülködtem utána fogat mostam s arcot mostam. Felfrissültem, de inkább boldognak mondanám magamat. De aggaszt, hogy anya megint nem aludt bent. Na meg hogy Luke-al ezt nem tudom hova tenni. Most akkor járunk? Hisz.. Együtt aludtunk.. Próbáltam elhessegetni most ezeket a gondolatokat, mert nem akartam elrontani ezt a mai napot. Mire a szobába értem Luke ott ült. Mikor meglátott felállt kézen fogva levezetett a lépcsőn a konyha felé. Leültem a konyhapult mögé és vigyorogva néztem, ahogy szerencsétlenkedik.

- Mi van? Mit kérsz reggelire?

- Lassan fél egy. És te reggeliznél? - felvont szemöldökkel meredtem rá. Rose közben bejött.

- Szép délutant. Luke innen átveszem - kuncogott, megsimította a vállát majd mellém tessékelte - szóval mit kértek?

- Palacsintát! - vágta rá, Luke.

- Te Faith? - nézett rám kérdőn.

- Nekem is jó lesz - mosolyogtam egyetértően.

Rose megcsinálta nekünk a palacsintát. Én nem ettem túl sokat, de Luke nem sajnálta magától. Hogy a francba tud ennyit enni?

- Köszönünk mindent, Rose néni! - puszilta meg búcsúzóul Luke, és én is.

- Vigyázzatok magatokra, és gyertek máskor is! - mondta, majd elindultunk.

Összekulcsolta a kezét az enyémmel.

- Miért adtad Ashley-nek a dolgot, amit a legjobban szeretsz?

- Mert láttam mennyire boldog volt, amikor kölcsön adtam neki. Az jobb érzéssel töltött el. Amúgy is tizennégy éves vagyok.

- Hm. Ennyire megszeretted?

- Persze. Imádnivaló!

- Vele beszéltem, először amikor ide jöttünk. Azóta mindig játszok vele. Tudod, sok gyerek lakik velünk, mint láttad. De Ashley nem szeret meg senkit egyhamar. Téged pedig egyből megkedvelt.

- Ahogy téged?

- Igen - mosolygott rám.

- Hmm.

A csönd hamar eluralkodott rajtunk újra. Míg be nem értünk az anyaotthonba. Ashley mamája az udvaron cigizett, majd behívott minket az ő szobájukba.

- Szeretnék valamiről beszélni veletek gyerekek! - aggódva ránéztem Luke-ra aki mellettem ült.

- Hallgatjuk magát - vágta rá Luke zavartan.

𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔Where stories live. Discover now