𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×2. ➳ 8

4 hét múlva..

A konyhában ettem a szokásos reggelimet. Lekváros nutellás uborkás szendvicset. Igen, azt. Terhesnek lenni nem egy leányálom. Állandóan elfáradok, néha túl hamar is és minden reggelem egy csodás hányással kezdődik. Utána zabálással, akárcsak most.

- Luke gyere már le! - kiabáltam, mint egy őrült. Késésben vagyunk így is az ultrahangról.

- Mi a... Baby öt perce jöttél le. Épp borotválkoztam basszus! Azt hittem valami baj van!

- Ohhohoo! Azt hiszed nincs baj, Hemmings? Ezzel a villával felnyársallak mindjárt! Menjünk már!

Luke rémült arccal meredt rám.

- Izé..

- Ne izézz itt nekem! Most, azonnal induljunk! - parancsoltam rá, mire ő gyorsan felhúzta a cipőjét és kocsiba szálltunk.

- Sajnálom Luke. Meg vagyok bolondulva - mentegetőztem a kocsiban.

- Ijesztő voltál a villával a kezedben! Esküszöm. Ilyen elvetemült képet.. - nevetett ki.

- Ne packázz velem, te majom.

- Igen is istennőm - mondta majd leparkolt.

Gyorsan besiettünk az ultrahangra. Mikor elindult a vizsgálat Luke fogta a kezem.

- Ohh lenne itt valami.. - kezdett bele az orvos.

- Mi? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Nos, önök ikreket várnak!

Hogy mi? Luke arca kifehéredett, majd elájult.

- Ennyit az erős férjemről. Ikreket? Ó te jóságos isten.. - csaptam a homlokomra.

- Az kicsit később derül ki majd, hogy egypetéjűek vagy kétpetéjűek.

Luke hirtelen feltápászkodott.

- Nem ettél ma még? - néztem rá.

- Képzeld, nem! - vágta rá. - Ikrek? Ikrek?!

- Igen, Luke azok.

- De..

- Majd otthon.

- Na jó, mára ennyi volt. Mehetnek fiatalok - mondta az orvos majd kimentünk.

- Gyere menjünk együnk a lenti büfében pitét! - mondta Luke.

- Menjünk!

Én epres pitét ettem vanília sodóval, Luke pedig barackos pitét meg rebarbarás málnás pitét. A malac. Annyit eszik folyton, na most ezt én mondom?! Gyorsan belapátoltam az enyémet majd Luke málnás pitéjére fájt a fogam.

- Kéred? Haha, nem kapod meg. Ez volt az utolsó - nyújtogatta a nyelvét.

- Add csak ide!

- Faith, ne nézz már rám így - mondta rémülten.

- A te ikreidet várom! Adod ide! - húztam ki a kezéből.

- Chh ezt nem kapod meg a málnás a kedvencem!

- Az az én pitém! - néztem rá a legcsúnyább nézésemmel mire megszeppent és megadta magát.

- Chh, tessék.

- Köszi, szívem. Szeretlek - mosolyogtam rá mintha mi sem történt volna.

- Na, persze! Elvetted a pitémet!

- Túléled nagyfiú vagy már.

- Rémisztő vagy terhesen.

- Ez a cél - kacsintottam rá.