𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×2. ➳ 5

Egy hónap múlva..

- Faith hagyd már abba! - szólt rám Candy.

- Mit?

- Mindennap ezt csinálod. Bámulod a telefonod. Luke nem fog írni. Szakított veled. Hagyd már!

- Nem! Tudom, hogy írni fog! Tudom.

- Faith kérlek, hagyd ezt. Törődj már bele.

- Tudom, hogy hiányzom neki.

- Ajjj! Elég! Nem hiányzol neki, hisz nem keres! Nem hív, nem ír. Add fel!

- Nem. Nem adom fel. És bánt, hogy nem támogatsz.

- Faith, ez nem fog változni. Borzalmasan festesz. Elhagytad magadat. Te nem ilyen vagy. Ez nem a világ vége. Nem fog egyhamar elmúlni a szereteted Luke iránt, én ezt tudom. Elhiszem, de törődj bele hogy vége. Úgy talán könnyebb lesz felejteni!

- Fáj amiket mondasz, te ezt nem értheted. Nem akarom elfelejteni. Nekem ő több mindennél. - válaszoltam s otthagytam.

Hazafelé indultam gyalog zenét hallgatva, közben minden eszembe jutott ami Luke-al kapcsolatos. Minden előttem lebegett. Mikor beléptem az utcánkba, Liz-el futottam össze.

- Szia Faith! - köszönt vidáman.

- Szia - ejtettem egy halvány mosolyt.

- Nem jössz fel? Ashley hiányol.

- De szívesen.

Felmentünk és Ashley egyből betámadott. Kért, hogy vigyem el a parkba Molly-val együtt a kutyámmal. Elindultunk. Annyira más volt az egész. Mindig Luke-al jöttünk le vele.. Kikötöztem Molly-t, mert Ashley kért, hogy az ölembe ülve hintázhasson.

- Faith!

- Hm?

- Miért vagy ilyen szomorú?

- Dehogy vagyok az prücsök! - vigyorogtam rá hamisan, mire megrázta a fejét.

- Hazudsz, Faith.

- Jól vagyok törpe.

- Beszéltem este Lukey-val.

- És?

- Lehet valakinek másik szerelme?

- Kinek van másik szerelme?

- Nem tudom, a háttérből hallottam egy lányt - vonta meg Ashley a vállát. - Menjünk fagyizni!

Megfogtam Ashley kezét, a másik kezemben Molly pórázát és elindultunk egy cukrászda felé. Ashley vidáman tömte a kis pofijába tortaszeletét, na meg a fagyiját. Ezek után hazavittem, közben még az ölemben is elaludt. Annyira aranyos volt, csak nem ment ki a fejemből, amit mondott. Hazafelé való úton végig e gondolkoztam. Biztos nem.. Az lehetetlen.

Mikor beléptem a házba anya épp telefonált.

- Kicsim, tessék! Louis az! - adta át a telefonkagylót anya.

- Igen? - hangom meggyötört, és szomorú volt. Pedig próbáltam leplezni.

- Szia Faith! Miujság?

- Semmi - fujtattam ki idegesen a levegőt.

- Tudom, hogy holnap reggel mész apához Londonba, mi is ott fogunk fellépni. Nem szeretnél meglátogatni?

- Luke is..

- Igen, de ne foglalkozz vele! A lényeg hogy láthassalak!

- Rendben. Most lefekszem, fáradt vagyok. Szia.

- Szeretlek Faith!

- Én is - mondtam s azzal visszaadtam anyának a telefont.

Felsiettem a szobámba s letusoltam. Mikor kiléptem a zuhany alól tükörbe néztem. Undorral meredtem a tükörképemre. Fel kellene adnom. Annyira elhagyatottnak érzem magam. Beleestem a legnagyobb csapdába. Egy emberre támaszkodtam. Egy emberre tettem fel mindent. Annyira, hogy nem vagyok képes élni nélküle. Mintha Luke lenne a drogom. Remélem, ha meglát, meggondolja magát.

Hosszú repülés után siettem a börtönhöz, hogy tudjak beszélni apával. Kis időbe telt, mire kihozták.

- App... Te.. Hogy nézel ki?

- Hagyjuk.

Apa borzalmasan festett. Úgy láttam az orra is el volt törve, a szája felszakadt és egy csúnya monoklija volt.

- Apa..

- Hope, erről ne beszéljünk. Hogy nézel ki? Lefogytál, ráadásul a szemedből süt a szomorúság. Mi történt?

- Apa kérlek..

- Hope, elég legyen! Válaszolj! - parancsolt rám.

- Luke szakított velem.

- Miért?

- Mert azt akarja, hogy boldog legyek.

Könnyeim utat törtek maguknak, közben pedig elnevettem magam azon mennyire szerencsétlen is vagyok.

- Baromság! Mikor?

- Egy hónapja.

- Édesem - apa hangja sajnálkozóba váltott át - hagyd akkor. Próbáld meg elfelejteni őt.

- Nem tudom apa. Te tudod a legjobban milyen ez.

- Nekem is muszáj volt egy idő után.

Arcom a tenyerembe temettem. Nem bírtam.

- Hope kicsim. Kérlek. Légy erős.

- Nem megy apa. Nem tudok túllépni.

- Figyelj rám! Az idő majd segít. Hidd el nekem. Mosolyogj! Borzalmas téged így látnom.

Megsajnáltam így kihúztam magam, letöröltem a könnyeim, és magamra erőltettem egy mosolyt.

- Rendben apa. Jól leszel? Ugye nem foglak megint így látni? Mert akkor kiborulok!

- Nem fogsz. Ha én sem téged édesem.

- Megígérem. Szeretlek.

- Szeretlek.

Mondta, majd visszavitték, én pedig elindultam a koncert helyszínére ahol jelenleg próbáltak.

Beengedtek és a színpadhoz siettem, ahol jelenleg Luke-ék próbálták. Persze a kedvenc dalom ment ironikusan. A 'Beside You'. A szívem újra összetört. Luke rám pillantott és láttam az ő szemében is a szomorúságot. Mikor befejezték, egy csaj sietett fel a színpadra megölelte és megcsókolta. Abban a pillanatban becsuktam a szemem, majd kinyitottam újra annak a nevetséges reményében, hogy ezt csak behaluztam. De nem! Nem. Nem és nem. Elrohantam onnét, a kifele vezető folyosón neki mentem Michael-nek véletlenül.

- Faith? - ráncolta a homlokát. - Te mit? Te sírsz?

Bólogattam s magához húzott. Remegtem, annyira nem tudtam megnyugodni. Elkísért Louis öltözőjéig, majd ott hagyott. Louis amikor meglátott szorosan megölelt.

- Láttad ugye?

Biccentettem.

- Ideje elengedni, Faith - suttogta a fülembe.

Nem tudtam egy szót sem kinyögni. Annyira le voltam sokkolva. Louis rám nézett és letörölgette gondosan a könnyeim.

- Este nálam alszol a koncert után. Majd filmezünk. Holnap pedig jól fogunk szórakozni! Rendben, Faith?

- Rendben. - válaszoltam remegő hangon.

- Menj a hotelszobámba és pihend ki magadat.

Szót fogadtam neki, csak amikor kifelé indultam Luke-al találtam szembe magam. Megragadta a karom és elrángatott az ő öltözőjébe.