𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×27. ➳

Reggel egyedül keltem. Bazdki! Csomó sms jött Luke-tól.

„Na mi van veled te börtönbe zárt mini pingvin? Miért nem válaszolsz?"

„Faith!"

„Megbántottalak valamivel?"

„Faith, kezdek aggódni miattad!!! Válaszolj már!"

„Meggondoltad magad? Faiiiith! Nem akarlak újra elveszíteni"

„Kérlek!"

„Faith, ha haragszol mondd el, ne kínozz!"

Ezek után kb. vagy 20 nem fogadott hívás.. Ahogy felkeltem, felhívtam.

- Faith! - szólt bele szomorúan.

- Ajj ne haragudj rám, kérlek! Elaludtam nem sokkal az után, hogy elmentél! Szeretlek nagyon! Hogy gondoltam volna meg magam? Te buta..

- Istenem.. - hallottam, ahogy felsóhajt - már kezdtem megijedni..

- Nem kell. Majd suliban találkozunk.

- Ja majd, mivel nekem lesz első órám.. - panaszkodott.

- Szívás, Lukey! - kuncogtam.

- Ezért még kapsz!

- Alig várom! - mondtam incselkedve, mire felnevetett.

- Akkor a suliban. Szeretlek!

- Én is.

Habár rám ijesztett, de jól indult a napom. Túlontúl jól. Boldogan keltem ki az ágyból. Rég éreztem már ilyet. Dudorászva léptem a szekrényemhez hogy kiválasszam, mit vegyek fel. Nos, szokásomhoz híven csak belebújtam a csőfarmeromba és rávettem egy fehér topot, meg a Vans cipőmet. Kiöltözhetnék, de egyelőre nincs kedvem, ráadásul ha kiis választok egy csinosabb szettet utána hatszor visszafordulok, hogy biztos ezt akarom-e felvenni. Amúgy meg annyira nem kell tepernem, szerintem ebben is jól nézek ki. Megfésülködtem, és felgumiztam a hajam. Felvettem a karkötőmet, amit még Luke-tól kaptam, mivel visszavettem tőle. Sminkeltem, azután leindultam a konyhába. Annyi minden történt, de Dylan egyáltalán nem szól hozzám, mióta itt vagyunk.. Legalábbis, alig beszélget velem. Mintha kerülne. Ráadásul tudja, hogy egy elmebeteg az apja?

- Jó reggelt, királylány! - szólt anya kedvesen s elém rakott egy mogyoróvajas nutellás lekváros szendvicset.

Igen, gyomorforgatóan hangzik, de ez a kedvencem. Ilyet nagyon különleges alkalmakkor szokott bevetni.

- Ja, azt. - feleltem flegmán, s narancslét töltöttem a konyhapultnál.

- Kicsim, elmehetnénk valahova délután kettesben!

- Hm, nem tudok, mivel szobafogságban vagyok. Upsz! - válaszoltam gúnyosan.

- Felmentelek ma alóla. Na?

- Jó ez nekem így! Ne tegyünk úgy, mintha lenne köztünk anya-lánya viszony.

- Faith, ne kezd a drámázást!

- Oké, elindultam suliba. A szendvicsedet pedig edd meg, mert én nem fogom. Viszlát! - szóltam s kisiettem a kocsifelhajtóra. Beszálltam a kocsimba és elindultam. Még anya se tudja elrontani a kedvem. A kocsiban ülve zenét hallgattam, vele együtt énekeltem is. Nem volt még ilyen jó reggelem. Felszabadultnak éreztem magam. És boldognak. Boldognak...

Faith Tomlinson, hogy te állandóan elkésel.. A folyosón futottam matek órára mire Luke elkapta a karom s magához húzott, miközben a falnak dőlt. Megcsókolt lassan és szenvedélyesen. Istenem, annyira imádom ezt az érzést, ami átjár ilyenkor. Mintha csak ez éltetne. Hirtelen megtörtem a csókunkat.