Nem hittem volna, hogy egyszer tényleg elválok egy olyan embertől, aki egyszer a világot jelentette nekem.
A bíró kimondta az utolsó szavakat. Azon nyomban felpattantam a székemből és kirohantam a teremből. Kocsimhoz siettem, de Luke utolért.
- Remélem büszke vagy most magadra – köpködte rám a szavakat szinte.
- Kérlek! Ezerszer megbeszéltük ezt Lucas.
- Te sosem akartál nekem igazi esélyeket adni!
Meg sem lepődtem azon, amit mondott.
- Nézz a szemembe Luke! – utasítottam.
Felkapta a fejét és úgy tett, ahogyan kértem.
- Ezek már nem mi vagyunk érted? Gyönyörű dolgokat éltünk meg együtt. De ezt el kell engedned. Megannyi esélyt adtam már neked. Megmondtam, hogy képes vagyok kitartani melletted bármi történjék, de nem tehetek arról, hogy eljátszottad a bizalmam újra és újra. Szerettelek, de ez már elmúlt.
Szemei könnybe lábadtak, majd lefolytak arcán.
- Én ezt nem akarom – mondta keservesen.
- Sajnálom, de így lesz – feleltem ridegen és beszálltam a kocsimba, majd elhajtottam.
Szerettem volna sírni, de nem tudtam. Nem ment.
Az új lakásomhoz hajtottam, mivel Luke a régi családi házunkban maradt. Hannah-val aki hozzám sem szól az óta, mióta eldöntöttem, hogy elválok az apjától.
De miért is?
Úgy tűnt Jake születése után minden rendben van köztünk. Luke viszont nem bírta visszafogni magát, sehogy sem. Újra felléptek a bandával, azon az estén én nem mentem el, ahogy a gyerekek sem. Aztán másnap láttam egy napi lapban hogy - „nahát Luke Hemmings egy fiatal szőke nővel hetyeg, míg az asszony otthon van?"
És igen, itt betelt a pohár. Minden adandó alkalommal képes volt arra, hogy valamilyen módon megbántson. Mintha valami késztette volna arra, hogy elrontson valamit, amit aztán nekem nehéz szívvel kellene majd megbocsájtanom. Elegem lett ebből és abból, hogy még mindig úgy viselkedik, mint egy gyerek. Valami megtört bennem iránta. Azon a napon, amikor elmondtam neki mit szeretnék megcsókolt. És akkor nem éreztem azt – akármilyen dühös voltam rá – hogy újra beleszeretnék. Vagy, hogy megnyugtatna. Vagy, hogy képes lennék a megbocsájtásra.
Egyszerűen nem volt a régi.
Ő sem és én sem.
- Hahó, hazaértem! – kiáltottam el magam.
Jake odarohant hozzám és megölelte a lábaim.
- Szia, mami!
- Szia, szívem – jött oda anya is.
- Sziasztok! – mosolyogtam rájuk.
- Mami átviszel apához?
- Jake most menj kicsit vissza a szobádba játszani. Később megbeszéljük, rendben?
Szót fogadóan bólogatott és otthagyott minket anyával.
- Minden jól ment kicsikém? – kérdezte anya és leült velem szemben az asztalhoz.
- Hogyne. Még mindig nem akarja elfogadni – sóhajtottam fel.
- Biztosan jól döntöttél?
- Szenvedtem mellette az utóbbi egy évben. Elhidegültem tőle. És ami a legnevetségesebb, hogy nem voltam képes neki megbocsájtani akármennyire szerettem volna. Nem ment.
- Jack és Blue tudja?
- Luke-ra bíztam, hogy mondja el nekik. Holnap után mindketten hazajönnek az egyetemről az ünnepekre.
- Mami gyere már! – kiáltozott Jake újra.
Nagyot sóhajtva bementem hozzá játszani.
///
Később este rápillantottam a telefonomra és láttam vagy húsz nem fogadott hívást Luke-tól. Azonnal felhívtam.
- Faith! – szólt bele kétségbeesetten.
- Miért kerestél Luke?
- Nem tudtam elmondani Jack-nek sem Blue-nak, hogy elváltunk.
- Mi?
- Azt.. Azt mondtam Blue-nak, hogy megoldottuk és.. hogy minden rendben.
- Tessék? – fakadtam ki.
- Kérlek csak.. Nem akarom, hogy tudják. Hannah is..
- Hogy van? Ugye minden rendben van vele? És figyelsz rá?
- Persze, de szüksége lenne rád..
Ahogy kimondta összeszorult a szívem a fájdalomtól, amit éreztem legbelül.
- Hé, minden oké Faith?
- Te is tudod, hogy nem akar velem beszélni.
- Ha a karácsonyt együtt töltjük, talán igen.
- Luke te hazudni akarsz a gyerekeinknek? Komolyan?
- Jobb, ha úgy fognak viselkedni, mint Hannah?
- Nem fogok hazudni nekik miattad.
- Nem miattam kell, hanem miattuk. Később nem ér rá megtudniuk? Ráadásul ide-oda cikázzanak közted és köztem? Aha, ma apánál leszünk. Ohh, utána anyánál.
- Micsoda szar duma ez – nevettem el magam idegességemben, mire Jake kirohant.
- A papával beszélsz mami?
- Add át a vonalat a fiamnak Faith – mondta Luke.
Odaadtam Jake-nek a telefont. Nagyon kivirult apja hangja hallatán. Majd vigyorogva felém fordult.
- Együtt karácsonyozunk, mint tavaly? – nézett rám kiskutyaszemekkel.
Kibaszott Luke Hemmings.
Felsóhajtottam.
- Igen, prücsök.
Mibe mentem én bele?
Noos?:)
Btw: selena (faith) olyan anyukás ezen a gifen :"D.
YOU ARE READING
𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔
Romance'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |
