𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×26. ➳

Kicsit kibontakoztam az ölelésből, csak azért hogy a szemébe nézhessek. A kezeit összekulcsolta a derekamon, csípőnk összeért. Elhúzódtam tőle végül és lehúztam róla a pólóját. Tökéletes felsőtestétől elállt a lélegzetem. Végig simítottam rajta a kezem, majd a karján láttam hegeket. Amik elég csúnyák voltak.

- Luke.. - szóltam halkan - ezek mik? Ugye nem?

Hirtelen hátat fordított nekem és felvette a pólóját. Megfogtam a kezét és magam felé fordítottam, de nem nézett rám. Láttam, ahogy a könnyei a padlóra hullnak. Megemeltem az állát, s lecsókoltam a könnyeit. Az arcára illesztettem a kezem s homlokunk összeért.

- Miért tetted ezt magaddal Luke? - suttogtam szinte.

- Nem bírtam nélküled! - felelte szomorúan.

- Kérlek, ne tedd ezt többet magaddal, Luke. Soha többé! - hangom könyörgőbe esett át.

- Nem fogsz elhagyni, ugye? - kérdezte s magához húzott. Szinte már az ő oxigénje éltetett.

- Megígérem. Tudod, hogy tartom a szavam. Mert soha nem felejtettelek el. Szeretlek!

Rám mosolygott, lassan az ölébe emelt, mikor a fenekembe markolt, a szívem dübörögni kezdett. Szépen letessékelt az ágyára, s vetkőzni kezdett. Nyeltem egy nagyot. Rémült arcom láttán, abbahagyta.

- Nem akarod? - hajolt közelebb az arcomhoz.

- Még.. Még nem..

Annyira rosszul éreztem magam, azért amiért visszautasítottam, hogy könnyek szöktek a szemembe.

- Csshh! Semmi baj, Faith. Majd akkor, amikor te szeretnéd! - mondta, s lemászott rólam majd mellém feküdt. Egymással szembe fordultunk a nagy kezét rátette a derekamra s közelebb húzott magához.

- Jó az illatod - kuncogtam, miközben éreztem mennyire elpirulok.

- Hát a tiéd is. - nevette el magát.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Miért jártál Camila-val?

- Felejteni akartam, de úgy sem ment. Főleg mikor megláttalak..

- Nem szakítottál vele hiszen..

- Nem, mert haragudtam rád. És idegesített, ahogy viselkedsz.

- Értem.. Szeretted?

- Nem. Nem. Soha. Ezt ő is tudta. Soha nem mondtam ki neki.

- Hm.

- Tényleg nem. Fájt, hogy Michael-el látlak..

- Ki fogtok békülni?

- Nem hiszem.

- Miért? Luke.. Kérlek..

- Tudod jól. Ő tudta, hogy te vagy nekem a legfontosabb, de leszarta.

- A tiéd vagyok. Igazán kibékülhetnél vele. És ne bántsd.. Csak szeretné, hogy valaki végre szerethesse. Úgy, mint én téged. Erre nem gondoltál még?

- Meglátjuk. Akkor mi, rendben vagyunk?

- Én a tiéd.

- És te az enyém.

- Örökké.

- És még annál is tovább, Faith!

A nyakába fúrtam a fejem, ő pedig átkarolta a pici de törékeny testem.