𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

Epilógus

Mit tanultam meg ez alatt az egy hónap alatt?

Hogy mit jelent valakit szeretni igazán.

Igaz, letértünk Luke-al a helyes útról.

Azt viszont biztosan állíthatom, hogy megértettem a házasság lényegét.

Nem csak akkor kell szeretnünk egymást, ha minden rendben van. A rosszban kell igazán együtt lennünk, ahogy megfogadtuk, boldogságban, egészségben és betegségben.

Tudom, sokszor megbántott.

De lehet, hogy valahol legbelül ez az én hibám is, hiszen gyerekeket neveltünk. Mindketten dolgoztunk a napok pedig csak mentek és mentek.

Elfelejtettük a legfontosabb dolgot.

Úgy szeretni a másikat, ahogyan...

Lefejeltük egymást régen.

Mosolyogva gondolok vissza arra a pillanatra, amikor szembesültem ártatlan arckifejezésével, kócos szőke hajával és még akkor kissé vékony hangjával.

Arra, amikor először csókolt meg.

A csodás pillanatra, amikor először szeretkeztünk.

A rossz pillanatokra, amikből nagy nehezen kilábaltunk.

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok és megkérte a kezem.

Amikor megszületett Jack és Blue.

Ahogyan beköltöztünk a családi házunkba és alakítgattuk, hogy otthonos legyen teljes odaadással s izgatottsággal.

Hannah születése.

Apa kiszabadulása.

Jack születése.

Ezek a csodálatos dolgok azért ilyen szépek, mert egyik sem ment tökéletesen. Igyekeztünk megteremteni magunknak egy olyan családot, amire mindig is vágytunk.

Azt hiszem ez sikerült.

Luke kezeléseinek sorozata után felépülhet, ha betart mindent, amit kell.

Jack elkövette ugyan azt a kis bakit, amit régen mi ő vele. Nem bánom, hiszen tudom, hogy remek apa lesz és mindenben fogjuk támogatni, segíteni őt.

Blue végül célt ért és rájött, hogy mivel szeretne foglalkozni. Gyógyszerésznek jelentkezett az egyik nemes egyetemre.

Hannah-t pedig felvették New York egyik művészeti egyetemére. Mondanom se kell, hogy nem akarom elengedni, de... Még meglátjuk, mennyire leszek ebben támogató.

És Jake pedig mindennap meglep valami új dologgal. Kitalálta, hogy mindennap csinál nekem és az apjának egy kis apró ajándékot, hogy az mindig tartson minket össze.

Igen, összetartanak minket.

A csodálatos gyerekeink.

Elmondhatom magamról, hogy teljes egészében boldog vagyok.

És igen, akármennyire nehéz is volt ez az út, újra csinálnám az egészet.

- Öt perc még, kicsim – jött be anya hozzám.

Felé fordultam, aprót bólintottam, majd tükörbe néztem. Megigazítottam utoljára a hajam, felálltam, majd ahogy apa beért, belé karoltam. Fátyollal eltakartam az arcom, majd elindultunk boldogan az oltár elé.

Hát drágáim.

Ennyi volt. Méltó zárást csináltam a könyvnek, igaz nagyon gonosz akartam lenni és kiakartam nyírni Luke-ot, de végül így jobbnak láttam. Ne búslakodjatok, tudom aki ezt a történetet olvassa, leginkább a romantikust szereti így hát.. Nem engedlek el titeket, hisz munkáimnál ott a Lucky, az Outbreak ami ugyanígy Luke-os és sok részesre terveztem, és a The Reason. :) Szóval, remélem velem maradtok.

Búcsúzóul azért remélem megírjátok miért szerettétek ezt a történetet.

Plusz erősen gondolkodom egy Michael sztorin ami hasonló lenne mint ez. :)