𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔

×19. ➳

Reggel borzalmas fejfájással ébredtem fel. És a borzasztó lehangoltságot meg sem említem. Anya nem volt sehol, Louis pedig az ágyon ült felöltözve lehajtott fejjel. Kiküldtem, hogy fel tudjak öltözni. Felvettem egy fekete pulcsit, farmerrel és a tornacipőmmel. Majd visszaengedtem. Nem volt kedvem lemenni sem. A tegnapi napnak kellett volna, hogy életem legjobbja legyen. Megcsókolt. Luke megcsókolt. De mit érek vele ezek után? Soha nem leszünk már együtt, és ezt fáj még gondolatban is kimondani, de így lesz.

- Min gondolkozol ennyire görcsösen? - érdeklődött Louis.

- Szerinted?

- Jó, ne egyél meg. Nekem is itt van Lily.

- Tudom. Szívás. Inkább kimegyek hintázni.

- Jól van. Én meg Lily-hez.

Nem érdekelt, hogy az udvaron van közvetlen a hinta. Nem akartam a hátsó kertben gubbasztani. Nem érdekelt, ha a kerítésen túl meglátom apámat. Én akkor is abba a rohadt hintába akartam ülni. Meg is tettem. Borzalmasnak gondoltam az elején ezt a helyet. Igazából nem is szeretem. Csak azt, hogy megváltoztatott engem. Picit magabiztosabb lettem ez biztos. Ami a legjobb, hogy megismerhettem Luke-ot és Ashley-t na meg Lily-t. Vajon elmondjam Luke-nak mit érzek iránta? Hogy menthetetlenül belezúgtam? Csak az óta amióta lefejeltük egymást? Vagy ne? Esetleg tegyek úgy mintha sose létezett volna és lépjek tovább? Dehogy! Faith, ostoba vagy! Tőle kaptam az első csókom, hogy tudnék elfelejteni egy ilyen embert, mint ő? Hisz ő.. Jobbá tett engem. Megtanított szeretni. Még akkor is, ha ő ezt nem tudja. Jobb, ha nem mondom el. Jobb lesz. Úgy nem fáj majd neki. Lehet félre értettem a tegnapi csókot is és azt csak sajnálatból kaptam a történtekre tekintve..

- Szia! - mosollyal köszöntött Luke, és beült a mellettem lévő hintába.

- Szia!

Én nem voltam ennyire vidám, vagyis nem tudtam megjátszani.

- Jobban vagy kicsit?

- Nem mondanám - nevettem fel kínosan, de nem mertem rá nézni így csak egyenesen előre szegeztem a tekintetem.

Anya megzavart minket, és behívott a szobába. És Louis-t is. Leültetett minket egymás mellé, ő pedig közölte a tényeket.

- El fogunk innen menni. Fél óra múlva itt lesz a kocsi értünk! - jelentette ki anya.

- Fasza - vágta rá Louis epésen.

- Eddig utáltad ezt a helyet. Nem mindegy?

- Végül is mit tudnál te arról milyen volt nekünk itt. Sokszor nem aludtál bent. Alig voltál velünk. Igazi minta anya! - nevettem fel miközben pakolni kezdtem.

Anya gyilkos pillantást vetetett felém.

- Nem dől össze a világ, mert véget ér egy kapcsolat. Faith tudom, hogy szerelmes vagy Luke-ba. És azt is hogy Louis te pedig Lily-be. De mégis mit gondoltatok? Azt gondoltátok, sokáig tart majd? - nevetett anya gúnyosan.

- Ekkora egy hárpiát, mint te anya. Komolyan. Nevetséges vagy. - vágta a fejéhez Louis. - Jobb, ha nem szólsz hozzám.

- Hozzám se! - értettem egyet Louis-al.

- Ezt majd később megbeszéljük. Siessetek!

Összepakoltunk és lehurcoltam nagy nehezen a bőröndöm. Nem volt benne sok minden, mivel ide se hoztam túl sok dolgot. Ráültem a kapu előtt a bőröndre és vártam anyáékat. Luke és Ashley kijöttek. Ashley zokogva a nyakamba ugrott.

- Sose felejtesz el ugye Faith?

- Soha. Kisujj eskü? - néztem rá, kinyújtotta kisujját, én pedig összekulcsoltam vele az enyém.

- Vigyázz Rico-ra.

- Faith-nek fogom hívni.

- Rendben, prücsök. - mosolyodtam el és magamhoz húztam.

Lily is kijött őt is megöleltem. Végül Luke-hoz értem. Megöleltem. A derekamra kulcsolta a kezeit és szorosan ölelt. Annyira, hogy éreztem a szívverését. Ami szapora volt.

- Sose felejts el engem, Faith! - súgta a fülembe.

- Hogy tudnálak? Tőled kaptam az első csókom - motyogtam halkan.

A nyakamba fúrta a fejét. Éreztem a bőrömön, ahogy elmosolyodik.

- Ígérd meg azt is, hogy tartjuk a kapcsolatot! Ha leveleznünk kell, akkor is!

- Megígérem. Anyukádat puszilom. És a karkötődet sem fogom soha levenni!

Egyenesen a szemébe néztem. Megsimítottam az arcát, majd adtam a szájára egy puszit. Anya is odaért, Luke elengedett és elindultunk kifelé. Nem akartam, hogy lássák, ahogy eluralkodnak rajtam az érzések. Jobban mondva azt, ahogyan zokogok. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Hátra néztem, és a szívem megszakadt miközben egyre jobban távolodtunk a helytől. Zokogni kezdtem Louis mellett a hátsó ülésen. Átkarolt, és próbált megnyugtatni.

Pár óra kocsikázás után a nagybácsikám nyaralójához értünk. Anya közölte, hogy itt sem fogunk pár napnál többet maradni, csak amíg el nem intézi, hogy kiírasson minket a suliból meg ilyenek. A nappaliba vettem az irányt, s lehuppantam a kanapéra. Hozzám társult Louis is. Anya hozott nekünk forró csokit, s leült a kanapéval szemben lévő fotelbe.

- Ne haragudjatok rám, azért amit mondtam - kezdett bele anya.

Rá se hederítettem. Csak potyogtak a könnyek a szememből. Annyira üresnek éreztem magam.

- Oké. - vágta rá Louis unottan - Ideje lenne színt vallanod, anya. Hol voltál te esténként? Mert lefogadom, hogy nem dolgozni.

- Dolgozni dolgoztam. Csak utána.. Nos..

- Nos?

- Randizgattam valakivel - mondta zavartan. Louis felnevetett.

- Aha, jobban mondva egész este mással hemperegtél! Kurva jó fej vagy, esküszöm.

Louis felé lépett én pedig Louis elé ültem hirtelen így engem ért a pofon.

- F..Faith kicsim én.. - dadogta.

Könnyes szemekkel meredtem rá, majd berohantam az egyik szobába. Zokogtam. Anyának új pasija van? Tudom, hogy Louis-t akarta felpofozni ezért talán nem haragszom.. De hazudott nekünk.. Louis befeküdt mellém.

- Ne sírj Faith! Kérlek!

- Jó, csak.

- Nincs csak. Itt vagyok. Látod anyára már számítani sem lehet. De én mindig itt leszek. Mindig jó testvéred leszek!

- Szeretlek!

- Én is.

Másnap reggel a bacon csábító illata kizökkentett az álmomból és a konyha felé vettem az irányt.

- Jó reggelt! Sajnálom az estit kicsim.

- Fátylat rá, tudom, hogy Louis-t akartad felpofozni. Azt viszont nem nézem el, hogy titkolóztál.

- Sajnálom.

- Hova fogunk menni?

- Elutazunk Arizonába.

- Oda fogok suliba járni? Amcsikkal? Csodás..

- Igen.

- Figyelj. Megbocsájtok neked egy feltétellel.

- Mondd.

- Ha odaköltöztünk, küldhetek Luke-nak levelet? Muszáj. Nem érdekel, hogy megtudja hol lakunk. Úgy se mondaná el senkinek..

- Rendben. Oké.

- Köszi.

Eldöntöttem. Leírom Luke-nak az érzéseim. Szánalmas hogy egy levélbe fogom bevallani mit érzek iránta, de talán így könnyebb is lesz.