A hosszú repülő út után hazatértünk este. Mindenki a nappaliban ült, Jack és Madison, Blue és Lily, valamint Liz. Óriásit sóhajtottam és odamentem hozzájuk. Miután köszöntöttük egymást szoros ölelésekben, leültünk Luke-al.
- Gondolom, tudjátok mi a helyzet – kezdett bele Luke.
- Apa. Ugye.. ez nem súlyos? Jobban leszel, ugye? – kérdezte kétségbeesetten Blue.
Odaültem hozzá és hátát simogatva próbáltam megnyugtatni. Blue annyira kiborult, hogy hozzám bújt, mint egy gyerek. Luke idegesen hajába túrt és próbált erősnek látszani.
- A héten tudom meg a pontos eredményeket erről – mondta.
- Hogy mondjuk el Hannah-nak? – kérdezte Jack.
- Nem kellene – mondta Luke, akit közben Lily és Liz vígasztalt. Lily vállára hajtotta fejét, könnyei pedig lefolytak meggyötört arcán.
- Tudom mennyire nehéz, de el kell mondani neki. Nem kislány már – folytatta Jack.
Luke vett egy mély levegőt.
- Megengeded, hogy megszabjam, ki tudhat a saját nyomoromról fiam? – kérdezte Luke dühösen.
- Nem kellene ennyire gyávának lenned! – vágta hozzá Jack ingerülten.
- Jack! – szóltam rá.
Luke felállt. Arca dühösbe ment át. Láttam, mennyire felhúzta őt ez a mondat.
- Szerinted nem szenvedtek miattam elegen, Jack? – üvöltötte a képébe.
Jack is felállt.
- Ilyenkor kellene még inkább összekapnod magad, nem gondolod? Nem hazudozok a húgomnak! Joga van tudni mi történik veled!
Blue elengedett és közéjük álltam.
- Elég legyen! – parancsoltam rájuk, mire szófogadóan visszaültek helyeikre – Akármi történik, mi itt leszünk apátoknak, mert szüksége van minden támogatásra. És igen Jack – fordultam felé – apád elég bátor, hogy elétek állt ezzel. Elég bátor volt ahhoz is, hogy felneveljen téged. Bátor volt, hogy szembenézett a kudarcaival és kitartott melletted, bármi rosszat tettél. Az apád igen is egy bátor ember!
Jack mondandóm hallatán lehajtotta fejét és felment a szobájába, ahová Madison követte. Luke hazavitte anyukáját, majd Lily-vel és Blue-val maradtam. Kimentünk a kertben lévő hintaágyra és mindketten vállamra hajtották fejüket.
- Most mi lesz anya?
- A legjobb arcunkat kell ehhez vágni. Borzasztóan nehéz lesz, de meg kell tennünk. Neki a legnehezebb. Támogatnunk kell őt. Csak szeressétek úgy, ahogyan eddig.
- Megoldottátok a dolgokat? – kérdezte Lily.
Elmosolyodtam.
- Igen.
- Hannah ennek nagyon örülni fog, ahogyan Jake is – mondta Blue.
- Remélem is. Viszont ideje pihenni mindenkinek. Szerintem túl sok volt ez így mára.
Mindketten felültek s egyetértően bólogattak.
L U K E
Ahogy hazaértem, bementem Hannah-hoz. Szobájában megláttam vásznán épp min dolgozott. Egy nagyon régi képről akart minket lefesteni Faith-el, de mint láttam, még nem volt teljesen kész. Leültem ágya szélére, megsimítottam arcát, mire magához tért. Megdörzsölte szemeit, majd rám nézett és megölelt.
YOU ARE READING
𝑭𝒂𝒊𝒕𝒉 ☆彡 𝑯𝒆𝒎𝒎𝒊𝒏𝒈𝒔
Romance'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |