My World On Fire (1.évad)

10. ,,Mond ki"

-Eve, esetleg te is így érzel?-kérdezte újra, szinte éhezett a válaszomra.
-Andy én...én sokszor vagyok ilyen idióta és...-akartam hogy szeressen, de közbe abba is belegondoltam én mennyire nem vagyok a tökéletes választás neki. Neki egy okosabb, határozottabb és nem utolsó sorban szebb nő kell. Hisz Andy az egyik legnagyobb amerikai cég feje, ami folyamatosan terjeszkedik szerte a világban. Én hogy illenék bele ebbe a képbe?
-Miért próbálsz most kifogást keresni, hogy te miért nem szerethetsz és hogy én miért nem szerethetlek?
-Én...-mert a boldogságát akartam. De valamiért nem hittem abban hogy ezt én megtudom neki adni.
-Szeretsz Eve? Ez ilyen egyszerű.
-Egyáltalán nem egyszerű.
-Miért nem? Te akarsz többet belegondolni mint ami. Igenis egyszerű igen vagy nem. Szeretsz vagy sem?
-Andy...
-Francba Eve, mond már ki!
-Szeretlek téged!-kiabáltam le a fejét.-De én nem vagyok neked való ez az ami távoltart tőled! Ezért nem mondom ki mert...-akkor esett le. Már késő. Kimondtam. Andy arcára egy önelégült mosoly ült.-Nem...nem lehet...-hátráltam mikor visszahúzott magához.
-Eve a barátnőm vagy, az lenne a fura ha nem lennének érzéseid.
-Az iskolába is járnak a gyerekek mégsincsen fogalmuk mi is a szerelem.
-Azért ne iskolásokhoz viszonyítsuk magunkat főleg azok után mennyit szexelünk.
-Shhh már! A szomszédom jobban hall mint némely lehallgatócég a poloskáival.-Andy elmosolyodott.
-Eve...
-Mi van ha csalódás leszek neked? Mármint...
-Mi lesz ha miattad meggondolom magam?
-Mégis...mivel kapcsolatban?-nyeltem nagyot.
-Hogy talán majd egyszer házasságot akarjak kötni. Hogy talán családra vágyjak.
-Látod? Felborítanám a terveid!
-És nem bánnám Eve. Egyszerűen imádom hogy veled minden annyira spontán. Nem olyan mint egy kibaszott forgatókönyvbe le van írva és nem térhetsz el tőle. Te vagy az izgalom ami hiányzott az életemből.
-És a fejfájás.
-Ne menekülj előlem Eve mikor te is érzed hogy ketten mi tökéletesek vagyunk egymásnak.-egyre szorosabban tartott engem.-Kérlek Eve. Úgysem tudnálak elengedni, még ha erre kérnél is. Rendben Eve?-cirógatta az arcom és a szemei annyira őszinték voltak. Bólintottam.-Csókolj meg te bolond nőszemély.-nevetett ahogy szinte egy pillanat alatt éreztük meg egymás ajkát a másikon. A kezeim ösztönösem ölelték át a nyakát ahogy egyre jobban belemélyültünk a csókba.-Mond ki újra, kérlek.-figyelt azokkal az íriszkék szemekkel.-Mond ki újra hogy szeretsz.-a szívem ki akart ugrani a helyéről.
-Szeretlek.-kimondtam ahogy egy boldog nevetés hagyta el az ajkaim. Boldog voltam hogy kimondtam neki.-Szeretlek.-csókoltuk egymást újra és újra.
-Szeretlek.-mondta ő is újra és újra ki. Ez a szó pedig annyira sokat jelentett tőle. Hisz ezt akartam. Hogy szeressen. Még ha félek is attól hogy pofára esünk, de annyira akarom őt magam mellett. Ezért mindent meg kell tennem hogy Andy egy életre az enyém legyen.
-Basszus!-húzódtam el tőle.
-Mi a baj?-figyelte aggodalommal az arcom.
-Most...akkor miattam hagytad ott a nővéred és az unokahúgod?
-Csak Layla játékáért jöttek. Múlt héten nálam hagyták.-mosolyodott el.
-Nagyon szép kislány.-gyönyörű barna fürtjei voltak, nagy boci barna szemei. Ahogy ránéz az ember ez a kislány teli van boldogsággal.
-Az anyjától örökölte.-igaz. A nővére úgy nézett ki akár egy topmodell.-Az apja az apám másik vállalatában dolgozik. De ő lököttebb mint én, biztos jól megértenétek egymást.-a mellkasába boxoltam ahogy elnevettem magam.-Gyere ide édes.-ölelt szorosan magához.-Most kezdhetek aggódni mikor szöksz el újra mellőlem.
-Nem szökök el.-nyugtattam meg.-Hisz most is megtaláltál.-valójában elszöktem. Bár nem értettem miért is gondolhatom hogy a lakásomon elbújhatok mikor máskor is megtalált. Úgy érzem bárhova menekülnék előle ő akkor is megtalálna engem.-De azért jó lenne tudni, merre nincsenek kapcsolataid.-szórakoztam vele.
-Bárhol megtalállak téged Eve. Mert ha én mellettem akarlak tudni, akkor addig megyek míg mellettem nem leszel.
-Ez szinte egy házassági fogadalomnak is lehet venni.
-Ki tudja? Lehet két hét múlva előtted fogok térdelni.
-Ne merészeld! Az azt jelentené elveszteném az új állásom és egyszerűen imádom a munkám. Tudod te milyen sok munkát kapok Mr. Barbertől? Annyiszor kéri hogy teszteljem az asztalát, ha nem lenne rá lehetőségem komolyan elszomorodnék.
-Elég keménynek tűnik ez a Mr. Barber.-a szemeimmel a nadrágjára néztem.
-Még nem eléggé.-néztem rá ahogy játékosan az alsó ajkamba haraptam.
-Menjünk.-fogta meg a kezem.
-Ho-hova?-lepődtem meg ahogy kirántott az ajtón.
-Ágyat venni neked. Valami masszívabb kell nehogy a földszintre jussunk akárhányszor nálad akarlak magamévá tenni.
-De...a harmadikon lakom...-tátva maradt a szám.
-Csukd be a szád, hacsak nem akarod munkába állítani.-becsuktam a szám és egy nagyot nyeltem.-Ha nem költözöl hozzám muszáj leszek más tervhez nyúlni.
-Ezért akarunk ágyat nézni nekem?
-Miért? Hozzám költözöl?
-Én...
-Eve egy telefonomba kerül és estére minden holmid a házamba lesz.
-Ugye te most csak szórakozol?-álltam meg hitetlenkedve, ahogy az utcára értünk. Egy mosoly kúszott az arcára. Na ne. A telefont a kezébe vette majd pötyögött rajta, majd a füléhez emelte.-Mit csinálsz? Kit hívsz?-A telefon másik végén meghallottam egy hangot. Nem értettem mit mond, de a harmadik csörgésre felvette.
-Küldök maguknak egy címet. Még a mai nap folyamán minden holmit onnan költöztessenek el hozzám. Az ágy maradhat arra nem lesz szüksége a barátnőmnek. Köszönöm.-rakta le a telefont.-Mondhatjuk hogy élettársak lettünk?
-Te...mi a...most komolyan kilakoltatsz a házamból?
-Nem teljesen. Az ágy marad.
-De...várj. Most mi...összeköltözünk? Mármint...éjjel nappal veled leszek a házadba?
-Pontosan.
-De...úristen te normális vagy? És ha kiderül? Meg...meg....én néha horkolok.-pánikoltam.
-Édes, egy párszor már aludtam melletted. Hidd el, nem horkolsz. És mi van ha kiderül? Akkor kiderül.-vont vállat.-Legalább mindenki tisztelni fog ami alapvetően kijár neked. Hozzászoknak mi lesz ha a feleségem leszel.
-Fe-fe-feleség? Te megbolondultál?
-Csak őrülten boldog vagyok édes.-húzott magához egy csókra.-Az hogy kimondtad, hogy szeretsz életem legszebb ajándéka.
-Ma van a születésnapod?
-Nem.
-Karácsony sincs.
-Nincs. Valóban nincs.
-Akkor visszaszívom.
-Nem szívhatod vissza!-elnevettem magam. Képtelen lennék visszaszívni mikor a szívem ilyen hevesen megdobogtatja. A költözés tényleg váratlan volt, de mindketten ugyanazt akartuk. Egymást. Így éjjel nappal együtt lehetünk.-Amíg a költöztető cég dolgozik, mit szólsz ha elviszlek valahova?
-Mégis hova?-kíváncsiskodtam.
-Legyen meglepetés.-ez a férfi mindig megtudott lepni. De talán ezért szerettem belé.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*