My World On Fire (1.évad)

19. Álmatlanság

Az éjjel sokszor fent voltam. A gondolataim mindig afelé barangoltak amit Leonor mondott. Andy édesanyja valóban ennyire nehezen fogadja el Andy mellett a választottakat? Mit fogok tenni ha nem fog kedvelni? Hisz lássuk be, mindenkinek sokat számít mit gondolnak a párja szülei. Nekem mindenképp. És pont hogy az anyukája nem támogatna minket talán még jobban rátette a súlyt arra hogy az éjszakám álmatlan legyen.
-Miért nem alszol?-hallottam meg Andy rekettes hangját magam mellett.
-Biztos a holdállás miatt.
-Hold?-kérdezett vissza. Tisztán lehetett hallani nincs teljesen magánál még.
-Aludj csak.-mondtam neki.
-Mi a baj?-ült fel. A szemeit alig tudta nyitvatartani.
-Nincs semmi, tényleg. Feküdj vissza.-nevetettem.
-Eve.-a szemeibe néztem. Láttam benne az aggodalmat. Kifújtam a levegőt.
-Hallottam amit beszéltél Leonorral.
-Mivel kapcsolatban?-kereste a választ a szemeimben.
-Nem akartalak kihallgatni titeket...
-Eve.
-Mi lesz ha a szüleid nem fognak megkedvelni engem? Mi lesz ha az én családom is ugyanígy tesz?
-Komolyan ezen gondolkozol?
-Te nem gondolkoztál ezen? Mármint téged...egyáltalán nem zavarna ha a szüleink nem támogatnának?
-Majd elfogadnak minket.
-Andy.
-Nem kell túl gondolnod Eve. Az anyám amióta az eszem tudom ilyen. Ezen sehogy se tudok változtatni. De nem foglak elengedni mert mondjuk ez a tincs a szemedbe lóg és biztos nem tetszene neki.-simította a fülem mögé a hajam.-És nagyon remélem te se gondolkozol azon hogy elhagyj engem csak ezért.
-Nem hagylak el.-néztem a szemébe.-Nem tudnálak. Túlságosan belédszerettem.
-Meg kell ígérned.
-Most úgy viselkedsz mintha iskolások lennénk.-nevettem de láttam hogy ő komolyan gondolja.-Andy...
-Ígérd meg hogy mellettem maradsz.
-Melletted maradok. Megígérem.
-Most pedig bújj hozzám és aludjunk. Szeretem az új testápolód illatát.-húzott szorosan magához.
-Észrevetted?-lepődtem meg.
-Lehetetlen nem észrevenni. Ahogy a fülbevalót is a füledben. Az is új, nemde?-simogatta a hátam ahogy a mellkasán pihentem.
-Te mindent észreveszel?-csattant ki belőlem a kérdés.
-Ha szerelmes az ember, minden apró kis változást észrevesz.
-Tudod min gondolkoztam valamelyiknap?
-Miért gondolkozol ennyit? Csak élvezned kellene az életet Eve.
-Élvezem. Veled.
-Min gondolkoztál?
-Mennyire jó döntés volt aznap mikor találkoztunk melletted maradnom. Mármint ha akkor hazamegyek lehet ennyi lett volna a történetünk.
-Megnyugtatlak kicsim. Ígyis úgyis megtaláltalak volna. Csak így hamarabb harcolhattam a szívedért.
-Szinte harcolnod se kellett. Az az éjszaka...
-A szerelmünk kezdete volt.
-Sajnálom hogy felkeltettelek. És azt is hogy kihallgattalak titeket. Nem kellett volna.
-Örülök hogy őszinte voltál és elmondtad mi zavar. Az ilyeneket jobb ha megbeszéljük.
-De az éjszaka közepén...-mosolyodtam el.
-Bármikor bármi nyomaszt Eve, mond el. Ha éjszaka van, ha hajnal bármikor. Nem akarlak egy bolond gondolat miatt ami a fejedbe csücsül elveszíteni téged.
-Te jársz most csak a fejembe.-nyugtattam meg.
-Imádom a gondolatát.-csókolt meg ahogy egy pillanat alatt fordított a hátamra egyenesen felémtornyosulva.
-Nem fogsz fáradt lenni reggel?
-Mindketten azok leszünk.
-De én szabadnapot vettem ki holnapra.
-Remek, mert én is.-esett vadul az ajkaimnak.-Megmutatod nekem mennyire szeretsz?-súrolták az ajkai az ajkaim.
-Szeretnéd ha felül lennék?-kérdeztem huncut nézéssel.
-Mindenhogy szeretnélek.
-Akkor...-felemeltem a kezeim amin ketesztül gyorsan bújtatott ki a hálóingemből.
-Csípő.
-Nem tudom észrevetted e én egy szál bugyiba fekszem előtted rajtad meg...-céloztam a nadrágjára amiben aludt. Szerencsémre felsőt soha se hordott este.
-Csípő édes.-elmosolyodtam de megemeltem a csípőm amin keresztül gyorsan rántotta le a bugyimat.-Mond hogy nedves vagy.
-Mond meg te.-a kezei azonnal a lábaim közé csúsztak.
-Bassza meg.-nyalta meg a száját.
-És csak szólok...ez két perc műve.
-Megmutatod hogy mennyire szeretsz? Mondjuk hogy a farkamra élvezel?-imádom a mocskos beszédét. Szeretem őt. Mindehogy szeretem.
-Megmutatom.-esett az ajkaimnak ahogy egy szempillantás alatt hatolt be tövig.-Ah....-feszült ívbe a hátam.
-Had halljalak édes.-lökött erőseket.
-Istenem...-a melegség gyorsan futott végig a testemen.
-Gyerünk édes. Gyerünk.-gyorsított.
-Gyorsíts. Andy...-könyörögtem. Ő pedig minden kívánságom teljesítette.-Ah...ah...-nyögtem ahogy a szoba csendjét én törtem meg.
-Annyira édes a hangod...-Andy izmai megfeszültek felettem.
-Érezni akarlak magamba.
-Mert most nem benned vagyok?-tolta magát tövig belém.
-Élvezz belém.
-Élvezz a farkamra.
-Andy...
-Gyerünk édes. A farkamra.-a testem megremegett. Egyenesen a farkára élveztem ahogy megéreztem, ő is kitöltött engem. Elmosolyodtam ahogy az ajkaimért hajolt.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-és ezt őszintén éreztem.-Van kedved folytatni?
-Milyen kérdés ez?
-Feküdj hanyatt.
-Lovagolj meg édes.-egy könnyed mozdulattal ültetett magára.-Mozogj rajtam édes.
-Nem kell kétszer kérned.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*